Alekszandr Tkacsenko a Boszporuszon augusztus 13-án. A törökök szerint elkezdődött-megindult a "líbiai expressz". Közben szombaton megérkezett Moszkvába Halifa Haftar marsal aLíbiai Nemzeti Hadsereg vezetője. Fogadja őt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is. Az oroszok nem titkolják, hogy visszaakarják szerezni befolyásukat és a Kadhafi időkben aláírt üzleti szerződéseket Líbiában.
[BIZTPOL] Afrika
Boki.- -
- Post n°52
Re: [BIZTPOL] Afrika
Haftar katonai segítséget kért Moszkvától
https://topwar.ru/122535-halifa-haftar-poprosil-u-rossii-voennoy-pomoschi.html
https://topwar.ru/122535-halifa-haftar-poprosil-u-rossii-voennoy-pomoschi.html
Boki.- -
- Post n°53
Re: [BIZTPOL] Afrika
Zavargások Marokkóban. Újabb arab tavasz? SZA, Katar és az USA szerepe.
Boki.- -
- Post n°54
Re: [BIZTPOL] Afrika
Lelassítaná a népesség robbanásszerű növekedését az egyiptomi kormány. Az arab világ legnépesebb államában már most is 93 millióan élnek, és ez a szám a kormány adatai szerint hasonló ütemű növekedés esetén 2030-ra 128 millióra nőhet. 2016-ban 2,6 millióan születtek Egyiptomban.
Abd Al-Fattah Al-Sisi elnök szerint a népességnövekedés fenyegetést jelent az ország további gazdasági fejlődésére....
http://orientalista.hu/visszaszoritana-a-nepessegnovekedest-egyiptom/
Abd Al-Fattah Al-Sisi elnök szerint a népességnövekedés fenyegetést jelent az ország további gazdasági fejlődésére....
http://orientalista.hu/visszaszoritana-a-nepessegnovekedest-egyiptom/
Boki.- -
- Post n°55
Re: [BIZTPOL] Afrika
Legkevesebb tizennyolc embert öltek meg a Boko Haram iszlamista terrorszervezet feltételezett tagjai szombatra virradóra Északkelet-Nigériában – jelentették szemtanúk és helyi tisztségviselők.
A késekkel felfegyverzett szélsőségesek az éjszaka leple alatt támadtak a Maiduguritól 130 kilométerre délkeletre fekvő Banki nevű település lakóira Borno szövetségi államban, amely már nyolcadik éve központja a Boko Haram és a nigériai hadsereg összecsapásainak....
https://orientalista.hu/blog-post/ujbol-lecsapott-a-boko-haram/
A késekkel felfegyverzett szélsőségesek az éjszaka leple alatt támadtak a Maiduguritól 130 kilométerre délkeletre fekvő Banki nevű település lakóira Borno szövetségi államban, amely már nyolcadik éve központja a Boko Haram és a nigériai hadsereg összecsapásainak....
https://orientalista.hu/blog-post/ujbol-lecsapott-a-boko-haram/
Boki.- -
- Post n°56
Re: [BIZTPOL] Afrika
Mit kapott a líbiai polgár alanyi jogon? Hihetetlen. Líbia: Kadhafi “diktátor “idején 16 dolog járt alanyi jogon a líbiai állampolgároknak. Ez mára a múlté lett, az amerikai demokrácia-export jóvoltából:
Líbiában mindenkinek állampolgári jogon járt az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizetett villanyszámlát.
Líbiában a bank állami tulajdonban volt, és 0% kamatot számított fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után.
A saját otthon alapvető emberi jog volt Líbiában.
Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dinárt (kb. 50.000 USD) kapott az államtól, hogy az első otthont megvehesse, és családot alapíthasson.
Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes volt. Kadhafi hírhedt “rémuralma” előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, a diktátor alatt ez az arány 83% lett!
Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással akarta megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kapott földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot, illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen!
Ha egy líbiai polgár nem talált az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátó helyet, amire szüksége volt, az állam fizette a külföldi tanulását vagy ellátását. Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosított lakhatásra és autókölcsönzésre.
Ha egy líbiai autót vásárolt, az állam kifizette a vételár felét.
Líbiában a benzin ára 0,14 USD volt literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft.
Líbiának nem volt külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg 150 milliárd USD volt, amit az új líbiai demokrácia már sosem fog viszontlátni.
Ha egy líbiai nem talált munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizette számára az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talált munkát.
A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalta. Minden állampolgár részesedett tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.
Minden anya aki gyermeknek adott életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kapott.
Az élelmiszereket ártámogatással lehetett megvásárolni, 40 loave kenyér 0,15 USD, vagyis kb. 34 Forint volt. (Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy hány kiló a 40 loave.)
A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.
Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel.
A líbiai adórendszerről: Líbiában minden jövedelem adóköteles volt. Havi 1000 Dinár jövedelemhatárig (ez kb. 189.000 Ft) 5 azaz öt százalák az adókulcs, e fölött 10 százalék. Mindenki fizetett ezen kívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihád adót, és 3,75% nyugdíjjárulékot. Ezek önmagukban is barátságosnak tűntek, különösen, ha beszámítjuk, hogy nem volt villanyszámla, és évente mindenki kapott állami támogatást (ez az olajexportból származó juttatás volt), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év.
Csak egy megjegyzés:
Kadhafival nem az volt a baj, hogy diktátor, hanem az, hogy az olajat nem volt hajlandó a fedezetlen USD-ért exportálni.
Aranyat kért a dollár helyett.
Ezért legyilkolták.
Ennyit az amerikai demokráciáról.
És ami számunkra még fontosabb: feltartotta Európa felé az afrikai menekültáradatot.
ORI.
Líbiában mindenkinek állampolgári jogon járt az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizetett villanyszámlát.
Líbiában a bank állami tulajdonban volt, és 0% kamatot számított fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után.
A saját otthon alapvető emberi jog volt Líbiában.
Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dinárt (kb. 50.000 USD) kapott az államtól, hogy az első otthont megvehesse, és családot alapíthasson.
Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes volt. Kadhafi hírhedt “rémuralma” előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, a diktátor alatt ez az arány 83% lett!
Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással akarta megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kapott földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot, illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen!
Ha egy líbiai polgár nem talált az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátó helyet, amire szüksége volt, az állam fizette a külföldi tanulását vagy ellátását. Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosított lakhatásra és autókölcsönzésre.
Ha egy líbiai autót vásárolt, az állam kifizette a vételár felét.
Líbiában a benzin ára 0,14 USD volt literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft.
Líbiának nem volt külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg 150 milliárd USD volt, amit az új líbiai demokrácia már sosem fog viszontlátni.
Ha egy líbiai nem talált munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizette számára az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talált munkát.
A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalta. Minden állampolgár részesedett tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.
Minden anya aki gyermeknek adott életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kapott.
Az élelmiszereket ártámogatással lehetett megvásárolni, 40 loave kenyér 0,15 USD, vagyis kb. 34 Forint volt. (Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy hány kiló a 40 loave.)
A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.
Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel.
A líbiai adórendszerről: Líbiában minden jövedelem adóköteles volt. Havi 1000 Dinár jövedelemhatárig (ez kb. 189.000 Ft) 5 azaz öt százalák az adókulcs, e fölött 10 százalék. Mindenki fizetett ezen kívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihád adót, és 3,75% nyugdíjjárulékot. Ezek önmagukban is barátságosnak tűntek, különösen, ha beszámítjuk, hogy nem volt villanyszámla, és évente mindenki kapott állami támogatást (ez az olajexportból származó juttatás volt), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év.
Csak egy megjegyzés:
Kadhafival nem az volt a baj, hogy diktátor, hanem az, hogy az olajat nem volt hajlandó a fedezetlen USD-ért exportálni.
Aranyat kért a dollár helyett.
Ezért legyilkolták.
Ennyit az amerikai demokráciáról.
És ami számunkra még fontosabb: feltartotta Európa felé az afrikai menekültáradatot.
ORI.
azaz
- Post n°58
Re: [BIZTPOL] Afrika
Utóirat: az amerikai petrodollár megdöntésére tett kísérlet ellen ezt a háborút igényli? Mi isszuk a levét...
joker- Tisztes
- Post n°59
Re: [BIZTPOL] Afrika
Még annyit a Kadhafis történethez, hogy azt még elnézték neki, hogy aranyat kért az olajért cserébe, mert amerikai bankokba helyezte el ezt az aranyat. A probléma ott merült fel, amikor kezdte visszakérni az aranyát.
Már nem emlékszem pontosan a részletekre, de valószínűleg svájci bankárok és befektetési alapok keze is benne lehetett közvetlenűl a megdöntésében. Történt egy napon, hogy a fiát valami nagy sértés érte vagy mi Svájcban és erre az volt a válaszuk, hogy minden líbiai befektetést kivonnak onnan, néhány tízmilliárd eurós tételről beszélünk. Nem tudom, hogy végül meglépték vagy sem, hozzafogtak-e vagy sem, de elég nagy hisztit csaptak ezzel kapcsolatban.
Már nem emlékszem pontosan a részletekre, de valószínűleg svájci bankárok és befektetési alapok keze is benne lehetett közvetlenűl a megdöntésében. Történt egy napon, hogy a fiát valami nagy sértés érte vagy mi Svájcban és erre az volt a válaszuk, hogy minden líbiai befektetést kivonnak onnan, néhány tízmilliárd eurós tételről beszélünk. Nem tudom, hogy végül meglépték vagy sem, hozzafogtak-e vagy sem, de elég nagy hisztit csaptak ezzel kapcsolatban.
nyugger- Tiszthelyettes
- Post n°61
Re: [BIZTPOL] Afrika
Biztonsági helyzet a Sínai-félsziget északi részén
nyugger- Tiszthelyettes
- Post n°62
Re: [BIZTPOL] Afrika
Továbbra is folynak a harcok az ISIS és az egyiptomi hadsereg között a Sínai-félsziget északi részén
azaz
- Post n°63
Re: [BIZTPOL] Afrika
Soha ne felejtsd el Líbiát: Muammar Kadhafi alatt Líbia Afrika leggazdagabb jóléti állama volt
Muammar Kadhafi Líbia: Muammar Kadhafi az ENSZ AP Herland jelentésében
Soha ne felejtsd el Líbiát: Muammar Kadhafi alatt Líbia volt Afrika leggazdagabb jóléti állama
5 nappal ezelőtt
A 2011-es katonai puccs Líbiát a civilek ellen elkövetett hatalmas atrocitásokkal sodorta az országot uraló jelenlegi hadvezérek káoszába, amiről többször írtunk a The Herland Reportban.
Hosszú a líbiai állampolgárok számára nyújtott előnyök listája Muammar Kadhafi kormányzása idején. A legtöbb nyugati ember tudja, hogy Líbia Afrika leggazdagabb állama lett , a szociális jólét egyenletesen oszlott meg a líbiai lakosság körében. Ezt megelőzően a NATO úgy döntött, hogy a modern történelem egyik leghírhedtebb katonai puccsával kényszeríti a hatalomból Muammar Kadhafit.
Alaposabban megvizsgáljuk Líbiát Kadhafi vezetésével annak elemzése során, hogy fia, Saif al-Islam Kadhafi milyen vezető lehet, mivel most újra belép a politikába, és megbékélést kíván Líbiában.
A nyugati erők és az EU továbbra is tömegesen vesz részt annak érdekében, hogy kívülről közvetítse a békét az országban, az európai országok azonban 2011 óta hiábavalónak bizonyultak a líbiai nép és a líbiai törzsek demokratikus hangjának meghallgatása nélkül.
Líbia volt Afrika leggazdagabb jóléti állama Kadhafi alatt
Muammar Kadhafi Líbia: Mint a legtöbb ember tudja, Líbia több mint 40 éven át élvezte a békét. Kadhafi a nők jogainak liberális támogatója volt, és a nők részt vettek a katonai erőkben, és ösztönzést kaptak többek között az oktatás folytatására. Sok líbiai felidézi az ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat mindenki számára, valamint a férfiak és a nők számára biztosított ingyenes oktatást.
