[BIZTPOL] A nagy sakktábla - Page 42

Biztonság politikai fórum

[BIZTPOL] A nagy sakktábla

Share
avatar
Python

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Python on 2018-06-30, 11:19

Donald Trump állítólag meghökkent azon, hogy mennyi amerikai katona van Németországban és milyen sokba kerül az állomásoztatásuk - szóba került a csapatok kivonásának lehetősége is. Az is lehet, hogy csak a NATO-csúcstalálkozó előtti taktikázás miatt dobtak kavicsot a vízbe - mindeközben pedig a franciáknak azt javasolta, hogy lépjenek ki az EU-ból.
Borulhat a világháború óta beállt rend - Trump tényleg szétrobbantja a NATO-t?
https://privatbankar.hu/makro/borulhat-a-vilaghaboru-ota-beallt-rend-trump-tenyleg-szetrobbantja-a-nato-t-319694
avatar
Python

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Python on 2018-07-02, 19:49

Elmúltak azok a hidegháború utáni évek, amikor sokan úgy gondolták, hogy a nukleáris fegyverek által előidézhető katasztrófa a múlt rémálma. Trump világképéből hiányzik a szilárd jogrendre épülő nemzetközi kapcsolatok rendszere. Az észak-koreai vezető Szingapúrban lóva tette a Trumpot, hiszen a friss amerikai hírszerzési jelentések szerint Phenjan az elmúlt hetekben titokban tovább növelte a dúsított uránium előállítását.
Arthur L. Herman történész szerint Trump stratégiája az 1917 előtti világot jeleníti meg újra: egy anarchikus nemzetközi arénát, ahol minden szuverén állam – legyen kicsi vagy nagy – a fegyveres erejére kell, hogy támaszkodjon a saját biztonsága érdekében.
Az emberiség újra a megsemmisüléssel kacérkodik
https://privatbankar.hu/makro/az-emberiseg-ujra-a-megsemmisulessel-kacerkodik-319717
avatar
nekerdez

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by nekerdez on 2018-07-07, 20:14

Montezuma segíts kérlek ! Neked mik a meglátásaid az Európai folyamatokkal kapcsolatban, valamint a magyar kormány sok érdekes bejelentést tett.
Én úgy látom, hogy Monarchia 2.0 közeljövőben újra létre jön
Én egyszerűbb ok fejtéseim következő helyen olvashatók

https://forum.htka.hu/threads/biztpol-magyarorsz%C3%A1g.562/page-872

Véleményed és elemzésedet előre is nagyon szépen köszönöm !

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-07-11, 20:47

Szia Nekerdez!

Az európai folyamatok nem kezelhetőek a globális folyamatok feltérképezése nélkül.

Úgy látom a helyzetet, hogy Trump és a mögötte álló erők megkezdték az Amerikai Birodalom lebontását, értsd: az USA által felépített és működtetett globális világrendszer amerikai modelljét. Ebben a folyamatban Trump legnagyobb ellenfelei a jelenlegi globalista mechanizmusokban érdekelt és ezen nyerészkedő elitek, akiknek a két fő erőközpontja az EU (Németország) és Kína, ellenben természetes szövetségese pedig Putyin Oroszországa.

Az Amerikai Egyesült Államok, ha tovább menetel azon az úton, amit a globalista elit kitűzött, akkor összeroppan belülről, mert minden maradék erőforrását felemészti – az teljesen természetes, hogy a globalizmus igazi nyertesei a világot akarják uralni, ergo az USA számukra ebből a szempontból egy simán beláldozható sakkfigura csak a Nagy Táblán, ami csak addig kell, amíg a céljaikat szolgálja.

Az USA által beindított EU és NATO bomlasztása se nem véletlen, se nem stratégia mentes – ez a két szervezet ugyanis globalista érdekeket szolgál, nem az USA, mint ország saját valódi érdekeit. Nyilván az USA-n belüli katonai-ipari komplexum, illetve az egyéb multinacionális korporációk számára ez katasztrofális fordulat, hiszen az eddig fejőstehén Amerika szeretne leszállni a fejőgépről.

A folyamat – amit Trump indított – valójában Trump nélkül is bekövetkezne, Trumpnak ilyen szempontból katalizátor szerepe van a sztoriban, viszont így van lehetősége valamilyen szinten irányítottan lebontani a jelenlegi struktúrákat, amelyek az USA számára sem kedvezőek.

Nagyon sokan azért nem étik kicsit sem a világ eseményeit és látnak csak oltári zűrzavart, mert nem tudják elfogadni azt, hogy valójában két USA létezik – és ennek megfelelően két elit létezik világszinten is: a globalista és a saját birtokát uralni akaró, kicsit rossz megközelítéssel a nemzeti elit.

Nem csak Trumpnak kell otthon, házon belül megküzdenie a globalista ellenzékével, de Putyinnak is, ugyanakkor az európai államok nagy részénél ugyanez a helyzet fordítva: a globalista kormányok küzdenek a saját nemzeti elitjükkel, Németországtól Franciaországig bezáróan.

Nagy-Britannia külön történet, most először sejlett fel a lehetőség London számára, hogy újra igazi globális nagyhatalommá váljon – kimászva az USA és az EU „nyomása” alól, de nekik is rendkívül óvatosan kellene eljárniuk: ha hibás stratégiát követnek, akkor Nagy-Britannia nem nagyhatalommá válik, hanem a maradéka is széteshet.

A kérdésedre per pillanat nem tudok választ adni, a kelet-közép európai térség egyenlőre német-orosz befolyási övezet, ahová az USA erővel akar benyomulni, ilyen stratégiai helyzetben a legritkább esetben szoktak a kis nemzetek sikeresen összefogni (pedig nagyon az kellene), a legtöbbször a vége a a nagyhatalmi játszótereknek csak káosz és háború szokott lenni.

Várjuk ki a NATO-csúcs végét illetve a Trump-Putyin találkozót, bár erős kétségeim vannak azt illetően, hogy bármi érdemi információ ki fog szivárogni a valós helyzetről: a NATO takargatni fogja a saját megosztottságát és gyengeségét, helyette lesznek hangzatos dumák, az amerikai-orosz csúcsról meg csak azt és csak úgy fognak nekünk elmondani, ahogy és amit ők akarnak.
Ha netán a világ újrafelosztása a valódi tét, akkor teljesen ésszerű stratégia az, hogy a világ két nukleáris szuperhatalma fog megegyezni egymással mindenki más feje felett. A többi csak üres süketelés.

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-07-12, 21:08

avatar
Python

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Python on 2018-07-16, 15:26

Retorikai szinten napról-napra durvul az amerikai-kínai vámháború, miután múlt hét pénteken mindkét fél évi 34 milliárd dollárnyi áruforgalomra vetett ki 25 százalékos vámot. További 16 milliárd dollár értékű kereskedelemre heteken belül terjedhet ki hasonló intézkedés, és a nyár végére akár újabb 200 milliárd dollárnyi kínai árucikkre jöhet plusz 10 százalék amerikai vám.
A kínaiak fogadkoznak, hogy minden lépésre hasonló intézkedéssel válaszolnak, de mivel jóval kevesebb árut importálnak az Egyesült Államokból, a 200 milliárd dollárt csak akkor érhetik el, ha 10 százaléknál jóval magasabb tarifát alkalmaznak. De szóba jöhetnek olyan megtorló intézkedések is, mint megrendelések lemondása, fogyasztói bojkott szervezése vagy a Kínában üzletelő amerikai cégek életének megkeserítése.
A hongkongi Asia-Analytica nevű elemző cég vezérigazgatója, Pauline Loong a Bloombergnek azt mondta: a felek túllépték azt a pontot, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni. Szerinte arra, ami ezután következik a kínai-amerikai kapcsolatokban, nem annyira a kereskedelmi vagy a hidegháború a jó kifejezés, hanem a jégkorszak.
Ráadásul a Hszi Csin-ping kínai elnök által országa számára felvázolt fejlődési pálya – amelynek célja egy tehetős, csúcstechnológiát birtokló gazdasági nagyhatalom megteremtése – óhatatlanul összeütközéshez vezet a világ jelenlegi első számú hatalmával, az Egyesült Államokkal, világít rá a Bloomberg egy elemzése. Ezért jóval többről van szó a kibontakozóban lévő kereskedelmi háború kapcsán, mint a konkrét okok között emlegetett amerikai kereskedelmi deficit, valamint a kínaiak piacvédelmi és szellemi tulajdonjogokat sértő intézkedései.
Sokkal inkább stratégiai szembenállásról érdemes beszélni, amely egyre erőteljesebb lehet, függetlenül a mostani kereskedelmi háború kimenetelétől.
A kereskedelmi háború csak tünete a nagy amerikai-kínai versenyfutásnak
https://g7.24.hu/piac/20180713/a-kereskedelmi-haboru-csak-tunete-a-nagy-amerikai-kinai-versenyfutasnak/


