[BIZTPOL] Dél-, Kelet- és Délkelet-Ázsia

joker írta:Ma kezdődtek meg a tárgyalások a két Korea között.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20180109-targyal-egymassal-a-ket-korea.html

A napokban be is jelentette a trombita elnök úr,hogy készek csapásokat mérni ÉK-ra...
Valami nagy,közös usa-DK hadgyakorlat is elmarad miatta,mármint a 2 Korea tárgyalása miatt,egyből hisztikéznek odaát.
Mekkora szelete a kis tigriseknek az usa piaca,nagyon megéreznék,ha kitessékelné DK az us navy-t?

Valami szabotázsra azért számítok ÉK vagy DK ellen amerikai részről, hogy megfúrják a testvéri közeledést.

Az USA kihagyta a lehetőséget a koreai békére az olimpián

https://consortiumnews.com/2018/02/09/u-s-misses-opportunity-for-korean-peace-at-olympics/
2018. február 9

Annak ellenére, hogy Moon elnök erőfeszítéseket tett a diplomácia ösztönzésére, Pence alelnök gyermeki diplomáciai magatartása aláásta a béke diplomácia lehetőségét az olimpiai játékok megnyitásakor, írja Kevin Zeese.

Moon Jae-in elnök azt mondta az észak-koreai elnök húga, Kim Yong Nam, és Mike Pence alelnök tiszteletére gondosan megtervezett vacsorán, hogy remélte, a téli olimpiára úgy emlékeznek, mint a "béke napja kezdetére". De Pence alelnök minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg, hogy hiányzik a lehetőség a Moon által kezdeményezett béke megteremtésére a félszigeten. Az észak-koreai és dél-koreai történelmi nyitás elutasításával Pence a helyzetet inkább gyerekes tinédzserként kezelte.
Egy vacsorafogadáson, ahol Moon elnök megteremtette a lehetőséget az amerikai hivatalnokok és az észak-koreaiak közötti párbeszédre, Pence nagyon későn - és kissé kínosan - érkezett, hogy elkerülje, beszéljen velük. A Reuters szerint, amikor Pence későn érkezett a fogadásra, elmondta Moonnak, hogy a fotózás után közvetlenül elhagyja a helyet, de Moon megkérte, hogy "jöjjön és köszönjön barátaiknak". Moon megpróbált párbeszédet teremteni a béke előmozdítása érdekében, de Pence megkerülte az asztalt, és minden vendéggel kezet fogott, kivéve Kim Yong Nam-ot, és az észak-koreaiakat. "Vannak, akik nem akarnak ugyanabban a szobában együtt lenni, ha nem a Pyeongchang-i téli olimpiára vonatkozik" - mondta Moon. "De ami fontosabb, mint bármi, az az, hogy együtt vagyunk." A Politico Pence számára kihívásnak értékelte a helyzetet: "Mike Pence alelnök Pyeongchang-i olimpiai látogatása pénteken kezdődött egy veszélyes helyzettel, a diplomáciai fogadáson a megnyitó ünnepségek előtt igyekezett elkerülni a találkozást az észak-koreai hivatalnokokkal. "
Mivel Pence késve érkezett, a vacsora végén, az ültetési tervet megkeverték, Pence ismét elszalasztotta a Moon által teremtett lehetőséget. Eredetileg az ültetési terv azt mutatta, hogy Pence, a felesége Moon elnöktől balra és a jobbra ültek a kerekasztalnál, szemben Kim-el, aki ENSZ főtitkára, António Guterres, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach felesége között ült.
Kim látogatása jelentős, hiszen az észak-koreai vezető család első tagja, aki a koreai háború befejezése után lépett be Dél-Koreába. Ki tudja, milyen beszélgetés történt volna, ami elősegíthette volna a béke kilátásait, de Pence elkerülte a lehetőség.