A Kadhafi nőkkel kapcsolatos liberális nézetét erőteljesen elutasították a szalafi ideológiához kapcsolódó csoportok, valamint a későbbi al-Kaida frakciók, amelyekre a NATO később támaszkodott Kadhafi irányítása érdekében
Elérhetetlen álom a szabadságról Líbia számára, nyugati beavatkozás nélkül.
Memorandum Líbiáról: koholmányok az állam ellen - Saif al-Islam Kadhafi.
Borzalmas milícia-szabály Líbiában a NATO 2011-es támadása után. Elemzés.
Kadhafi felesége, Szafia Farkash és lánya, Aisha Kadhafi még mindig utazási tilalom alatt áll, számlák zárva vannak.
A nők és a férfiak számára biztosított volt az ingyenes oktatáshoz való jog, valamint a külföldön történő oktatás igénylésének joga, ha Líbia nem biztosította a megfelelő intézményeket, Líbia állam is fizetett .
Ez a nőkre is vonatkozott , Kadhafi továbbra is ellenezte az Al-Kaida nőkkel kapcsolatos szélsőséges álláspontját, amely szerinte iszlám volt.
Másik példa, amikor ifjú házasokként indulnak, az átlagos líbiai körülbelül 50 000 amerikai dollár támogatásban részesül az államtól a családalapítás segítésére; kölcsönöket adtak az állampolgároknak 0% -os kamattal.
Továbbá erősen támogatták az autóvásárlást; az autók ára jóval alacsonyabb volt, mint Európában, és gyakorlatilag minden család megengedhette magának az autót. A kenyeret, a benzint és más alapvető dolgokat szintén erősen támogatták.
Líbiában nem volt villanyszámla; az áramot az állam támogatta, és az állampolgárok számára ingyenes volt. Az állam 50% -kal támogatta a magánfelek által vásárolt autók árát.
A központi bank teljesen és teljesen független volt, az IMF-től, a Világbanktól vagy más nyugati intézményektől nem kapott hitelt .
Peter Hoekstra erről jól beszámol a Katasztrófák építészei: Líbia pusztulása című könyvében .
Líbiában Afrika leghosszabb átlagos várható élettartama 78 éves volt , és a csecsemőhalandóság aránya 1000 születésből mindössze 20 volt.
2011-ben az országnak nem volt külföldi adóssága, míg Egyiptom GDP-arányos külföldi adósságállománya eléri a 72% -ot. A lakosság 7% -a élt a szegénységi küszöb alatt 2011-től, szemben Algériával (22%) és Egyiptommal (20%).
Egy felmérés szerint a líbiaiak 82% -a tudott írni és olvasni, szemben a marokkói 52% -os és az algériai 69% -os műveltséggel. A CIA World Factbook szerint az országos műveltségi ráta 94% volt.
Az ország tisztára mosta a kezét a Lockerbie-botránytól, és megnyitotta az egykor bezárult országot Nyugat felé. Saif al-Islam, Kadhafi fia volt az, aki hozzájárult a Lockerbie-ügy rendezéséhez, ahol jelentős kártérítést fizettek ki az áldozatok családjainak.
Ez alatt is Saif al-Islam Kadhafi vezetésével , hogy a hadsereg visszafogását, a nukleáris fegyverek program kiesett együttműködve az amerikaiak és a gazdaság privatizációja érdekében, hogy felmelegedjen a Nyugat, és véget vessen a ellenséges kapcsolatok . Több nyugati olajtársaság befektetett Líbiába.
Kadhafi volt az Al-Kaida legnagyobb ellensége
2011 előtt Líbia szorosan együttműködött a CIA-val és a nyugati hírszerzéssel, hogy átvegye az irányítást a régió szunnita muszlim terrorista csoportjai felett, például az al-Kaidán. Lawrence Wright erről jól beszámol a The Looming Tower: Al-Qaeda and the Road to 11/11 című cikkben.
Kadhafi arról volt ismert, hogy ő az al-Kaida főellensége ; többször megkísérelték elvenni az életét.
Együttműködésük révén az Egyesült Államok és Líbia stabilitást teremtettek a régióban, és irányították a menekültek Európába áramlását, ami akkoriban nagy kérdés volt. Kadhafi megállapodást kötött Olaszországgal, hogy átvegye az illegális tevékenységek irányítását, amelyet nagymértékben embercsempész bandák irányítottak .
Muammar Kadhafi azonban egy erős központosított szervezettel rendelkező államot vezetett. Híres volt arról, hogy vádemelés és tárgyalás nélkül bebörtönözte az embereket, támogatta a gerilla mozgalmakat, és egy összetett országot vezetett, ahol különféle afrikai etnikai kisebbségek voltak, amelyek történelmileg egymás torkán voltak.
A harcias ellenzékiek megszorítása ellenére Kadhafi képes volt fenntartani a békét és fenntartani a rendet negyven évig a szocialista államban. Ő volt például a sötét bőrű líbiaiak őre.
Mint ismeretes, a többnemzetiségű Líbia állam számos déli, sötét bőrű etnikai csoportból áll, és Kadhafi nyíltan kritikus volt, amikor az arab országokban a sötét bőrű egyének felé irányuló erőteljes rasszista tendenciák ellen szólt.
A 2011-et megelőző években Líbiát kifejezetten hajlandó volt elkötelezni a növekedés és a reform iránt.
Egyesek azt állítják, hogy a változások annak következtében következtek be, hogy Kadhafi tanúja volt az Irak elleni támadásnak, és hogy Szaddam Husszeint meggyilkolták. Azt mondják, megértette, hogy eljött az idő a taktikák megváltoztatására a Nyugattal.
Kadhafi erős ellenzője volt az úgynevezett nyugati imperialista politikának. Az egyiptomi Abdel Nasserhez hasonlóan ő sem értékelte a politikai pártokat, és sok szempontból a katonai igazgatással együtt irányította Líbiát, így az országgyűlés sok tekintetben valódi hatalom nélkül maradt.