Oroszok, ha figyeltek: remélem, megtaláljátok [Hillary Clinton] harmincezer eltűnt emailjét! Szerintem a sajtónk nagyon örülne ennek – mondta egy sajtótájékoztatón Donald Trump 2016. július 27-én. Az oroszok márpedig figyeltek, az egyik orosz katonai titkosszolgálat, a GRU hekkercsapata még aznap este hozzálátott, hogy megpróbálja feltörni azt a magánszervert, ahonnan Clinton a levelezését bonyolítja. Ráadásul mindez másfél hónappal volt azután a zárt körű találkozó után, ahol a Trump elnökválasztási kampányának vezetői (kampánymenedzsere, illetve a fia és a veje) egyértelműen jelezték az orosz államhoz kötődő egyéneknek, hogy érdeklik a Hillary Clintont lejárató információk.
Vajon Trump itt tudatosan próbálta terelgetni az orosz titkosszolgálatokat, hogy milyen jellegű információknak örülne igazán? Ez csak egy az ezer kérdés közül, amire még mindig nem tudni a választ Trump és az oroszok kapcsolata körül.
Abból a nyilvánosságnak szóló vádiratból tudjuk, hogy gyakorlatilag Trump ország-világ előtt elmondott kérésére aktivizálódtak az orosz hekkerek, amit múlt pénteken tett közzé a Trump és az oroszok összejátszása ügyében nyomozó különleges ügyész, Robert Mueller. Ezúttal 12 orosz titkosszolgálati tiszt ellen emeltek vádat az amerikai elnökválasztásba való beavatkozásról szóló összeesküvés miatt (ahogy a korábbi, kamuhír-propagandás vádirat, úgy a mostani, hekkertámadásokra koncentráló dokumentum is meglepően olvasmányosra, szinte kémregényszerűre sikerült).
A vádirat megjelenése idején Trump éppen európai körútját töltötte, aminek megint központi motívuma volt az észak-atlanti szövetségi rendszer aláaknázása. A NATO-csúcstalálkozón azzal fenyegetőzött, hogy az USA ki fog lépni a NATO-ból, ha a tagországok nem emelik lehetetlen mértékben a GDP-arányos katonai kiadásaikat (Trump tévesen azt gondolja, hogy ez valamiféle tagdíj vagy védelmi pénz). A hét második felében Nagy-Britanniában nyomást gyakorolt Theresa May miniszterelnökre, hogy minél előbb hagyja el az Európai Uniót. Egy vasárnapi interjúban megkérdezték tőle, hogy ki az USA legnagyobb ellensége, mire azt válaszolta, hogy az EU. Alig egy hónappal ezelőtt a kanadai G7 találkozón bomlasztotta a nyugati országok egységét a kereskedelempolitikai zsarolásával, és követelte azt, hogy Oroszországot újra meghívják a találkozókra.
Ma pedig Vlagyimir Putyin orosz elnökkel fog találkozni Helsinkiben, és külpolitikai elemzők már előre azt latolgatják, hogy vajon milyen nagyszabású engedményeket fog tenni az orosz elnöknek. Vlagyimir Putyin annak örülne a legjobban, ha esetleg az USA nevében Trump elismerné a Krím orosz elcsatolását, leállítaná a kelet-európai NATO-hadgyakorlatokat, vagy ígéretet tenne az orosz oligarchák elleni szankciók feloldására (utóbbit már megtette volna, ha az USA kongresszusa nem kötné a kezét). Trumpnak az a meggyőződése pedig, hogy az amerikai választásokba való orosz beavatkozást nem tartja olyan komoly dolognak, hogy problémázni kellene rajta, a múlt heti vádemelések után sem változott meg. Egyébként sem lenne túl hiteles, ha szembeszállna azzal a külső beavatkozással, ami éppen őt és szövetségeseit segítette hatalomra, és segíti majd várhatóan a novemberi időközi választásokon is.
De miért elkötelezett ennyire Trump, hogy Putyinék szekerét tolja? Az amerikai sajtó gyakorlatilag oroszlázban él, amióta Trump – amilyen szorosan, olyan váratlanul – megnyerte a választást, és kiderült, hogy kampánya kapcsolatban állt az orosz hatalomhoz közel álló szereplőkkel, ráadásul ezt már a választások előtt is vizsgálták szövetségi nyomozók. Az amerikai titkosszolgálatok szerint arra a sokrétű dezinformációs beavatkozásra, amivel az oroszok belenyúltak az amerikai választásokba, személyesen Putyin adott parancsot.

Riporterek, tényfeltáró újságírók és egyszerű állampolgárok százai, talán ezrei próbálnak a végére járni annak, hogy egészen pontosan milyen viszonyban is volt a megválasztott amerikai elnök, illetve üzleti és politikai köre az oroszokkal, pontosabban Vlagyimir Putyin rezsimjével. A tévés hírműsorokban a Watergate-ügyhöz hasonló lebilincselő folytatásos történet lett a Trump-orosz kapcsolat, Mueller ügyész minden lépését feszült érdeklődéssel követik. Ennek köszönhetően több tucatnyi orosz oligarchával, titkosügynökkel és más érdekes szereplővel ismerkedhetett meg az amerikai közvélemény.
Mivel a tét és az elnök politikái által kiváltott érzelmek elég nagyok, ezért talán nem meglepő, hogy nincs hiány összeesküvés-elméletekből.* A teljesen realisztikus történet, ami elkezdett kirajzolódni az amerikai sajtóban megjelentett történeteket összerakva, szintén egy összeesküvésről szól. Eszerint az oroszok káoszt akartak nyugaton, ezért folyamatosan segítik titkosszolgálati eszközökkel azokat a politikai erőket, amelyek támadják a hazai intézményeket és szimpatizálnak az oroszországi berendezkedéssel, külpolitikai törekvésekkel. Donald Trump kampánya pedig tele volt opportunista emberekkel, akik különböző okokból ugyan, de szívesen fogadták az oroszok támogatását. Trumpot viszont nem az oroszok mozgatják eszerint az elgondolás szerint, csak jókor volt jó helyen.
De van egy fokkal szélsőségesebb elmélet is, ami szerint Donald Trump maga gyakorlatilag orosz ügynök.
Mi van, ha végül a legszélsőségesebb összeesküvés-elméletről fog kiderülni, hogy igaz volt?
Végső soron a később Nixon elnök bukásához vezető Watergate-ügyet is sokáig egy valószínűtlen összeesküvés-elméletként kezelték. (A közvélemény pedig csak a Nixon-hangfelvételek nyilvánosságra kerülése idején fordult az elnök ellen.) Ehhez képest amit most tudunk a Trump-orosz botrányról, az bizonyos szempontból már sokkal durvább, mint az elbénázott betörésből indult Watergate-ügy.
Több, az Obama-kormányzat idején vezető beosztásban lévő titkosszolgálati vezető (többek között John Brennan volt CIA-főnök és James Clapper korábbi hírszerzési igazgató) nyilatkozott úgy, hogy szerintük Trump legalábbis tudtán kívül az orosz titkosszolgálatok óhajainak megfelelően cselekszik. A korábban atlanti kémkörökben kifejezetten hitelesnek tartott Cristopher Steele-féle dosszié számos állításról pedig bebizonyosodott, hogy tényszerű*.
A rengeteg Trump-orosz kapcsolódási ponton* és a gyakran titkosszolgálati forrásokra építő cikkeken túl három igazán nagy, de legalábbis nehezen kimagyarázható jelét adja Trump, hogy valami igenis lehet az elgondolás mögött:
Mi van, ha Trump tényleg orosz ügynök?
https://g7.24.hu/vilag/20180716/mi-van-ha-trump-tenyleg-orosz-ugynok/
avatar
Python