Pence öt perc után hagyta el az eseményt. A Reuters beszámol arról, hogy kihagyta a szimbolikus desszertet, az úgynevezett "A Plate of Hope"-t, a "a koreai félsziget térképén, amelyet vékony kék csokoládéval ábrázoltak, étcsokoládéból készült szögesdrót alakú minta volt látható az erősen militarizált határok ábrázolására, amely elválasztja Dél-Koreát, a játékok házigazdáját, és régi ellenségét Észak-Koreát "
A Moon adminisztráció diplomáciai válaszát Pence viselkedésére elnémította. "A Moon adminisztráció forrása szerint Pence távolléte a fogadáson egy" puszta zökkenő" volt, egy, egyébként sikeres diplomáciai eseményen” - jelentette a Reuters.
A stadionban az alelnök egy sorral előbbre ült az észak-koreaiak, Kim Jong Yo előtt, de soha nem is fordult meg, hogy felvállalja az udvariaskodást – Pence-nek nem volt együttműködési készsége, a sajtó szerint. A New York Magazine azt írta, hogy Pence "elkerülte a szemkontaktust" a koreai vezetővel. Egy másik kihagyott lehetőség a párbeszédre.
Ugyanakkor a dél-koreai elnök Moon Jae-in kezet rázott Kim Yo Jong-al, létrehozva egy történelmi pillanatot, és egy fényképet, megteremtve sokak reményét az Észak és Dél-Korea közötti békéért, az egyesülés felé, és az ellenségeskedések befejezése felé.
Az egység egy másik bemutatója az volt, amikor az Egységes Koreai Jégkorong Csapatának két tagja, az egyik északi, a másik déli volt, amikor az olimpiai fáklyát az utolsó lépcsőn tartották a megnyitó ünnepségeken. A fáklyát átadták a műkorcsolyázó Yuna Kimnek, egy dél-koreaiaknak, aki 2010-ben aranyérmet, és 2014-ben ezüstérmet nyert, aki meggyújtotta az olimpiai lángot.
Természetesen könnyű túlbecsülni annak a fontosságát, az Észak- és Dél-Koreai kézfogás képeit, a barátságot egymás iránt, valamint hogy a dél- és észak-koreai sportolók együtt járnak az olimpiai stadionba. Az egység bemutatásai nagyrészt szimbolikusak, és politikai szinten nem vezethetnek végső soron diplomáciai áttöréshez, vagy béke megteremtéséhez a Koreai-félszigeten. Ez hosszú, és kemény út a békéhez, és sok mindent meg kell tárgyalni.
De tekintettel a félsziget meglévő feszültségek magas szintjére, a Donald Trump elnök és Kim Jong-Un elnök között elhangzott sértésekre, és az észak-koreai nukleáris program patthelyzetére, ezeket a gesztusokat remény pislákolásaként kellene ünnepelni, amelyek segíthetnek, hogy elkerüljük az átfogó háború igazi lehetőségét.
Ehelyett a gesztusokat elutasították az amerikai kormány legmagasabb szintjein. A párbeszédet elutasították, és a béke távoli perspektívává vált. Ezt a kilátást még nehezebbé teszi, amikor az Egyesült Államok zsarnokként azzal fenyeget, hogy Észak-Korea orra vérezni fog, és a katonai első csapást fontolgatják Észak-Korea ellen.
A nap végén Pence gyerekes viselkedésével példázta a legrosszabb, arrogáns amerikai külpolitikát.

Üdv Azaz!

Remek kis írás.
Észak- és Dél-Korea megbékélése teljes egészében aláássa az Egyesült Államok és Japán térségbeli pozícióját, ami egyben az amerikai globális pozíció egyik támpillérjének a kiütését is jelentené.
Nincs nagyobb térségbeli politikai katasztrófa Tokió és Washington számára, mint a két Korea egyesülése.

Köszönöm, Monte, de az elismerés a cikk íróját illeti, nem engem, én csak lefordítottam, mivel ilyen cikkek a magyar sajtóban nem jelennek meg. Néhány észrevételt azért még tennék „Az USA kihagyta a lehetőséget a koreai békére az olimpián” című íráshoz.