Hillary Clinton háborúja
2007-ben Muammar Kadhafi dicséretet kapott George Bush elnöktől azért, mert hajlandó elköteleződni a reformok mellett. A két államfő jó viszonyban volt.
Condoleezza Rice dicséretet mondott Líbiának az ország aktív lépéseiről az al-Kaida terrorizmus elleni küzdelemben, valamint az Egyesült Államokkal folytatott szoros együttműködésért.
Líbia felmelegedett a Nyugat felé, és számos olyan kihívást kezdett kiszűrni, amelyek problémákat okoztak Líbia kapcsolataiban az Egyesült Államokkal és más nemzetekkel. Kadhafi erős arab hangként is megkülönböztette magát, aki aktívan működött a szunnita iszlám al-Kaida és annak leányvállalatai ellen, mint ISIS vagy IS.
Aztán jött Julian Assange „Hillary Clinton háborúja” Líbiával szemben, ahol Clinton és Franciaország egy vendettát folytattak Líbia ellen, amelynek katasztrofális következményei voltak.
A líbiai háború előkészítésében kulcsszerepet játszó francia filozófus, Bernard Henri-Lévy, maga azt mondja, hogy Sarkozy elnök személyes ambíciója és célja Kadhafi elmozdítása és új kormány felállítása Líbiában.
Ez a jelenség, amint megállapítottuk, összességében szemlélteti korunk egyik legnagyobb botrányának töredékét:a nyugati média szinkronban van az al-Kaida-leányvállalatok és a szunnita szélsőséges csoportok felfogásával arról, hogy ki a „gonosz” és ki a „jó” a Közel-Keleten. Médiánk krónikusan tükrözi az iszlamista világképet a régió mozgatórugóiról.
Dolgozunk a régió mérsékelt, világi uralkodó hatalmaival szemben, és együtt dolgozunk az iszlám szélsőségesekkel. Ez az egyik oka annak, hogy a líbiai polgárháború még nem oldódott meg, mivel az iszlamisták nem képesek közvetíteni a békét Líbiában.
A nyugati vezetők nem tartoztak felelősségre semmilyen háborús bűncselekményért
Számos európai ország folytat független vizsgálatot a NATO részvétele iránt a 2011. évi líbiai háborúban. A cél annak feltárása, hogy az ENSZ határozata a „civilek védelméért való felelősség vállalásáról” ürügy volt-e katonai puccs megindítására, vagy valóban a „lakosság védelme” iránti vágyból származott. Egy olyan lakosság, amely a mai napig teljes kudarcot vallott.
A líbiai háború oda vezetett, hogy az al-Kaidához tartozó csoportok átvették a hatalmat, és a mai napig az ország teljes romokban fekszik.
Amikor Kadhafi-rezsim megbukott, akkor az al-Kaidához tartozó vezetők, mint például a líbiai Iszlám Harccsoport (1) parancsnoka, Abdulhakim Belhadj - egy férfi, aki hosszú múltra tekint vissza az afganisztáni, líbiai és más helyeken működő terrorista csoportokkal - alkotta a nyugati támogatású líbiai vezetők magját, amelyek ugyanazt az ideológiát követik, mint al-Qaradawi, a Muzulmán Testvériség spirituális vezetője.
Néhány éven belül Belhadj állítólag Afrika egyik leggazdagabb embere lett, értéke meghaladja a 19 milliárd dollárt. 2015-ben pedig Belhadj - John McCain jó barátja - állítólag az ISIS vezetője volt Líbiában.
A nyugati és az ENSZ által támogatott tripoli kormányt a mai napig ugyanazok a mozgatórugók irányítják.
Ez a jelenség összességében illusztrálhatja korunk egyik legnagyobb botrányának töredékét:
A nyugati média szinkronban van az al-Kaida kapcsolt és szunnita szélsőséges csoportok felfogásával arról, hogy ki a „gonosz” és ki a „jó” a Közel-Keleten. Médiánk krónikusan tükrözi az iszlamista világképet a régió mozgatórugóiról.
Dolgozunk a régió mérsékelt, világi uralkodó hatalmaival szemben, és együtt dolgozunk az iszlám szélsőségesekkel.
A nyugati megfigyelők teljesen tisztában vannak azzal, hogy az ISIS , az al-Kaida, a Szalafi, a takfiri és más fegyveres csoportok támadással zsarnokolják a helyi lakosságot .
Megerőszakolják a férfiakat és a nőket, felnőttek és gyermekek elrablását , zsarolásokat és gyilkosságokat, a háborús urak által le nem állított mészárlásokat.
A sötét bőrű líbiaiak etnikai tisztogatása zajlik, mint például sok Tawarek sorsa, és rengeteg terrorcselekmény van a helyi lakosság ellen , amelyek mind megosztják azt a közös témát, hogy a nyugati média nem tesz említést erről a rettentő líbiai helyzetről.
A nyugati támogatású hadurak most szélsőséges erőszakkal és kíméletlen támadásokkal irányítják Líbiát a lakosság ellen.
Nem is beszélve a líbiai állami vagyon hatalmas elrablásáról és a Nemzetközi Büntetőbíróság folyamatos korrupciójáról - éppen arról a Nemzetközi Büntetőbíróságról , amely főleg afrikaiakat és szerbeket igyekszik bíróság elé állítani, de kényelmesen soha nem vádol egyetlen nyugati vezetőt. Ez rendkívül halott csendes erről a mainstream nyugati média.
Muammar Kadhafi Líbia: Herland-Report-fekvő-banner
Muammar Kaddafi Líbia: A Herland jelentés egy skandináv híroldal, a YouTube csatornája és a Podcastok évente milliókat ér el. A történész és szerző, Hanne Nabintu Herland alapította, és remek hely interjúk megtekintésére, valamint vezető értelmiségiek , gondolatvezetők, szerzők és aktivisták munkájának elolvasására az egész politikai spektrumról.
Muammar Kadhafi Líbia: Senki sem akar arról beszélni, hogy mi vezetett a líbiai bombázásunkhoz. Ha így tennénk, politikai vezetőinknek felelősséget kellene vállalniuk az emberiség elleni bűncselekményekért.