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Python on 2018-07-23, 20:27

Donald Trump gazdaságilag teljesen értelmetlen kereskedelmi háborút indított Kína (és kisebb részt a világ) ellen, ám hiába nincs egyértelmű stratégiája, és hiába nyújtja egy kiszámíthatatlan dúvad benyomását, mégis nyersére áll. A jelek szerint ugyanis az amerikai gazdaság olyan jól áll, hogy jobban képes elviselni az elnök kilengéseit, mint a kínai. A dolog mögött pedig eleve nem feltétlenül gazdasági célokat kell keresni: legalább annyira szól a történet a nemzetközi hatalomról, mint a kereskedelemről.
Donald Trump amerikai elnök az év elején elkezdte, tavasszal feljebb tekerte, nyárra pedig új fokozatba kapcsolta a már a kampányban beígért kereskedelmi háborúját: védővámokat vetett ki az európai import egy kevésbé jelentős, illetve kínai import egy jelentősebb részére. Majd további brutális lépéseket helyezett kilátásba, többek között az európai autók és a teljes kínai kereskedelem 10-20-25 százalékos védővámokkal sújtását.
Abban a világ legtöbb közgazdásza egyetért, hogy Trump a jelenlegi stratégiájával mindenkinek, még az Egyesült Államoknak is árt. Ugyanakkor ez a harc nem elsősorban a gazdasági racionalitásról, pontosabban fogalmazva nem az abszolút, hanem a relatív nyereségről szól:
Ha lehet hinni a pénznek, Amerika nyerésben van Kína ellen
https://index.hu/gazdasag/2018/07/23/kina_usa_kereskedelmi_haboru_trump_hszi_csin_ping_amerika_nyeresre_all/


A nagy elánnal megindított kereskedelmi háborúnak lett egy nem kívánt mellékhatása: a kínai jüan egyre masszívabban gyengül a dollárral szemben. Erre válaszul Trump árfolyam-manipulációval vádolta meg Pekinget, holott az csak azt teszi, amit eddig követeltek tőle: hagyja a piacnak, hogy tegye a dolgát.
Úgy tűnik, a Donald Trump elnök által kirobbantott kereskedelmi háború fordulatot vesz és devizaháború lehet belőle, miután az elnök figyelmét is felkeltette a kínai jüan elmúlt hónapokban mutatott gyengesége. Trump pénteki Twitter üzenetében már azzal vádolta meg (persze nem első ízben) az Európai Uniót és Kínát, hogy tisztességtelenül manipulálják devizájuk árfolyamát, hogy így tegyenek szert előnyre az Egyesült Államokkal szemben.
Lábon lőtte magát Trump a nagy háborúban
https://www.napi.hu/tozsdek-piacok/trump-dollar-juan-arfolyam-devizahaboru-gyengules.666664.html
avatar
Python

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Python on 2018-07-30, 12:57

Az eurázsiai tengely aláásásához Trumpnak meg kell gyengítenie Moszkva elkötelezettségét Peking és Teherán irányába. Koncnak a térségünket löki oda, ahol Putyin szabadabb kezet kap hibrid hadviselési módszerekkel a befolyásának növelésére.
Elkerülendő az őszi választási vereséget, Trump elnök két hónapja váratlanul visszatért eredeti kampányígéretei megvalósításához. Ennek főbb oszlopai az agresszív kereskedelmi kurzus Kínával, az EU és a NATO elhiteltelenítése, Merkel pozíciójának aláásása és a háttérkiegyezés Putyinnal. November 6-án kulcsfontosságú választások jönnek az USA-ban, ahol például a képviselőház összes helyét újraválasszák, ahogyan a szenátusi helyek harmadát is.
Két hete Helsinkiben a 130 perces négyszemközti megbeszélés Trump és Putyin között egy új, globális játszma kezdete, amelyben régiónk is kiemelt szerepet játszik - mégha ezt nem is kötik az orrára. Trump számára Kína a fő ellenség, ezért meg kell törnie Peking „Egy Övezet Egy Út” tengelyét, amely összekötné Kínát Európával. Ebben a manőverben kulcsszerepet játszik Irán destabilizálása.
Az eurázsiai tengely aláásásához Trumpnak meg kell gyengítenie Moszkva elkötelezettségét Peking és Teherán irányába. Henry Kissinger, az amerikai geopolitika doyenje éppen ezt javasolta Trumpnak finnországi tárgyalásai előtt. Mint ismeretes, Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadóként 1971-ben Kínát választotta le a Szovjetunióról, most pedig újra az eurázsiai tengely megtörésére tesz javaslatot, de most Moszkvának tett engedményekkel.
Putyin geopolitikai étvágyának csillapítása térségünkben jól jöhet a washingtoni neokonzervatívoknak egy esetleges iráni konfliktus esetén. Jelenleg Trump kormányában csupán James Mattis védelmi miniszter ellenzi a rezsimváltást Iránban, a Trump-Bolton-Pompeo triumvirátus viszont Izraellel és Szaúd-Arábiával egyetemben meg akarja dönteni a mullahok rendszerét. Talán az új játszma első lépéseként foghatjuk fel, hogy izraeli katonai források szerint Moszkva már nem ellenzi, hogy Tel-Aviv kiszorítsa Iránt Szíriából.
Trump és Putyin titokban Európa újrafelosztásán dolgozik
https://privatbankar.hu/makro/trump-es-putyin-titokban-europa-ujrafelosztasan-dolgozik-320406

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-08-01, 23:56

Néhány gondolat a folyamatban lévő fegyverkezési verseny arculatáról – olvasva néhány oldal és fórum hozzászólásait és a vélemény cunamikat, szerény véleményem szerint igencsak elkezdett beszűkülni a szakavatott és szakértői szemléletmód a globális/hadászati kérdéseket illetően, nagy léptékű haditechnikai csúcsismeretek ide vagy oda.
Oroszország visszafogta a PAK-FA programot, bár egy-két korábbi, szakmai szempontból jelentéktelennek is tekinthető nyilatkozat szerint nem ez volt a terv.
Visszafogta az Armata programot is, mert a fejlesztési és sorozatgyártási költségből a raktáron lévő és üzemképes több ezres harckocsi állomány szintet léptethető.

Ha valaki esetleg ránéz a térképre és képes rövid időn belül felfogni, valamint elfogadni annak a katonai-tervezési és stratégiai realitását, hogy Oroszország háborúba keveredhet Európában a NATO-val vagy Ázsiában akár Kínával is, akkor első körben csak erre a roppant egyszerű kérdésre kell a jó választ megtalálni:
A hatalmas területű ország egy kiterjedő, nagy területet érintő honvédő háború esetén minek veszi nagyobb hasznát hadászati-hadműveleti szempontból: 300 db Armatának vagy 8-12 ezer, többé-kevésbé feltunningolt T-72/90 harckocsinak?
A kérdés nem költői, egy térben és időben elhúzódó anyagháború esetén a kis darabszámú, de magas technológiai szintet képviselő harckocsi állomány nem sokat fog érni, egy-két csatára jó lehet, de egy nagy háborút megnyerni…, oda ennél sokkal több kell.
Oroszország döntése mögött valójában az áll, hogy egy nagyobb kiterjedésű fegyveres konfliktus kirobbanására jelentősen megnőtt az esély, emiatt sem pénzt, sem időt nem akarnak elvesztegetni, azaz első körben szintre kell hozni a meglévő és igen tetemes mennyiségű páncélos erőket, ennek árnyékában már kényelmesebb tempóban is folyhatnak majd az új generációs fejlesztések.


PAK-FA kérdésköre: a SZU-30/34/35 vonal futtatása, valamint a TU-160-as flotta tervezett felbővítése ugyanerre utal – nem a PAK-FA programba ölik a pénzt, mert maximum fordulatszámon sem tudnak majd a nyugati F-35 flottával szemben hasonló nagyságrendet kiállítani, hanem a már meglévő és bevált technikát reszelik tovább és ezekkel bővítik fel a technikai állományt. A TU-160 flotta jelentős növelése jelzi: a különböző, levegőből indítható cirkálórakéta típusok tömeges bevetésével számolnak a következő évtizedek nagyobb méretű háborújában.

Most pedig kicsit lépjünk túl a konvencionális haderő hadászati/stratégiai céljain és nézzünk rá kicsit a nem konvencionális hadászati/stratégiai erőkre.

A jelenlegi „klasszikus” hadászati fegyverzet terén (ICBM, SLBM) 15-30 éves orosz előny realizálódott, szemben a legfiatalabb amerikai hadászati fegyverrendszerekkel - itt egyedüli kivétel talán csak a B-2 bombázó flotta - a jelenlegi amerikai hadászati rakétatechnika kissé öregecske az orosszal összevetve. Trident-II D5 vs. Topol/Jarsz és Bulava. Az új rendszerek hadrendbe állításával (Szarmat és Avangard) ez a különbség csak növekedni fog.

