Kezdőlap
Publikációk
Legutóbbi képek
Keresés
Regisztráció
Belépés
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Empty](https://2img.net/i/empty.gif)
by [BIZTPOL] Stratégiai Stúdió
Előzmények és rövid téma ismertető:
https://biztpol.hungarianforum.net/t6-biztpol-a-nagy-sakktabla#5630
[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió
Admin- Admin
Előzmények és rövid téma ismertető:
https://biztpol.hungarianforum.net/t6-biztpol-a-nagy-sakktabla#5630
Montezuma- Tiszthelyettes
Emmanuel Todd: A BIRODALOM UTÁN
(A vastag színes kiemelések az író könyvének magyar nyelvű fordításából vett szó szerinti idézetek, a dőlt betűs és számozott részek a saját hozzátett megjegyzéseim.)
Fejezetek:
1. NYITÁNY
2. A VILÁGTERRORIZMUS MÍTOSZA
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
4. A BIRODALOM TÁVLATA
5. A SÉRÜLÉKENY BIRODALMI SARC
6. AZ EGYETEMESSÉG GONDOLATÁNAK VISSZASZORULÁSA
7. ÜTKÖZNI AZ ERŐSSEL VAGY MEGTÁMADNI A GYENGÉT?
8. OROSZORSZÁG VISSZATÉRÉSE
9. EURÓPA EGYENJOGÚVÁ VÁLÁSA
10. VÉGJÁTÉK
A francia tudós (történész, antropológus, demográfus, szociológus és politológus) 1976-ban írta meg A VÉGSŐ BUKÁS – tanulmány a szovjet tömb széthullásáról című könyvét, amit 15 éven át, egészen 1991-ig nem vett túl komolyan senki.
2002-ben megírta A BIRODALOM UTÁN – Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről című könyvét, amely magyarul 2003-ban jelent meg.
Most, 15 évvel később szemmel látható aktualitása van a dolognak, talán időszerű egy kicsit jobban megismerni Todd gondolatait és az általa felismert összefüggéseket.
Azt nem állíthatjuk, hogy az illető garantáltan egy jövőt látó mágus lenne, de azt igen, hogy a jóslatai – eddigi tapasztalatok alapján nagyjából 15 távlatából – eddig bejöttek.
Kicsit sem mellékes tény az, hogy az egyik nagy amerikai kortárs stratéga, Zbigniew Brzezinski STRATÉGIAI VÍZIÓ – Amerika és a globális hatalom válsága című könyve 11 éves késéssel érkezett és logikailag távolról sem oly összeszedett, mint Todd írása - de vele majd ezen könyv után foglalkoznék.
Előre jelzem, hogy mostanáig Todd több meglátása is beigazolódott és napi szinten a média (mainstream és alternatív közösen) hírei jeleznek olyan folyamatokat, amelyek a további „todd-i előrejelzések” helyességére utalnak.
„A minap még a nemzetközi rend fontos tényezőjeként elfogadott Egyesült Államok egyre határozottabban a zűrzavar főszereplőjének tűnik. Az amerikai gazdaság mindinkább rejtélyesnek látszik: már nem igazán tudható, mely vállalkozásai bírnak valóságos tartalommal. Az amerikai vezető körök nyugtalansága szinte kitapintható, a sajtó napról napra aggodalommal figyeli a dollár árfolyamát. A gazdaság zavaros helyzetéhez már diplomáciai és katonai zűrzavar is társul.” – írja mindezt Todd 2003. február 4.-én, az USA második iraki inváziója előtt bő egy hónappal a magyar kiadáshoz írt előszavában!
Meglátása szerint az USA, amelyre sokáig mindenki, mint a megoldások letéteményesére tekintett, „mostanra egyre több problémát jelent a világ számára”. Az USA, mint világ hegemón a megfélemlítés érdekében az esetleges ellenfeleket beszámíthatatlannak igyekszik feltüntetni, miközben nyíltan provokálja Oroszországot, Kínát és Iránt, a nyugtalanság pedig eközben érezhetően nő a saját szövetségesi rendszerén belül. A terrorizmus elleni hadjárat meghirdetése pedig „jogossá tesz mindenfajta büntetőakciót, mégpedig időre és helyre való tekintet nélkül”.
„A világ azt álmodta – minthogy az összes, vagy majdnem az összes nemzet elismeri az Egyesült Államok hatalmának létét és jogosságát -, minden adott ahhoz, hogy létrejöjjön a javak igazi birodalma, amelyben a Föld országai alávetik magukat egy központi hatalom felsőbbségének, az amerikai vezetők pedig az igazság szolgálatának.”