Ez kényelmetlen helyzetbe hozná az európaiakat, és a Nemzetközi Büntetőbíróság által börtönbe került felelős politikai vezetőket, akiknek tagjai egyébként nemrégiben korrupciós és sikkasztási botrányokba keveredtek.
De egyszerűen nem akarjuk a kényelmetlenséget, és reméljük, hogy a líbiai háború következményei csendesen eltűnnek, ami úgy tűnik, nem így van, ugyanakkor a mainstream média mennyire hallgatag marad a kérdésben.
Hogy szándékosan gonosz, vagy alkalmatlanná válik, nehéz megítélni. A végeredmény mindenképpen ugyanaz.
A lényeg szemléltetésére, akkori norvég külügyminiszter, Jonas Gahr Store a The New York Times-ban még a Muzulmán Testvériség védelmét is írta .
Kijelentette, hogy az arab tavaszt „sem az iszlamista csoportok nem irányították, sem az iszlamista tendenciák nem alapozták meg, de a Nyugat félelmétől sokkal gyakorlatiasabb mozgalom látszik félni .. ez nem fogja előkészíteni az al-Kaida terepét”.
Felmerülhet az a kérdés, hogy melyik álomvilágban élnek ezek a politikusok, de akármelyik is az indíték, meg kell követelni tőlük, hogy politikai pozíciók betöltésekor feleljenek saját cselekedeteikért és döntéseikért. Európában mégsem ez a helyzet.
A líbiai háború kezdete
2011-ben a líbiaiakat meggyilkolták, civilek tízezreit gyilkolták meg, és igazságtalanságokat szenvedtek el tucatnyian, amikor az ország kormánya elvesztette Líbia közbiztonságának irányítását a nemzet támadásának eredményeként.
Norvégia és Franciaország aktívan részt vettek a támadás kezdetén, és összesen 588 bombát dobtak az országra, ami a norvég védelmi minisztérium szerint az összes bombának körülbelül 15% -a .
A norvég vadászpilóták azóta megerősítették, hogy a norvég bombázások 75% -a volt az úgynevezett sztrájkkoordinációs és felderítő (SCAR) misszió , vagyis a pilóta feladata volt megtalálni és meghatározni, hogy mit akart bombázni, vagy „eltalálni, amit gondolt” katonai célpontoknak tűnt ”.
Maguknak kellett kiválasztaniuk a célpontokat, és bombákat kellett dobniuk még a városi területekre is. A norvég pilóták az NRK-nak elmondták, hogy tisztában vannak azzal, hogy a lázadók fegyvereket bombáztak és lőttek a civilek által lakott területeken belül, de nem kapták meg a parancsot, hogy ezt megakadályozzák.
Nyugati erők léptek szövetségre Katar, Szaúd-Arábiában és-utóbb ez bizonyítja-és al-Kaida-kapcsolt csoportok saját törekvés helyett a fejét az afrikai leggazdagabb állam.
Az újságokban üdvözölték a háborút, és hamarosan látni lehetett az al-Kaida zászlót Líbia törvényszékei és bíróságai felett . Még három évvel később, 2014-ben a norvég politikai vezetés nagyon elégedett volt Norvégia aktív katonai részvételével . Egyszerűen hihetetlen volt olvasni. Mellett senki sem tiltakozott.
A norvég outlet, az NRK Brennpunkt és Terje Tvedt professzor elkészítette a „The Good Bombs” című NATO háborús dokumentumfilmet, ahol rámutattak, hogy a „Líbia humanitárius bombázásával” „Norvégiában a mély békétől az afrikai stratégiai bombázásokig napok kérdése ”.
Akkoriban Norvégia akkori legnagyobb újságjában , valamint számos más skandináv üzletben is foglalkoztam a kérdéssel . Ne feledje, hogy a „Tirant eltávolította a zsarnokot” ostoba cím nem az enyém volt, hanem az újság tudatlan szerkesztőjének választása.
Mivel a Munkáspárt jelenlegi vezetője vezette a norvég Líbia elleni támadásokat, Jonas Gahr Støre és a NATO főtitkára, Jens Stoltenberg, Norvégia nagyon aktívan hozzájárult Afrika leggazdagabb államának elpusztításához.
Azóta egyiküket sem vádolták a hágai Nemzetközi Büntetőbírósággal emberiség elleni bűncselekmények miatt, amelyeket évek óta élesen bíráltam, és más módon sem kellett felelősséget vállalniuk háborús bűneikért.
Amikor a tényleges körülményeket lecsupaszítják, azt remélték, hogy senki sem tudott meg arról a fájdalomról és szenvedésről Líbiában, amely eddig borzalmas visszaéléseket és atrocitásokat vont maga után a polgári lakosság ellen.
https://hannenabintuherland.com/mideast/saif-al-islam-gaddafi-runs-for-office-in-libya-under-gaddafi-libya-was-africas-richest-welfare-state-hanne-nabintu-herland/?utm_source=mailpoet&utm_medium=email&utm_campaign=herland-report-independent-cultural-analysis-week-46-2019_70
Muammar Kadhafi Líbia: Muammar Kadhafi az ENSZ AP Herland jelentésében
Soha ne felejtsd el Líbiát: Muammar Kadhafi alatt Líbia volt Afrika leggazdagabb jóléti állama
5 nappal ezelőtt
A 2011-es katonai puccs Líbiát a civilek ellen elkövetett hatalmas atrocitásokkal sodorta az országot uraló jelenlegi hadvezérek káoszába, amiről többször írtunk a The Herland Reportban.
Hosszú a líbiai állampolgárok számára nyújtott előnyök listája Muammar Kadhafi kormányzása idején. A legtöbb nyugati ember tudja, hogy Líbia Afrika leggazdagabb állama lett , a szociális jólét egyenletesen oszlott meg a líbiai lakosság körében. Ezt megelőzően a NATO úgy döntött, hogy a modern történelem egyik leghírhedtebb katonai puccsával kényszeríti a hatalomból Muammar Kadhafit.