Valamennyire ismerem a diplomáciai protokollt, és tudom, hogy egy ilyen esemény, mint Moon elnök által rendezett vacsora megszervezése már hetekkel az esemény előtt megkezdődik. Különösen akkor, ha olyan magas vendégek vesznek részt rajta, mint az amerikai alelnök, a japán miniszterelnök, stb. A résztvevőket tájékoztatják a meghívottakról, az ülésrendről, a felszolgálandó ételekről és italokról, a köszöntőről, az esetlegesen elhangzó beszédekről, azok sorrendjéről, és ezt a protokollfőnökök egyeztetik. Természetesen egyeztetik a biztonsági intézkedéseket, és az esetleges külön kéréseket is figyelembe veszik.
A cikk alapján Pence alelnök előre nem talált kivetnivalót a vacsora programjában, előre nem jelezte, és ha késve is, de megjelent a fogadáson, és csak ott közölte Moon elnökkel, hogy elmegy, majd öt perc múlva távozott. Nem lehet tudni, hogy ez Pence saját döntése volt, vagy az utolsó pillanatban a Fehér ház állította le, de az ilyen viselkedés a diplomáciai kapcsolatokban felér egy arculcsapással, nem csak a házigazda, de a vendégek tekintetében is. A dél-koreai adminisztráció hivatkozott tagja tehát nagyon finoman fogalmazott. (Hozzátenném, hogy a ‘mere bump’ kifejezés nagyon sok mindent jelenthet, de ismerve a keleti udvariasságot, a legdiplomatikusabb fordítás vettem figyelembe.)
Ez a szituáció azért is figyelemre méltó, mert az amerikaiak mindig Észak-Koreát vádolták, hogy nem hajlandóak tárgyalni, ugyanakkor Pence Japánban tartott kardcsörtető beszédében Észak-Koreát újabb, szigorúbb szankciókkal fenyegette meg. Az észak-koreai kormány erre kijelentette, hogy az olimpia ideje alatt nem kíván semmilyen tárgyalást folytatni. Ehhez képest nyitottak voltak, nem rajtuk múlt, hogy nem kezdődtek tapogatózó tárgyalások, és érdekes módon még a japán miniszterelnök is szívélyesen üdvözölte az észak-koreai delegációt. Pence viselkedése, hogy levegőnek nézte az észak-koreaiakat, még csak rájuk nézni sem volt hajlandó, sok mindenről árulkodhat, de az biztosan megállapítható, hogy a minimális udvariasság, különösen egy nővel szemben, nem szerepel az amerikaiak diplomáciai eszköztárában.
A másik érdekesség, hogy Moon elnök – látványosan szakítva elődei politikájával – milyen messzire elment a kapcsolatok javításának útján, még ha egyelőre gesztusok szintjén is, mert felteszem, nem kis viták voltak az észak-koreai sportolók olimpiai részvétele miatt. (Lásd az orosz sportolók kitiltását, amely messze nem sportügy, hanem politika.) Talán Moon elnököt elődeinél jobban foglalkoztatja, hogy az északiak a testvéreik, ők egy nép, esetleg nem bízik Amerikában, tudva a koreai háború tapasztalataiból, hogy egy háború esetén ők legalább akkora károkat, ha nem nagyobbat okoznának Dél-Koreában a „kommunizmus feltartóztatása” jelszavával, mint az észak-koreai hadsereg. Esetleg figyelve a világ eseményeit, az amerikai katonai és gazdasági hegemóniát már nem tartja sokáig fenntarthatónak, kívánatosnak, és figyelemmel van Kína és Oroszország által kínált gazdasági előnyökre is.
Tehát igazad van, Amerikának létfontosságú, hogy a Dél-Koreával és Japánnal (aki gond nélkül más irányba is tapogatózik, gondoljunk az oroszokkal közösen tervezett hídra, a közvetlen olaj- és gázszállításokra) fenntartsa a szövetségi viszonyt, amelyben övé a vezető szerep, de ma nem ugyanaz a helyzet, mint harminc évvel ezelőtt, és az ilyen megnyilvánulások, még ha nem is mondják a szemükbe, igen kontraproduktívak lehetnek….

Az elismerés szólt egyszerre a cikk írójának és a fordítójának is!

Igen, amit az Egyesült Államok a diplomáciában mostanában megenged magának, az túlmegy minden határon. Sajnálatos, hogy a világ vezető szuperhatalmának nevezett nagyhatalom milyen szintre süllyed nap mint nap és ezt látja minden állam és kormányfő. Az amerikai viselkedés Ázsiában mindenkinél kiverte a biztosítékot és megerősítette Amerika amúgy sem jó híréta környéken.
A világ vezetését és elismerését gunboat diplomáciával már nem lehet sem kivívni, sem fenntartani, főleg, hogy vannak más, az USA-hoz hasonló nehézsúlyú nagyhatalmak, akik nem mellesleg tudnak viselkedni is.