Persze most sokan felhördülhetnek, de teljesen felesleges.
Hörgés helyett inkább tegyék fel maguknak azt a következő egyszerű kérdést, hogy az alig 150 milliós Oroszország a hivatalos 40-60 milliárd dolláros (nem hivatalosan inkább 80-100 milliárd) katonai költségvetésével hogyan képes a globális hadászati erőegyensúly fenntartására a 850 milliós és 8-10x akkora katonai költségvetésből gazdálkodó Nyugattal szemben?
A választ már sokszor megadtam: az elmúlt 20 év katonai prioritása ez volt, nem a konvencionális haderő. Az utóbbi pár évben beértek az eredmények, az oroszok beelőztek mindenkit ezen a téren, így nagyjából ezzel egy időben indították meg az addig szinte tetszhalott hagyományos haderő fejlesztéseket, hiszen a nukleáris erőknél elérték azt a szintet, amit akartak.

Stratus-6 és Burevesztnyik:
Atomhajtású torpedó és cirkáló rakéta.
Blöff avagy sem?
Szakavatott vélemények szerint blöff, szerintem nem feltétlenül.
A Stratus-6 torpedóból egy háborús konfliktus esetén az óceánokról indítható 6-12 db, de több nem is kell. Ezek felderítése és elfogása isteni szerencse kérdése, már hat ilyen torpedó is képes a Keleti és Nyugati partra pusztító cunamit küldeni, azaz az USA gazdasági és pénzügyi centrumainak döntő részét végleg letörölni. A Burevesztnyikből sem kell ezer, de még száz se nagyon. Két-három tucat indítása után sok sikert a rakétavédelemnek – jelentős hatótávolság tartalékkal ezek felderítése és elfogása igen kétséges. Azért arról ne álmodozzunk, hogy a Föld bolygó teljes területe és légtere kontroll alatt van tartva – távolról sem. A Burevesztnyik indítható tengeri platformról is, kis túlzással akár konténerszállító hajókról is. Innentől kezdve előny a támadónál.

Ha ezek az eszközök mégis blöffnek bizonyulnak, akkor is itt a következő kérdés: Milyen és mekkora erőforrásokat vonhat el az ellenfelektől pusztán csak ezek számításba vétele és az ellenük történő védekezés? Mert figyelmen kívül hagyni ezeket a lehetőségeket nettó elmebaj lenne a Nyugati katonai-stratégiai tervezők részéről.

Ugyanakkor milyen egyéb hozadéka lehet ezeknek az eszközöknek az űrhadviselés szempontjából?
Azt el is felejtettük, hogy gőzerővel folyik Oroszország részéről is a felkészülés arra, ha nyílttá válik a világűr felfegyverzése. Most még nem nyílt, de már folyik. A világűr uralása fontosabb, mint akár a tengerek, akár a szárazföld, akár a légtér uralása - globális/hadászati értelemben ez nem kérdés.

Ha igazi blöfföt akarunk látni, akkor figyeljünk oda Trump elnök minapi hangzatos döntésére: USA űrhaderőt kell felállítani.
Mondja ezt egyébként egy olyan nagyhatalom, aki per pillanat (pár éve permanensen) saját erőből feljutni sem képes a világűrbe.
Hacsak nincs egy titkos amerikai űrflotta már réges-rég odafent...

Ehhez képest az oroszok lézerrel töltöttek fel műhold akksikat odafent – hasonló képességről a Nyugat viszont igen mélyen hallgat. Pedig már erről is volt szó: műhold akksik lézerrel történő feltöltése a világűrben sokkal kifinomultabb technológiát igényel, mint egy szimpla lézerfegyver.

Egy szó mint száz, a globális hadászati erőegyensúly nyolcad/tized akkora népességgel és nyolcad/tized akkora katonai költségvetésből is megvan és – kicsit trollkodva – Aszad még mindig hatalmon van Szíriában…, így 2018 táján  Evil or Very Mad  .

Ez a két dolog hogyan történhetett meg, ha ez a szerencsétlen és lesajnált Oroszország pusztán csak a blöffök nagymestere?  Már csak egy kávét k

"Gondolkodjunk Béláim!"

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-08-02, 00:18

Európa lett az új célpont - megbénítanák az EU-t
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/steve-bannon-eu-valasztas-2019-europai-parlament.667188.html
Az örök és megbonthatatlan transzatlanti kapcsolatok jegyében természetesen…

Észak-Korea interkontinentális rakétákat épít
https://24.hu/kulfold/2018/07/31/eszak-korea/
Valóban sikerült helyre tenni Kimet…

Az új brit külügyminiszter Pekingben japánozta le saját kínai nejét
https://444.hu/2018/07/30/az-uj-brit-kulugyminiszter-pekingben-japanozta-le-sajat-kinai-nejet
Londonban Johnson után sikerült egy még hülyébbet találni a posztra. Igazi brit sikertörténet.

Újdelhi megirigyelte Washington és Moszkva rakétavédelmét
http://hvg.hu/vilag/20180729_Ujdelhi_megirigyelte_Washington_es_Moszkva_raketavedelmet#rss
Rakétavédelmen kívül is még egy csomó mindent irigyel.

Az USA-ban a legmagasabb a gyermekágyi halandóság a fejlett világban
http://hvg.hu/vilag/20180729_Az_USAban_a_legmagasabb_a_gyermekagyi_halandosag_a_fejlett_vilagban#rss
Apró adalék a valósághoz. A feleslegesen eltúlzott (és jobbról-balról megcsapolt) amerikai katonai költségvetésből bőven futná egészségügyre és oktatásra. Lenne min bőven javítani arrafelé is.

Kína az új világrend legfőbb hatalma lenne
https://magyarhang.org/kulfold/2018/07/28/kina-az-uj-vilagrend-legfobb-hatalma-lenne/
Lenne? Nem inkább lesz?

Az USA elveszítette a háborút, Európa fizeti meg az árát
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/usa-sziria-menekult-migracio-haboru-putyin.666990.html
Csak ahogy szokták, mindegy, hogy az USA nyer vagy veszít, mindig mással fizettetik az árát.

Szinte háztömbre pontosan meg lehet nézni, hogy szavaztak az amerikaiak az elnökválasztáson
https://444.hu/2018/07/26/szinte-haztombre-pontosan-meg-lehet-nezni-hogy-szavaztak-az-amerikaiak-az-elnokvalasztason
Gyerekek! Ez a Putyin egy bazi egy szorgos emberke, ennyi szavazót átállítani Trump oldalára nem semmi.
Már csak azt nem értem, hogy Putyin hogyan volt képes az egész Republikánus Pártot is meggyőzni arról, hogy Trumpot állítsák elnökjelöltnek, majd ezt követően kilóra befűzte az elektorokat is?

Máig lezáratlan II. Miklós kivégzésének ügye
https://magyaridok.hu/kulfold/maig-lezaratlan-ii-miklos-kivegzesenek-ugye-3304235/
http://hvg.hu/vilag/20180715_Szaz_eve_vegeztek_ki_a_cari_csaladot#rss
Ki pénzelte és ki irányított a háttérből nagy októberi-novemberi cirkuszt és kiknek volt nagyon útban az orosz cár?
A globális rendszerváltás sem hozta el az igazi történelmet, csak további terelést és ködösítést.
Pedig a lényeg itt kezdődött és vannak valódi felelősei is az ügynek!

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-08-03, 22:33

Kedves Nekerdez!

Nagyon kedves volt a részedről, hogy a HTKA-n is megosztottad az írásomat és még kedvesebb az, ahogy próbáltad megvédeni az egészet a gúnyolódóktól.
Hidd el, teljesen felesleges volt, nemhogy megvédeni, de eleve megosztani ott.
Amit erre a fórumra írok, azt azoknak szánom, akik ide jönnek olvasni, ahová meg nem írok, oda nem szánok semmit - így, ha rám hallgatsz, akkor nem erőlteted a dolgot.

Tennék némi kiegészítést a leírtakkal kapcsolatban, bár totál evidens lesz:

Pár darab 2 Mt-ás hidrogén töltet egyidejű felrobbantása pár száz méteres mélységben közel a partokhoz komoly cunamit indíthat be az egyéb hatások mellett – erre néhány hidrogén töltettel felszerelt torpedó tökéletesen megfelel. Ha nem 2, hanem nagyobb Mt hatóerejű a töltet, akkor a hatás is értelemszerűen nagyobb lesz.
Abba most bele se gondoljunk, ha véletlenül a Szent-András törésvonal mentén nagyobb mélységben történik ez. Némi geológia és geofizika, nem olyan misztikus dolog ez.