Alaposabban megvizsgáljuk Líbiát Kadhafi vezetésével annak elemzése során, hogy fia, Saif al-Islam Kadhafi milyen vezető lehet, mivel most újra belép a politikába, és megbékélést kíván Líbiában.
A nyugati erők és az EU továbbra is tömegesen vesz részt annak érdekében, hogy kívülről közvetítse a békét az országban, az európai országok azonban 2011 óta hiábavalónak bizonyultak a líbiai nép és a líbiai törzsek demokratikus hangjának meghallgatása nélkül.
Líbia volt Afrika leggazdagabb jóléti állama Kadhafi alatt
Muammar Kadhafi Líbia: Mint a legtöbb ember tudja, Líbia több mint 40 éven át élvezte a békét. Kadhafi a nők jogainak liberális támogatója volt, és a nők részt vettek a katonai erőkben, és ösztönzést kaptak többek között az oktatás folytatására. Sok líbiai felidézi az ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat mindenki számára, valamint a férfiak és a nők számára biztosított ingyenes oktatást.
A Kadhafi nőkkel kapcsolatos liberális nézetét erőteljesen elutasították a szalafi ideológiához kapcsolódó csoportok, valamint a későbbi al-Kaida frakciók, amelyekre a NATO később támaszkodott Kadhafi irányítása érdekében
Elérhetetlen álom a szabadságról Líbia számára, nyugati beavatkozás nélkül.
Memorandum Líbiáról: koholmányok az állam ellen - Saif al-Islam Kadhafi.
Borzalmas milícia-szabály Líbiában a NATO 2011-es támadása után. Elemzés.
Kadhafi felesége, Szafia Farkash és lánya, Aisha Kadhafi még mindig utazási tilalom alatt áll, számlák zárva vannak.
A nők és a férfiak számára biztosított volt az ingyenes oktatáshoz való jog, valamint a külföldön történő oktatás igénylésének joga, ha Líbia nem biztosította a megfelelő intézményeket, Líbia állam is fizetett .
Ez a nőkre is vonatkozott , Kadhafi továbbra is ellenezte az Al-Kaida nőkkel kapcsolatos szélsőséges álláspontját, amely szerinte iszlám volt.
Másik példa, amikor ifjú házasokként indulnak, az átlagos líbiai körülbelül 50 000 amerikai dollár támogatásban részesül az államtól a családalapítás segítésére; kölcsönöket adtak az állampolgároknak 0% -os kamattal.
Továbbá erősen támogatták az autóvásárlást; az autók ára jóval alacsonyabb volt, mint Európában, és gyakorlatilag minden család megengedhette magának az autót. A kenyeret, a benzint és más alapvető dolgokat szintén erősen támogatták.
Líbiában nem volt villanyszámla; az áramot az állam támogatta, és az állampolgárok számára ingyenes volt. Az állam 50% -kal támogatta a magánfelek által vásárolt autók árát.
A központi bank teljesen és teljesen független volt, az IMF-től, a Világbanktól vagy más nyugati intézményektől nem kapott hitelt .
Peter Hoekstra erről jól beszámol a Katasztrófák építészei: Líbia pusztulása című könyvében .
Líbiában Afrika leghosszabb átlagos várható élettartama 78 éves volt , és a csecsemőhalandóság aránya 1000 születésből mindössze 20 volt.
2011-ben az országnak nem volt külföldi adóssága, míg Egyiptom GDP-arányos külföldi adósságállománya eléri a 72% -ot. A lakosság 7% -a élt a szegénységi küszöb alatt 2011-től, szemben Algériával (22%) és Egyiptommal (20%).
Egy felmérés szerint a líbiaiak 82% -a tudott írni és olvasni, szemben a marokkói 52% -os és az algériai 69% -os műveltséggel. A CIA World Factbook szerint az országos műveltségi ráta 94% volt.
Az ország tisztára mosta a kezét a Lockerbie-botránytól, és megnyitotta az egykor bezárult országot Nyugat felé. Saif al-Islam, Kadhafi fia volt az, aki hozzájárult a Lockerbie-ügy rendezéséhez, ahol jelentős kártérítést fizettek ki az áldozatok családjainak.
Ez alatt is Saif al-Islam Kadhafi vezetésével , hogy a hadsereg visszafogását, a nukleáris fegyverek program kiesett együttműködve az amerikaiak és a gazdaság privatizációja érdekében, hogy felmelegedjen a Nyugat, és véget vessen a ellenséges kapcsolatok . Több nyugati olajtársaság befektetett Líbiába.
Kadhafi volt az Al-Kaida legnagyobb ellensége
2011 előtt Líbia szorosan együttműködött a CIA-val és a nyugati hírszerzéssel, hogy átvegye az irányítást a régió szunnita muszlim terrorista csoportjai felett, például az al-Kaidán. Lawrence Wright erről jól beszámol a The Looming Tower: Al-Qaeda and the Road to 11/11 című cikkben.
Kadhafi arról volt ismert, hogy ő az al-Kaida főellensége ; többször megkísérelték elvenni az életét.
Együttműködésük révén az Egyesült Államok és Líbia stabilitást teremtettek a régióban, és irányították a menekültek Európába áramlását, ami akkoriban nagy kérdés volt. Kadhafi megállapodást kötött Olaszországgal, hogy átvegye az illegális tevékenységek irányítását, amelyet nagymértékben embercsempész bandák irányítottak .
Muammar Kadhafi azonban egy erős központosított szervezettel rendelkező államot vezetett. Híres volt arról, hogy vádemelés és tárgyalás nélkül bebörtönözte az embereket, támogatta a gerilla mozgalmakat, és egy összetett országot vezetett, ahol különféle afrikai etnikai kisebbségek voltak, amelyek történelmileg egymás torkán voltak.
A harcias ellenzékiek megszorítása ellenére Kadhafi képes volt fenntartani a békét és fenntartani a rendet negyven évig a szocialista államban. Ő volt például a sötét bőrű líbiaiak őre.