A helyzet az, hogy ebből semmi nem lett, az ébredés pedig egyre fájdalmasabbá vált. Washington 1997. decemberében elutasította az ottawai szerződést, 1998. júliusában pedig egy nemzetközi büntetőbíróság felállításáról szóló egyezményt. Sőt, azóta túl vagyunk egy Kis-Jugoszlávia elleni háborún és Koszovó kiszakításán, egy második iraki háborún, a Közel-kelet szándékos felforgatásán és éppen gőzerővel haladunk egy lehetséges orosz-amerikai és/vagy kínai-amerikai közvetlen katonai összeütközés felé a grúziai incidenstől kezdve a kijevi Majdanon át egészen a dél-kínai tengeren folyamatosan emelkedő militarista hisztériáig.
Todd egyértelmű állásfoglalást tesz arról, miszerint az amerikai külpolitika titkának a kulcsa nem a hatalom, hanem a gyengeség oldalán található. Az USA külpolitikai mozgatórugói mostanra (XX. szd. vége) jórészt a félelemből erednek.
Az író külön kis részt szentel a NYITÁNY című fejezetben Francis Fukuyama írásának és a nagy paradoxonnak, amely a „diadal Amerikájától” a „haszontalanság Amerikájáig” vezet.
„Amerika a történelmi véletlen folytán arra szakosodott, hogy megvédje a fenyegetettnek hitt demokratikus eszmét. Mint láttuk: a német nácizmus, a japán militarizmus, az orosz és kínai kommunizmus fenyegetésétől. A második világháború és a hidegháború mintegy intézményesítette Amerikának ezen történelmi szerepét. Csakhogy, amikor a demokrácia mindenhol győz, az az ellentmondásos helyzet áll elő, hogy az Egyesült Államok katonai hatalomként haszontalanná válik a világ számára és el kell viselnie, hogy ekkortól csak egy lesz a demokráciák között.”
Ez még akkor is igaz lehet, ha az amerikai politikai elit Amerikát rendszeresen nélkülözhetetlen és kivételezett nemzetnek nyilvánítja. Az Egyesült Államok geográfiai értelemben elszigetelt, ami azt jelenti, hogy igen távol esik a népes és iparosodott Eurázsiától, amely a jövő centrumja lesz. Brzezinski is elismerte a Fukuyama-paradoxonban rejlő fenyegetést és egy diplomáciai és katonai módszert javasolt a régi világ feletti ellenőrzés megőrzésére.
Megjegyzés: Történelmi véletlen ugyanúgy nincs, mint ahogy a véletlen sem létezik. A véletlen csak annyit jelent, hogy jelenlegi ismereteink alapján nem véltük volna, de semmiképpen sem azt, hogy ok és előzmény nélküli, pláne nem az első két világháború.
„Fukuyama legnagyobb teljesítménye az, hogy nagyon gyorsan felismerte a nem nyugati típusú országok egyensúly felé tartó fejlődését.” Ezzel együtt a „társadalomérzékelését a gazdasági szemlélet jelentősen befolyásolja; nem tekinti az oktatást, a szellemi fejlődést a történelem fő mozgatórugójának és alig veszi figyelembe a népesedéssel kapcsolatos kérdéseket.”
Pedig érdekes összefüggés sejlik fel a népesség alfabetizációs fejlődésével párhuzamban: ahogy csökkent az írástudatlanság és ahogy fejlődött a közoktatás és lassan a felsőfokú képzés általánossá vált, úgy térünk vissza egyre inkább az oligarchiák korszakába, ami Arisztotelész világát idézi, „ahol az oligarchia követhette a demokráciát”.
Todd megfogalmazza az USA problémáját a világgal, miszerint „amikorra a világ ráérez a demokrácia ízére és kész lesz nélkülözni Amerikát politikai szempontból, akkora ez utóbbi kezdi elveszteni demokratikus jegyeit és rádöbben, hogy a világ más részeinek gazdasága nélkül nem képes létezni. A Föld tehát egy kettős fordulattal szembesül: egyrészt az Egyesült Államok és a világ fordított gazdasági függőségi kapcsolatával; másrészt a demokratikus dinamizmus megfordulásával, amely immár Eurázsiában pozitív és Amerikában negatív.”
Az USA – mint az egykori angolszász világbirodalom reinkarnációja – a XX. század végére sikeresen elérte azt, hogy a világ többi része a demokrácia irányába mozduljon el, aminek a legnagyobb hátulütője az, hogy az USA által meghirdetett eszmék és ideák sikere esetén nincs szükség tovább az USA-ra, mint szuperhatalomra, se gazdasági, se katonai, se ideológiai téren.