Az egy más kérdés, hogy Oroszország valójában mire akarja majd használni ezt a fegyvert. Abban viszont biztos vagyok, hogy az orosz hadvezetés jobban érti a dolgát, mint néhány önjelölt „katonai szakértő” más fórumokon (tisztelet természetesen a kivételeknek, mert azok szerencsére ott is vannak) – főleg, hogy infantilis módon eltolt és kissé unalmas klisékkel tudnak csak gúnyolódni. Ez azért így elég gagyi, lássuk be.


A legfiatalabb amerikai hadászati rakéta a Trident II D5 (UGM133A) SLBM, amelyet 1990-ben állítottak hadrendbe, így ez mostanra egy több, mint 28 éves rendszer tesók között is (miután a hadrendbe állítás előtt fejlesztették értelemszerűen).
Az amerikai szárazföldi ICBM-ek legfiatalabb aktív tagja a Minuteman-III rakéta, amely az 1970-es évek konstrukciója - ez potom 48 éves rendszer - amelyek legkésőbbi/legfiatalabb tagjai is erősen karcolják a 30 éves kort.
Az orosz Topol-M-ek hadrendbe állítása 1997, a Jarsz komplexumot 2010-től, a Bulava SLBM rakétákat pedig bőven 2010 után kezdték hadrendbe állítani.

Számolni elvileg mindenki tud, így a 15-30 éves korkülönbség valóság az orosz és amerikai ICBM/SLBM rakéták között. A robbanófejek korszerűsítése, illetve az új robbanófejek gyártása terén az oroszok korban pont annyival járnak előbbre az USA előtt, mint a hordozóik terén.

Egyébként ez szerintem is vicces, így együtt kacaghatunk a dolgon. Razz

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-08-03, 22:53

Azt hiszem ezt a cikket érdemes megosztanom, mert a cikk lényegi mondanivalója egy igen érdekes pszichés aspektusra irányítja a figyelmet:

Kész tárgyalni Kínával az Egyesült Államok, amennyiben Peking nem tesz megtorló intézkedéseket a védővámok bevezetése ellen.
http://www.atv.hu/kulfold/20180803-kinanak-bosszura-faj-a-foga-amerika-nyugtatgat
"A pekingi vezetés most bejelentette: kész újabb ellenintézkedéseket hozni az Egyesült Államokkal szemben. Washington azonban azt szeretné, hogy Kína változtasson a gyakorlatán és köteleződjön el a kompetitív piac iránt. Készek tárgyalásokat is folytatni azzal a feltétellel, ha Kína nem bosszulja meg az amerikai védőintézkedéseket."

A Nyugat elemzői már ki is számolták nemrég, hogy itt biza az USA fog nyerni, Kína meg megy a levesbe.
Ehhez képest most az USA azt kéri, hogy hagy adhassa ő az utolsó maflást, amit persze Kína majd legyen szíves nem visszaadni, utána pedig üljenek le tárgyalni.
Magyarul az USA előnyt kér az ellenfelétől, mielőtt tárgyalni kezdenének.
Hmm..., meggyőző...
avatar
Zolkas

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Zolkas on 2018-08-05, 13:47

Szia Monte
erről van valami hivatkozásod? hol olvashatok róla?
Ehhez képest az oroszok lézerrel töltöttek fel műhold akksikat odafent – hasonló képességről a Nyugat viszont igen mélyen hallgat. Pedig már erről is volt szó: műhold akksik lézerrel történő feltöltése a világűrben sokkal kifinomultabb technológiát igényel, mint egy szimpla lézerfegyver.

Megint élmény volt olvasni:)
üdv

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-08-05, 19:34

Üdv Zolkas!

Az eredeti cikk az Izvesztyijában jelent meg 2015-ben - némi fordító nem árt hozzá, de az Újvilágtudat is lehozta anno magyarul:
https://iz.ru/news/597321

Örülök, hogy valaki még örül, ha néha írok - más oldalakon elképesztő módon elharapóztak a primitív szinten nyomuló trollseregek, bár szerencsére megjelent egy-két olyan "új" fórumozó is, akiket pedig én olvasok nagy élvezettel.

Üdv: M

Hungaromaus

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Hungaromaus on 2018-08-05, 21:37

Én is olvasok itt Montezuma, és elég szerintem megalapozott dolgokat írsz. Nem nagyon tudnék velük vitatkozni.

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-08-05, 22:34

Kedves Hungaromaus!

Köszönöm a véleményedet, de - mint már sokszor - most is jelzem, hogy nem vagyok tévedhetetlen és lehet a véleményem/meglátásom hibás. Sőt, olyan kevés a valós infó, hogy a legtöbb dolgot csak közvetve/becsülve tudom én is kikövetkeztetni.
Nincs baj a vitával sem (Sőt!), amivel viszont baj van, az folyamatosan látható/olvasható egyéb fórumokon - ott nem vita zajlik, hanem:
1. eset: Szimpla gúnyolódás és hazugságáradat terjesztése - meggyőződésből, fizuért, ki tudja?
2. eset: Mózes kőtábláihoz mért nagybetűs Igazság-terjesztés, mint megkérdőjelezhetetlen dogma - némi rejtett kiátkozással és enyhe inkvizícióval.
+1 bónusz a 3. eset: igen ritka, mint a fehér holló, a kulturált, sértegetés és minősítgetés mentes érdemi elemzés és ismeretterjesztés

Miután az első kettőre, illetve az első kettőben való részvételre az égvilágon semmi szükségem, így maradt ez az oldal, ahol - igaz, kissé "féloldalasan" ugyan - de még lehet néha normál hangon is kommunikálni adott szaktémákban.

Bármilyen írásommal/véleményemmel szemben szívesen várom az eltérő vagy akár ellentmondó véleményeket is, mert vagy kiderül, hogy mégis én látom/tudom jobban a dolgot, vagy tanulok valami újat és egy addigi hibás nézetet "törölhetek".

Üdv: M

Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-08-06, 20:07

Atombombájuk lesz a németeknek?
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/atombomba-nemet-eu-usa-merkel-turmp-nato-vedelem-biztonsag.667508.html

A kérdés nem komolytalan, az alábbi államok esetében csak és kizárólag politikai döntés kérdése az, hogy saját nukleáris fegyvert fejlesszenek/építsenek:

Dél-Korea
Japán
Tajvan
Algéria
Törökország
Svédország
Németország
Olaszország
Brazília
Irán
Dél-Afrikai Köztársaság
Ukrajna
Mianmar
Indonézia
Egyiptom

Ezek az államok minden szükséges tudással rendelkeznek ahhoz, hogy elvileg bármikor minimum egy egyfázisú működőképes atombombát létrehozzanak.
A jelenlegi atomhatalmak - és közülük is elsősorban Oroszország és az USA - első számú felelőssége a hogyan tovább. A hatalmas nukleáris arzenáljuk elképesztő hatalmat biztosított számukra eddig, de a hatalommal komoly felelősség is jár. Ha a jelenlegi atomhatalmak nem jól sáfárkodnak a felelősségi körükkel, akkor egy szép napon arra ébredhetnek, hogy sorban születnek majd meg az új, kisebb-nagyobb atomhatalmak és akkor véget ér a jelenlegi katonai egyeduralmuk ennek minden további kritikus hozadékával és következményével egyetemben.

Miután a jövő egyik teljesen reális trendje a globalizációval szemben lokalitások ismételt felemelkedése lehet, ebből következően nem zárható ki újabb katonai atomhatalma születése sem.

avatar
Python

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Python on 2018-08-06, 20:54

Donald Trump amerikai elnök az iráni vezetéssel folytatott kemény oda-vissza fenyegetésekkel teli időszak után a napokban többször is arról beszélt, hogy nyitott lenne a tárgyalásokra, és lényegében előfeltételek nélkül kész találkozni Haszán Róháni iráni elnökkel. Külügyminisztere egyből visszakozott, és a teheráni vezetés sem volt nyitott a tárgyalásokra, de vannak, akik szerint Trump az észak-koreai forgatókönyvet próbálja adaptálni Iránra is, habár a komoly különbségek miatt nem is lehet teljesen összehasonlítani a két helyzetet.
Az üzengetéseknek külön súlyt ad, hogy augusztus 6-tól a 2015-ös megállapodás értelmében felfüggesztett amerikai szankciók egy része újra életbe lép, ami elvileg minden olyan céget, és országot büntetne, ami az érintett szektorokban ennek ellenére tovább üzletel Teheránnal. Csakhogy Oroszországnak és Kínának stratégiai érdekei nem esnek egybe a Trump-vezetésével, és az atomalkut aláíró európai országoknak is az a célja, hogy bent tartsák az iráni vezetést a megállapodásban.
Trump és Irán játszmája még csak most pörög fel igazán
https://index.hu/kulfold/2018/08/05/trump_es_iran_jatszmaja_meg_csak_most_porog_fel_igazan/
avatar
Python

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Python on 2018-08-06, 20:55





Montezuma
Tiszthelyettes
Tiszthelyettes

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by Montezuma on 2018-08-07, 21:50

Két hír – két gondolat: egy globális és egy regionális pillanatkép:

Trump emeli a tétet, újabb front a kereskedelmi háborúban
http://hvg.hu/vilag/20180807_donald_trump_iran_usa_szankciok#rss
„Minden korábbinál élesebb fenyegetést küldött a világ országainak Donald Trump, miután visszaállította az Irán elleni amerikai gazdasági szankciókat „Aki kereskedik Iránnal, nem kereskedhet az USA-val” – írta egy Twitter-üzenetben. Már vannak vállalatok, amelyek engedtek Trumpnak.”