Mint ismeretes, a többnemzetiségű Líbia állam számos déli, sötét bőrű etnikai csoportból áll, és Kadhafi nyíltan kritikus volt, amikor az arab országokban a sötét bőrű egyének felé irányuló erőteljes rasszista tendenciák ellen szólt.
A 2011-et megelőző években Líbiát kifejezetten hajlandó volt elkötelezni a növekedés és a reform iránt.
Egyesek azt állítják, hogy a változások annak következtében következtek be, hogy Kadhafi tanúja volt az Irak elleni támadásnak, és hogy Szaddam Husszeint meggyilkolták. Azt mondják, megértette, hogy eljött az idő a taktikák megváltoztatására a Nyugattal.
Kadhafi erős ellenzője volt az úgynevezett nyugati imperialista politikának. Az egyiptomi Abdel Nasserhez hasonlóan ő sem értékelte a politikai pártokat, és sok szempontból a katonai igazgatással együtt irányította Líbiát, így az országgyűlés sok tekintetben valódi hatalom nélkül maradt.
Hillary Clinton háborúja
2007-ben Muammar Kadhafi dicséretet kapott George Bush elnöktől azért, mert hajlandó elköteleződni a reformok mellett. A két államfő jó viszonyban volt.
Condoleezza Rice dicséretet mondott Líbiának az ország aktív lépéseiről az al-Kaida terrorizmus elleni küzdelemben, valamint az Egyesült Államokkal folytatott szoros együttműködésért.
Líbia felmelegedett a Nyugat felé, és számos olyan kihívást kezdett kiszűrni, amelyek problémákat okoztak Líbia kapcsolataiban az Egyesült Államokkal és más nemzetekkel. Kadhafi erős arab hangként is megkülönböztette magát, aki aktívan működött a szunnita iszlám al-Kaida és annak leányvállalatai ellen, mint ISIS vagy IS.
Aztán jött Julian Assange „Hillary Clinton háborúja” Líbiával szemben, ahol Clinton és Franciaország egy vendettát folytattak Líbia ellen, amelynek katasztrofális következményei voltak.
A líbiai háború előkészítésében kulcsszerepet játszó francia filozófus, Bernard Henri-Lévy, maga azt mondja, hogy Sarkozy elnök személyes ambíciója és célja Kadhafi elmozdítása és új kormány felállítása Líbiában.
Ez a jelenség, amint megállapítottuk, összességében szemlélteti korunk egyik legnagyobb botrányának töredékét:a nyugati média szinkronban van az al-Kaida-leányvállalatok és a szunnita szélsőséges csoportok felfogásával arról, hogy ki a „gonosz” és ki a „jó” a Közel-Keleten. Médiánk krónikusan tükrözi az iszlamista világképet a régió mozgatórugóiról.
Dolgozunk a régió mérsékelt, világi uralkodó hatalmaival szemben, és együtt dolgozunk az iszlám szélsőségesekkel. Ez az egyik oka annak, hogy a líbiai polgárháború még nem oldódott meg, mivel az iszlamisták nem képesek közvetíteni a békét Líbiában.
A nyugati vezetők nem tartoztak felelősségre semmilyen háborús bűncselekményért
Számos európai ország folytat független vizsgálatot a NATO részvétele iránt a 2011. évi líbiai háborúban. A cél annak feltárása, hogy az ENSZ határozata a „civilek védelméért való felelősség vállalásáról” ürügy volt-e katonai puccs megindítására, vagy valóban a „lakosság védelme” iránti vágyból származott. Egy olyan lakosság, amely a mai napig teljes kudarcot vallott.
A líbiai háború oda vezetett, hogy az al-Kaidához tartozó csoportok átvették a hatalmat, és a mai napig az ország teljes romokban fekszik.
Amikor Kadhafi-rezsim megbukott, akkor az al-Kaidához tartozó vezetők, mint például a líbiai Iszlám Harccsoport (1) parancsnoka, Abdulhakim Belhadj - egy férfi, aki hosszú múltra tekint vissza az afganisztáni, líbiai és más helyeken működő terrorista csoportokkal - alkotta a nyugati támogatású líbiai vezetők magját, amelyek ugyanazt az ideológiát követik, mint al-Qaradawi, a Muzulmán Testvériség spirituális vezetője.
Néhány éven belül Belhadj állítólag Afrika egyik leggazdagabb embere lett, értéke meghaladja a 19 milliárd dollárt. 2015-ben pedig Belhadj - John McCain jó barátja - állítólag az ISIS vezetője volt Líbiában.
A nyugati és az ENSZ által támogatott tripoli kormányt a mai napig ugyanazok a mozgatórugók irányítják.
Ez a jelenség összességében illusztrálhatja korunk egyik legnagyobb botrányának töredékét:
A nyugati média szinkronban van az al-Kaida kapcsolt és szunnita szélsőséges csoportok felfogásával arról, hogy ki a „gonosz” és ki a „jó” a Közel-Keleten. Médiánk krónikusan tükrözi az iszlamista világképet a régió mozgatórugóiról.
Dolgozunk a régió mérsékelt, világi uralkodó hatalmaival szemben, és együtt dolgozunk az iszlám szélsőségesekkel.
A nyugati megfigyelők teljesen tisztában vannak azzal, hogy az ISIS , az al-Kaida, a Szalafi, a takfiri és más fegyveres csoportok támadással zsarnokolják a helyi lakosságot .
Megerőszakolják a férfiakat és a nőket, felnőttek és gyermekek elrablását , zsarolásokat és gyilkosságokat, a háborús urak által le nem állított mészárlásokat.
A sötét bőrű líbiaiak etnikai tisztogatása zajlik, mint például sok Tawarek sorsa, és rengeteg terrorcselekmény van a helyi lakosság ellen , amelyek mind megosztják azt a közös témát, hogy a nyugati média nem tesz említést erről a rettentő líbiai helyzetről.
A nyugati támogatású hadurak most szélsőséges erőszakkal és kíméletlen támadásokkal irányítják Líbiát a lakosság ellen.