Az USA katasztrofális baklövések sorozatát követi el szinte mindenhol, kicsit olyan, mintha a Trump kormány szándékosan tenné.

Ha figyelembe vesszük az America First jelszavát illetve azt, hogy Trump a kampányában beszélt egy olyan szűk csoportról, akik rejtve irányítják Amerika és a világ dolgait, akkor felsejlik egy kósza ötlet: Trump és kormánya nem véletlenül, hanem direkt járatja le a jelenlegi Birodalmi Amerikát pont azért, hogy ellehetetlenítse azok dolgát, akik eddig építgették a színfalak mögött a kis világhatalmukat.
Olyan, mintha Trump bele akarná kényszeríteni az USA politikai vezetését egy olyan nemzetközi helyzetbe szinte mindenhol, ahol nem marad más vissza, mint a visszavonulás, még akkor is, ha ez megalázó módon megy végbe. Ezzel kerülhet át a valódi hatalom és irányítás Trump és támogatói kezébe, azaz semmi mást nem látunk, mint a Birodalmi Amerika összeütközését a nemzetállami Amerikával, a balhét pedig a világ nagy színpadján nyomják mindenki szeme láttára.

Rendkívül kellemetlen tanulságokkal jártak azok a tesztek, amelyeket az amerikai hadsereg legfelsőbb vezetőinek jelenlétében végeztek annak kiderítésére, milyen áldozatokkal járna, ha kirobbanna a háború Észak-Korea és az USA között. Az amerikai katonaság elképesztő emberveszteséget szenvedne el.
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/kiszivargott_keszulnek_a_haborura_eszak-korea_ellen.657777.html
"Az USA hadseregének magas rangú vezetői nemrégiben felső szintű katonai gyakorlaton vettek részt Hawaiin, amelyen a szimulációk azt mutatták, hogy egy Észak-Koreával vívott háborúban az első néhány napban tízezer amerikai katona esne el - vette át a New York Times hírét a Business Insider."
Szerintem Washingtonnak ezt nagyon át kell gondolnia és akkor még nem beszéltünk egy Kína vagy Oroszország ellni háború lehetőségéről sem. Épeszű stratéga nem viszi ekkora buktába az Egyesült Államokat, a nagy kérdés, hogy az amerikai döntéshozók között található-e még elegendő számú épeszű - szerintem egyébként igen.
"Mark Milley, az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnöke, aki részt vett a TTX-en, kiszivárogtatott helyszíni beszámolók szerint azt mondta, hogy egy észak-koreai háború brutalitása felülmúlna mindent, amit egy ma élő katona el tud képzelni."

Kína és Japán közeledésében valószínűleg az Egyesült Államok külpolitikájában bekövetkezett változások is szerepet játszanak.
http://kitekinto.hu/2018/02/27/europan-kivul/kina-es-japan-az-usa-nak-koszonhetoen-kozeledik-egymashoz/
Micsoda zseniális meglátás!

Ashraf Ghani afgán elnök kijelentette, hogy a kormány hajlandó elismerni a tálibokat, mint törvényes politikai pártot, ha tűzszüneti megállapodás megkötésére kerül sor a két fél között, erről a CNN számolt be február 28.-án. Ghani azt is felajánlotta, hogy megszünteti a békeszerződésben részt vevő tálib személyek szankcionálását, ha elismerik az afgán kormányt. A bejelentést az afgán vezetésű kabuli konferencia kezdetén tette, amely 25 ország képviselőit fogadja a konfliktusmegoldás és a terrorizmus elleni küzdelem érdekében.

https://worldview.stratfor.com/situation-report/afghanistan-government-willing-recognize-taliban-legitimate-political-party#/entry/jsconnect?

Egy éve ezt még rossz viccnek tartottam volna. Most csak azon gondolkodom, hogy ha békét kötnek, mi lesz szegény amerikaiakkal?