Az évek/évtizedek óta szankciókkal karanténba zárt államok közül Észak-Korea és Irán valójában hatalmas piaci lehetőség a Nyugat számára, amelyek robbanásszerű feltörése adott esetben „átlendíthetnék” a világgazdaságot a soron következő nyomorán. Az USA mindkét regionális hatalmat saját maga számára igyekezett a frigóban tartani, csak ahogy telik az idő, ezt egyre nehezebben képes biztosítani, sőt, mostanra számukra félő, hogy kicsúszik a kezükből a kontroll – emiatt az USA egyre inkább erőből akarja megoldani a megoldhatatlan feladatot, azaz a világ vezető ipari/gazdasági/pénzügyi/katonai és eszmei nagyhatalmának maradni.
Észak-Korea térségében egy erősebben működnek a dél-koreai, kínai, japán és orosz érdekek, amelyek egyre több kérdésben élesen szemben állnak Amerika érdekeivel. A két Korea egyesülése létrehozná „Ázsia Németországát”, így az egyesülést addig húzzák-vonják a nagyhatalmak, ameddig mindegyik be nem biztosítja a maga részesedését az új koreai felemelkedésből.
Irán hasonlóan fontos tényező a Közel-Keleten, erős saját nemzeti iparral és gazdasággal, valamint az egyik legfiatalabb társadalommal, ahol a lakosság döntő része 25 év alatti, ugyanakkor – ez nagyon komoly különbség az arab világgal szemben – a szakmai képzettség igen magas szintű. Amerika új lépése Iránnal kapcsolatban olyan kényszerpályára helyezi az EU-t és a világ nagy cégeit, amelyből törvényszerűen összeütközés következik.

Itt térnék ki pár gondolat erejéig az orosz-amerikai helyzetre is, mert miközben a helsinki Putyin-Trump találkozón elhangzottakról továbbra sincsen semmi érdemi információ (ez kissé aggasztó Európa szempontjából), ugyanakkor az orosz-amerikai csörte a nagyérdemű világpublikum szeme és füle hallatára tovább folytatódik.

Az USA által kirobbantott ukrán válság és a Krím elszakadása miatt bevezetett Oroszország elleni szankciók fő célja Európa és Oroszország közé éket verni, ez mindenki számára teljesen egyértelmű, aki nem a hivatalos neolib mainstream olcsó és ostoba propagandáját cuclizza napi szinten. Az USA ezzel a lépésével voltaképpen Kína irányába tolja Moszkvát és ennek a stratégiai oka véleményem szerint annyi, hogy egy későbbi időpontban az orosz-kínai együttműködés könnyebben megbontható, mint egy orosz-európai összefogás. Azaz az USA kisebb kockázatnak érzi egy orosz-kínai együttműködés elmélyülését, mint egy orosz-európai összefogásét. Ebben annyi logika lehet, hogy addig, amíg az orosz és a kínai civilizáció között jelentős különbségek vannak, addig Európa és Oroszország gyökerei közösek. Sőt, mostanra sokkal több közösség van Európa és Oroszország között, mint Európa és az USA között.

Az amerikai stratégia rendkívül kockázatos, mert közel egy időben tesz aktívan Moszkva és Peking kapcsolatának megerősítéséért és Európa önmaga ellen hangolásáért. Gazdasági és pénzügyi szempontból Kína és az EU az USA számára nem tűnik legyőzhető ellenfeleknek, míg katonai szempontból Oroszország és Kína jelent valódi kihívást. A közös nevező ebben az esetben Kína, azaz, ha Peking maga mellé tudja állítani Moszkvát és az EU-t, azzal gyakorlatilag eldőlt a jövő kérdése, így ebben a relációban felértékelődnek az európaiak gazdasági, az oroszoknak pedig katonai oldalról a Kínával kapcsolatos félelmeik.



Putyin és Orbán közös műveleteitől tartanak – katonákat telepítenek a magyar határhoz

https://privatbankar.hu/makro/putyin-es-orban-kozos-muveleteitol-tartanak-katonakat-telepitenek-a-magyar-hatarhoz-320618
„Tekintve, hogy a magyar szárazföldi erők harcértéke gyakorlatilag nulla és Trump elnök nyilvánosan is megkérdőjelezi a NATO közös védelmi garanciáját, érdemes közelebbről is megvizsgálni a konfliktust. Kijev szerint Budapest revansista álmokat kerget, Moszkva pedig támogatja a kárpátaljai szeparatizmust az Ukrajna elleni hibrid háborújának részeként.”

Kelet-Európára egyetlen igazi biztonságpolitikai veszély leselkedik, az pedig nem „az agresszívan terjeszkedő” Oroszország, hanem az egyik leghitványabb módon folyamatosan provokáló Ukrajna. A jelenlegi ukrán állam és az ukrán politika jelenti a legnagyobb kihívást Európa számára biztonságpolitikai szempontból. Az ukrán kártya amerikai kijátszása sokkal messzebb mutat, mint egy szimpla Oroszország elleni kampány – a további ukrajnai események és fejlemények egy „nem kívánatos forgatókönyv” szerinti bonyolítása felboríthatja Európa békéjét és napirendre kerülhet a meglévő államhatárok módosítása is, ami dominót indíthat először Kelet-Európában és a Balkánon, majd Közép-Európára is átterjedhet a járvány. Meglátásom szerint, ha Európa nem igazodik megfelelően az Egyesült Államok birodalmi politikájához, akkor Európa számára is van forgatókönyv arra, hogy jó időre „kivonják a forgalomból”, azaz nemhogy globális, de még regionális léptékben sem lesz tényező, helyette lesz egy jó kis katonai/politikai válság Európán belül, jó sok érintett állammal. Itt utalnék vissza a helsinki Putyin-Trump találkozóra, amiről semmit sem tudunk, pedig nem ártana legalább nagy vonalakban képben lenni azzal, hogy az Egyesült Államok és Oroszország egészen pontosan miről is tárgyalt ott úgy, hogy közben az USA teljes egészében kihagyta az egészből a NATO szövetségeseit.

Piszkos játszma zajlik a színfalak mögött és mindegyik oldal sütögeti a saját kis pecsenyéjét – amire számítok, az már ismert a történelemből: árulás, hátbatámadás, átverés és káosz a köbön. A globalista világrend elhozta Kína és Európa újbóli felemelkedését, emiatt Amerika köpönyeget fordított és előhúzta a tarsolyból a lokalitások erősítésének stratégiáját. A mostanra felépített, de nem teljesen kívánatos globális rendszer lebontásának egyik legtutibb módja a lehetőleg minél több régióban és minél több ágazatban mesterséges válságok előidézése és a globális szereplők érdekeltté tétele a lokális szerepek megerősítésében és felülértékelésében.

Ukrajna – Magyarország – Románia – Lengyelország nagyon komoly ütőkártya lehet az EU és a NATO belülről történő szétveretésében. Ha bárkinek ezzel (mármint a két struktúra szétbontásának amerikai szándékát illetően) összefüggően aggálya merül fel, akkor hallgassa meg illetve olvassa el a jelenlegi amerikai elnök kétséget kizáró alapvető hozzáállását a témához.

azaz

Re: [BIZTPOL] A nagy sakktábla

Témanyitás by azaz on 2018-08-11, 18:02

Moon of Alabama: Hogyan jött létre a török pénzpiaci válság?
http://www.moonofalabama.org/2018/08/how-turkeys-currency-crisis-came-to-pass.html#more    (augusztus 10)

Erdogan törökországi elnök gyakran azt állítja, hogy a "külföldi hatalmak" (azaz az Egyesült Államok) le akarják győzni őt. Azt mondja, hogy az "érdeklobbi" (azaz (zsidó) bankárok) Törökországot akarják károsítani. Mindkét pontban igaza van. A múlt hét óta a török líra hosszabb lejtőre került. Ma egyedül az értékének csaknem 20% -át veszítette el. Ezt valószínűleg a török gazdaság fogja megszenvedni, és Erdogannak szüksége van valakire, akit ezért hibáztathat. De míg a külföldi hatalmak és a bankok a válságot saját céljaikra használják fel, Erdogan legfontosabb gazdaságpolitikájáról van szó. A kölcsönvett külföldi pénzzel létrehozott hosszú fellendülés végül szétesik.
Íme egy összefoglaló arról, hogyan jött ez létre.