Nem is beszélve a líbiai állami vagyon hatalmas elrablásáról és a Nemzetközi Büntetőbíróság folyamatos korrupciójáról - éppen arról a Nemzetközi Büntetőbíróságról , amely főleg afrikaiakat és szerbeket igyekszik bíróság elé állítani, de kényelmesen soha nem vádol egyetlen nyugati vezetőt. Ez rendkívül halott csendes erről a mainstream nyugati média.
Muammar Kadhafi Líbia: Herland-Report-fekvő-banner
Muammar Kaddafi Líbia: A Herland jelentés egy skandináv híroldal, a YouTube csatornája és a Podcastok évente milliókat ér el. A történész és szerző, Hanne Nabintu Herland alapította, és remek hely interjúk megtekintésére, valamint vezető értelmiségiek , gondolatvezetők, szerzők és aktivisták munkájának elolvasására az egész politikai spektrumról.
Muammar Kadhafi Líbia: Senki sem akar arról beszélni, hogy mi vezetett a líbiai bombázásunkhoz. Ha így tennénk, politikai vezetőinknek felelősséget kellene vállalniuk az emberiség elleni bűncselekményekért.
Ez kényelmetlen helyzetbe hozná az európaiakat, és a Nemzetközi Büntetőbíróság által börtönbe került felelős politikai vezetőket, akiknek tagjai egyébként nemrégiben korrupciós és sikkasztási botrányokba keveredtek.
De egyszerűen nem akarjuk a kényelmetlenséget, és reméljük, hogy a líbiai háború következményei csendesen eltűnnek, ami úgy tűnik, nem így van, ugyanakkor a mainstream média mennyire hallgatag marad a kérdésben.
Hogy szándékosan gonosz, vagy alkalmatlanná válik, nehéz megítélni. A végeredmény mindenképpen ugyanaz.
A lényeg szemléltetésére, akkori norvég külügyminiszter, Jonas Gahr Store a The New York Times-ban még a Muzulmán Testvériség védelmét is írta .
Kijelentette, hogy az arab tavaszt „sem az iszlamista csoportok nem irányították, sem az iszlamista tendenciák nem alapozták meg, de a Nyugat félelmétől sokkal gyakorlatiasabb mozgalom látszik félni .. ez nem fogja előkészíteni az al-Kaida terepét”.
Felmerülhet az a kérdés, hogy melyik álomvilágban élnek ezek a politikusok, de akármelyik is az indíték, meg kell követelni tőlük, hogy politikai pozíciók betöltésekor feleljenek saját cselekedeteikért és döntéseikért. Európában mégsem ez a helyzet.
A líbiai háború kezdete
2011-ben a líbiaiakat meggyilkolták, civilek tízezreit gyilkolták meg, és igazságtalanságokat szenvedtek el tucatnyian, amikor az ország kormánya elvesztette Líbia közbiztonságának irányítását a nemzet támadásának eredményeként.
Norvégia és Franciaország aktívan részt vettek a támadás kezdetén, és összesen 588 bombát dobtak az országra, ami a norvég védelmi minisztérium szerint az összes bombának körülbelül 15% -a .
A norvég vadászpilóták azóta megerősítették, hogy a norvég bombázások 75% -a volt az úgynevezett sztrájkkoordinációs és felderítő (SCAR) misszió , vagyis a pilóta feladata volt megtalálni és meghatározni, hogy mit akart bombázni, vagy „eltalálni, amit gondolt” katonai célpontoknak tűnt ”.
Maguknak kellett kiválasztaniuk a célpontokat, és bombákat kellett dobniuk még a városi területekre is. A norvég pilóták az NRK-nak elmondták, hogy tisztában vannak azzal, hogy a lázadók fegyvereket bombáztak és lőttek a civilek által lakott területeken belül, de nem kapták meg a parancsot, hogy ezt megakadályozzák.
Nyugati erők léptek szövetségre Katar, Szaúd-Arábiában és-utóbb ez bizonyítja-és al-Kaida-kapcsolt csoportok saját törekvés helyett a fejét az afrikai leggazdagabb állam.
Az újságokban üdvözölték a háborút, és hamarosan látni lehetett az al-Kaida zászlót Líbia törvényszékei és bíróságai felett . Még három évvel később, 2014-ben a norvég politikai vezetés nagyon elégedett volt Norvégia aktív katonai részvételével . Egyszerűen hihetetlen volt olvasni. Mellett senki sem tiltakozott.
A norvég outlet, az NRK Brennpunkt és Terje Tvedt professzor elkészítette a „The Good Bombs” című NATO háborús dokumentumfilmet, ahol rámutattak, hogy a „Líbia humanitárius bombázásával” „Norvégiában a mély békétől az afrikai stratégiai bombázásokig napok kérdése ”.
Akkoriban Norvégia akkori legnagyobb újságjában , valamint számos más skandináv üzletben is foglalkoztam a kérdéssel . Ne feledje, hogy a „Tirant eltávolította a zsarnokot” ostoba cím nem az enyém volt, hanem az újság tudatlan szerkesztőjének választása.
Mivel a Munkáspárt jelenlegi vezetője vezette a norvég Líbia elleni támadásokat, Jonas Gahr Støre és a NATO főtitkára, Jens Stoltenberg, Norvégia nagyon aktívan hozzájárult Afrika leggazdagabb államának elpusztításához.
Azóta egyiküket sem vádolták a hágai Nemzetközi Büntetőbírósággal emberiség elleni bűncselekmények miatt, amelyeket évek óta élesen bíráltam, és más módon sem kellett felelősséget vállalniuk háborús bűneikért.
Amikor a tényleges körülményeket lecsupaszítják, azt remélték, hogy senki sem tudott meg arról a fájdalomról és szenvedésről Líbiában, amely eddig borzalmas visszaéléseket és atrocitásokat vont maga után a polgári lakosság ellen.
https://hannenabintuherland.com/mideast/saif-al-islam-gaddafi-runs-for-office-in-libya-under-gaddafi-libya-was-africas-richest-welfare-state-hanne-nabintu-herland/?utm_source=mailpoet&utm_medium=email&utm_campaign=herland-report-independent-cultural-analysis-week-46-2019_70
|
|