A nagyobb politikai kép:

Az Egyesült Államok által elindított "arab tavasz" során Obama amerikai elnök csatlakozott Katarhoz és Törökországhoz, hogy megpróbálja hatalomra juttatni a muszlim testvériség kormányait a Közel-Keleten. Amikor Hillary Clinton helyett John Kerry vette át az irányítást, az Obama-adminisztráció megváltoztatta az álláspontját. Támogatta a Morsi megválasztott egyiptomi elnök elleni államcsínyt, és tartózkodott attól, hogy aktívan használja az amerikai katonaságot a szíriai kormány megdöntésére.

Különösen Szíria tekintetében maradt Törökországban várakozás. Erdogan az amerikai tervre támaszkodott, hogy megdöntsék a szíriai kormányt. A szíriai menekültek meghívása, és a szíriai harcoló radikális iszlamisták támogatása sok pénzbe került, és sok bajt okozott. A török kereskedelmi útvonalak Szíriában az Öböl-országokra bezárultak, az Iránnal fenntartott gazdasági kapcsolatok kárt szenvedtek. Erdogan kapni is akart valamit.

De az amerikai politikusok ellene fordultak. A Gezi-i tiltakozások 2013-ban az Egyesült Államok színes forradalmi kísérletének minden jelét hordozták. Nem sikerült. 2014-ben az Obama-adminisztráció elkezdte támogatni a kurd PKK/YPG erőket Kobane-ban.  A PKK terrorszervezet, amely megpróbálja saját országát Törökország keleti részén, Észak-Szíriában és Észak-Irakban megteremteni. Az Egyesült Államok szövetsége a kurdokkal egy PKK/YPG  csapdát hozott létre, amely Törökország alávetettségére utalt.

Latakia és az Idleb török lerohadására adott válaszként 2015 őszén Oroszország bevette erőit Szíriába, ezzel Erdogan szíriai játékának vége volt. Az USA nem indított háborút a nukleáris hatalom Oroszország ellen. Szíria nem esett el. De Erdogan tovább játszott. 2015 novemberében a török légierő lelőtt egy orosz repülőgépet. Oroszország válaszolt, és teljesen megszüntette az összes gazdasági kapcsolatát Törökországgal. Ezek nem tűszúrás szankciók voltak, amelyeket az Egyesült Államok gyakran alkalmaz, hanem minden kereskedelmi kapcsolatot, beleértve az orosz turisztikai látogatásokat Törökországban, megszüntetett.  A törökországi gazdasági kár óriási volt. Erdogannak be kellett hódolnia Oroszországnak. Putyin kegyes volt, és megengedte Erdogánnak, hogy megmentse az arcát. Az orosz kormány egy jövedelmező csővezeték-üzletetet, és más édesítőszereket ajánlott fel. 2016 közepén a CIA puccsot szervezett Erdogan ellen, de az orosz hírszerzés figyelmeztette Erdogant, és a puccs nem sikerült.

Törökország átmenete a "nyugati" és a "keleti" tábor között látható, az orosz fekete-tengeri stratégia részeként. Ez egy XIX. századi terv, amelyet I. Miklós cár kezdett el. A jelenlegi terv eddig sikeres volt. De összeütközésbe került az amerikai tervekkel, a NATO-nak egy új hidegháború felélesztésére. Tehát az Egyesült Államok jelenlegi terve az, hogy Törökország gazdasági problémáit használják fel, hogy végül visszafordítsák Erdogant.

A nagyobb gazdasági kép:

Külföldön Erdogant nagyon nem szeretik. Az arrogancia és az autokratikus stílus nem kelt jó benyomást. De Törökországban nagyon sikeres pályafutása volt, és népének többsége továbbra is támogatja. Ennek oka az a hosszú gazdasági fellendülés, amelyet létrehozott.
2002-ben, amikor Erdogan miniszterelnök lett, Törökországban megszűnt a recesszió. Erdogan elődje, Kemal Derviş jelentős reformokat hajtott végre, és Erdogan elismerte az eredményeket. Ezenkívül számos nehézkes szabályozást elvetett, és megtisztította a bürokráciát, behívott külföldi befektetéseket. A program jól működött. A gazdaság gyors ütemben nőtt, és sok török emelkedett fel a szegénységből, néhány gazdag lett. Az uralma korai évei alatt bekövetkezett gazdasági sikerre jól emlékeznek. Az infláció viszonylag alacsony volt, még akkor is, ha a pénz szabadon hozzáférhető volt, és a gazdaság növekedett. De Erdogan kiterjedt gazdasági programja Törökországot sebezhetőbbé tette.

Törökországban krónikus fizetési mérleghiány van. Több terméket és szolgáltatást importál, mint exportál, és külföldi pénzt kell kölcsönöznie a különbség fedezésére. A korai Erdogan években sok pénz áramlott Törökországba. De improduktív ügyekben fektettek be. Az új lakások felfejlesztették Isztambult. Új csodálatos hidak és repülőterek, rengeteg bevásárlóközpont és több mint 10.000 új mecset épült, valamint egy 1000 szobás palotát használnak Erdogan számára. Az építőiparban dolgozók nagyon gazdagok lettek.

Azonban a termelési iparágak, amelyek más piacokra exportálják termékeiket, nehezebben létrehozhatók, mint a mecsetek. Erdogan soha nem tette őket prioritássá. Így Törökország folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 1% -áról a GDP 6% -ára emelkedett. Ez nyilvánvalóan nem fenntartható.
A fellendülés idején a török jegybanki kamatlábak a korábbi magasságokból lejjebb szálltak, de még mindig magasabbak voltak, mint másutt. Az euróban vagy dollárban kölcsönzött pénzből finanszírozott iparágak és bankok kevesebb érdekeltséget hordoztak, de ez azt is jelentette, hogy magas devizakockázattal jártak. Ha a török líra esni fog, akkor a hiteleket vissza kell fizetni a kemény pénznemben, a csökkenő lírából származó bevételből.
Rendes körülmények között Törökország központi bankja egy vagy több enyhe recessziót tervezett a 16 éves növekedés alatt. A felhalmozott pazarlás és a rossz hitelek egy részét elvetették. A külföldi árufogyasztás és a folyó fizetési mérleg hiánya lecsökkent. Ám Erdogan meglepően megértette a gazdasági elméletet. Úgy véli, hogy a magas kamatok inflációt okoznak. Minden alkalommal, amikor a török központi bank növelte kamatlábait, hogy megőrizze az inflációt, és megállítsa a líra esését, Erdogan kemény szavakat használt ellene, és fenyegette a függetlenségét. A viszonylag olcsó pénz folyamatosan folyt, az Erdogan-hullám folyamatosan haladt, de a szerkezeti problémák egyre romlottak.

2017 elején a törökországi infláció emelkedni kezdett, azóta 8% -ról 15% -ra emelkedett. A valuta árfolyama leesett. Az 1 líra értéke 2016-ban 0,30 dollárról 0,20 dollárra csökkent. Az elmúlt néhány napban további 25% -ot zuhant, 0,15 dollárra. Most 2000 lírára van szükség, hogy a 2016-ban USA-dollárban felvett 1000 lírai hitel tőkéjét visszafizesse. A török iparágak és a bankok mintegy 150 milliárd dollár devizát vettek kölcsönbe. Csak azok, akik kemény pénznemben termékeik nagy részét exportálják, lesznek képesek visszafizetni a hiteleket, a többiek gyakorlatilag csődbe mentek.
A hosszú boom benyújtotta a számlát. A török líra összeomlik, egyetlen külföldi sem akar több pénzt kölcsönözni Törökországnak. Az ilyen nagy kockázatvállalás miatt rendkívül nagy kamatra számíthatnak. Hamarosan Törökország nem lesz képes kifizetni behozatalát, különösen a szükséges energiahordozókat. A barátságtalan kapcsolatok az Egyesült Államokkal megnehezítik az IMF által nyújtott sürgősségi kölcsön felvételét is. Olyan kemény feltételekkel kapná meg, mint például a "reform" befejezése iránti igény, vagyis az Erdogan által követői számára nyújtott előnyök megszüntetése.

A jelenlegi eszkaláció:

A válság eszkalációja az elmúlt hét folyamán egybeesett az Egyesült Államokkal folytatott kisebb konfliktus eszkalációjával.
A 2016-os puccskísérlet után Törökország bebörtönöztette Andrew Brunson amerikai lelkipásztort, aki régóta dolgozott az országban, és terrorizmussal vádolta. A múlt héten megállapodásra került sor, Brunson cseréjére egy török személlyel, akit Izraelben terrorizmussal vádoltak. Törökország többet várt az üzlettől. Több embert akar szabadítani, akiket az Egyesült Államok börtönbe vetett, mert megsértették az amerikai szankciókat Irán ellen. (Valójában úgy rendezték, hogy aranyat szereztek az iráni olajkereskedelemmel, egy kereskedelem, amelyből Törökország, és különösen Erdogan közeli családja profitált.)

A múlt héten az amerikai fél azt állította, hogy Erdogan visszatért a csereügyletre:
Az ügylet egy karambol lövés volt, amelyet Trump személyesen hagyott jóvá, hogy kiengedjenek egy török állampolgárt, akit Izraelben a terrorista váddal bebörtönöztek, hogy Brunsont kiengedjék. De nyilvánvalóan szerdán ez meghiúsult, amikor egy török bíróság, ahelyett, hogy kiengedte volna a lelkipásztort, elrendelte, hogy házi őrizetbe kerüljön, amíg a tárgyalása folytatódik.

Trump és evangélikus alelnöke Pence megvadult:
Csütörtök reggel, egy Erdogannal folytatott feszült telefonbeszélgetést követően Trump visszakozott. Az Egyesült Államok "nagy szankciókat fog bevezetni" Törökországgal szemben. "Ezt a hit ártatlan emberét azonnal ki kell szabadítani."
Pence alelnök hangoztatta, mondván egy vallási konferencián tartott beszédében, hogy Törökországnak most szabadon kell engednie Brunsont, „vagy fel kell készülnie arra, hogy szembenézzen a következményekkel" - mondta Mike Pompeo államtitkár Ankarában.

Erdogan nem adta be a derekát, de a piacok reagáltak a nyilvános szankciós fenyegetésre. A líra kezdett összeomlani 4,80 dollárról 5,20 dollárra. Egy török delegáció utazott Washingtonba, hogy tovább tárgyalja a kérdést, de a megbeszélések nem sikerültek. A líra 5,50 dollárra ment fel. A pénzügyi piacok megrémültek, a konfliktus veszélyeztette az európai bankokat.

Ma reggel Erdogan beszédet tartott, amelyben elutasította a lázas összeomlás félelmét:
"Különböző támadások zajlanak. Ne törődj velük - mondta Erdogan. "Ne felejtsük el, ha dollárjuk van, akkor a mi népünk, a mi Istenünk segít. Keményen dolgozunk. Nézd, mik voltunk 16 évvel ezelőtt, és most nézz ránk” - mondta.

Erdogan azt mondta, hogy nem fog engedni a gazdasági bérgyilkosoknak. Azok a bankok, amelyek sok pénzt kölcsönöztettek Törökországnak, megérthetnék, hogy ez fenyegetést jelent a Törökországnak nyújtott kölcsönöket illetően.

Délben a líra percek alatt 20 százalékkal esett. Erdogan fia, Berat Albayrak, aki nemrég pénzügyminiszter volt, tervezett beszédet tartott a gazdaságról. Arra számítottak, hogy néhány számot adnak a hiányokról, és megemlítenek konkrét lépést, amelyeket a kormány a líra problémájának megszüntetése érdekében fog tenni. De ő tartózkodott ettől. Megpróbálta megnyugtatni a piacokat azzal, hogy a török központi bank független, és szükség szerint jár el. De senki nem hiszi, hogy Törökország központi bankja Erdogan jóváhagyása nélkül eljárhat. Erdogan a magát vallja a nagy részesedés ellenségének, és a központi bank nem reagált ma, amikor sürgősen szükség volt rá.

Albayrak beszédének közepén Trump személyesen beavatkozott a Twitteren keresztül:

„Most engedélyeztem az acélra és az alumíniumra vonatkozó vámok megduplázását Törökország vonatkozásában, mivel pénznemük, a török líra gyorsan lefelé csúszik a nagyon erős dollárunkkal szemben! Az alumínium most 20%, acél pedig 50%. A Törökországgal való kapcsolataink jelenleg nem megfelelőek!”

Az acél Törökország egyik legnagyobb exportcikke. Az Egyesült Államok évente 1 milliárd dollár értékű török acélt importál. A Fehér Ház később azt mondta, hogy ezek a vámok a biztonsághoz kötődnek, nem pedig a kereskedelemhez.
Közben Erdogan telefonon beszélt Putyin orosz elnökkel, hogy "megvitassák a gazdasági kapcsolatokat". Lehet, hogy sürgős hitelt kért.
Eközben a líra 6,80 dollárra esett vissza. Erdogan ezután újabb beszédet tartott, amelyben az Egyesült Államok nyomását Trump megnevezés nélkül említette, vagy megemlítette a tweetjét. A nap végén a líra 6,50-ról 5,50 dollárra emelkedett tegnap. A török devizatartalék körülbelül 2% -kal csökkent. Egyes török bankok és az acélgyártók állománya 15% -kal esett vissza. A spanyol, az olasz és a francia bankok, amelyek tízmilliárd eurót kölcsönöztek a török bankok számára, szintén veszettek.

Ettől kezdve:

Erdogan most a hétvégén beszél a kérdésről a tanácsadóival. Ha hétfő reggelre semmilyen intézkedést nem hoznak, az összeomlás a mai ütemben megy tovább. A líra árfolyama tovább csökken. A jegybanknak emelni kell a kamatot + 30 % -ra, hogy leállítsa a csúszást, és vonzza a sürgősen szükséges külföldi pénzt. A török gazdaság mély recesszióba fog kerülni, számos bankja és cége csődbe megy, a munkanélküliség emelkedni fog. Erdogan hibáztatja az USA-t és a "érdeklobbit" az esés miatt. Követõi hinni fognak neki. De bármilyen remény, hogy Erdogan ezen túl tud emelkedni, hiú remény.
Törökország problémái strukturálisak. A buborék kitörése hosszú volt. A külföldi fizetési mérlegének hiánya egyszerűen nem fenntartható. Csökkentenie kell a behozatalt, és növelnie kell exportját. Szükség lesz nagy vészhelyzeti kölcsönökre.

Igen, az USA felhasználja a problémát, hogy nyomást gyakoroljon Törökországra. De az USA nem a probléma fő oka. Csak kihasználja ezt.
Az amerikai nyomás nem a török gazdaságról szól, és nem is Brunson lelkészről. A nyomás már 2013 óta létezik, hogy Erdogant összhangba hozza az Egyesült Államok programjaival. Meg kell szakítania jó kapcsolatait Oroszországgal. Le kell állítania az orosz S-400 légvédelmi rendszer vásárlását. El kell érni, hogy hagyja abba az orosz csővezeték építését. Az amerikai vezetést kell követnie Szíriában. Mindaddig, amíg ezt nem teszi meg, az Egyesült Államok mindent megpróbál.

Az egyetlen esély, hogy Törökország meg tudjon menekülni az Egyesült Államok követeléseitől, hogy szorosabbra kell fűznie a kapcsolatait Oroszországgal. Putyin tudja, hogy Erdogannak szüksége van rá. Időre fog játszani, hogy növelje a nyomást, majd saját igényeket támaszthat. Erdogan teljesen lemond a Szíria terveiről. Minden szíriai országrészt, ahol Törökország vagy annak proxikái vannak, vissza kell állítani a szíriai kormányzati ellenőrzés alá. Csak akkor fogják megnyitni Törökország kereskedelmi útvonalát az Öböl-államok felé. Oroszország (és Irán) csak akkor segíti Törökországot, a válságai ellenére.

Hétfőn az orosz külügyminiszter, Lavrov, meglátogatja Törökországot.
Vajon Erdogan elfogadja-e az orosz követeléseket, vagy visszafordul az USA oldalára, és aláveti magát Trumpnak és az IMF-nek? Vagy más módot talál arra, hogy megmeneküljön a szerencsétlenségből?

    Pontos idő: 2018-12-14, 20:14