Ez természetesen a jelenlegi politikai elitnek ebben a formában nem elfogadható.
„Az Egyesült Államok alapvető stratégiai célja a világ erőforrásainak politikai ellenőrzése.” Bár ez a gondolat a könyvben is szó szerint elhangzik, annyival kiegészíteném, hogy ugyanezt elmondta anno egy olyan „pizsamás” (a csíkos nadrágjuk miatt), aki előtte a West Pointon végzett.
„… az Egyesült Államok hanyatló gazdasági, katonai és ideológiai ereje már elégtelen ahhoz, hogy valóban uralkodjon a már túlságosan kiterjedt, megfelelően népes, művelt és meglehetősen demokratikus világ felett. Amerika egyeduralmának valódi akadályai a világ jelentős stratégiai fontosságú szereplői, nevezetesen Oroszország, Európa és Japán, amelyek semlegesítése meghaladja az USA erejét. Velük a nagy ország csak tárgyalni tud, sőt, gyakran csupán meghajolni előttük. Mindenesetre az aggasztó gazdasági függőségére valós vagy látszólagos megoldást kell találni, s ehhez legalább szimbolikusan meg kell maradnia a világ középpontjában, ezt azonban csak „hatalmának”, azaz – bocsánat – „mindenhatóságának” színrevitelével érheti el. Mi tehát egy teátrális militarizmus kialakulásának nézői és résztvevői vagyunk…”, amely három lényegi vonással jellemezhető:
1. a gondot okozó problémákat soha nem szabad véglegesen megoldani, hiszen az szükségtelenné tenné az „egyetlen szuperhatalom” vég nélküli katonai jelenlétét
2. összeütközés a mikrohatalmakkal (Irak, Irán, Kuba, Észak-Korea), erőt mutatva maradni a világ középpontjában
3. fegyverkezési verseny generálása
Todd a NYITÁNY című fejezetben már akkor olyan reális képet festett az USA világban betöltött valós helyzetéről és szerepéről, ami most, 15 évvel később igen nehezen cáfolható. Az Egyesült Államok nehezen kezeli a saját hanyatlását és azóta emelte a tétet is – a színpadias mikromilitarizmus átcsapott makromilitarizmusba, jelen idő szerint már Oroszországot és Kínát is nyíltan háborúval fenyegetve.
Hogy ez csak egy színpadias előadás (blöff) vagy valós opció…, ez bizony belátható időn belül kiderül.
Addig is – a következő fejezetben – tovább ismerkedünk Todd analízisével.
(A vastag színes kiemelések az író könyvének magyar nyelvű fordításából vett szó szerinti idézetek, a dőlt betűs és számozott részek a saját hozzátett megjegyzéseim.)
Fejezetek:
1. NYITÁNY
2. A VILÁGTERRORIZMUS MÍTOSZA
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
4. A BIRODALOM TÁVLATA
5. A SÉRÜLÉKENY BIRODALMI SARC
6. AZ EGYETEMESSÉG GONDOLATÁNAK VISSZASZORULÁSA
7. ÜTKÖZNI AZ ERŐSSEL VAGY MEGTÁMADNI A GYENGÉT?
8. OROSZORSZÁG VISSZATÉRÉSE
9. EURÓPA EGYENJOGÚVÁ VÁLÁSA
10. VÉGJÁTÉK
A francia tudós (történész, antropológus, demográfus, szociológus és politológus) 1976-ban írta meg A VÉGSŐ BUKÁS – tanulmány a szovjet tömb széthullásáról című könyvét, amit 15 éven át, egészen 1991-ig nem vett túl komolyan senki.
2002-ben megírta A BIRODALOM UTÁN – Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről című könyvét, amely magyarul 2003-ban jelent meg.
Most, 15 évvel később szemmel látható aktualitása van a dolognak, talán időszerű egy kicsit jobban megismerni Todd gondolatait és az általa felismert összefüggéseket.
Azt nem állíthatjuk, hogy az illető garantáltan egy jövőt látó mágus lenne, de azt igen, hogy a jóslatai – eddigi tapasztalatok alapján nagyjából 15 távlatából – eddig bejöttek.
Kicsit sem mellékes tény az, hogy az egyik nagy amerikai kortárs stratéga, Zbigniew Brzezinski STRATÉGIAI VÍZIÓ – Amerika és a globális hatalom válsága című könyve 11 éves késéssel érkezett és logikailag távolról sem oly összeszedett, mint Todd írása - de vele majd ezen könyv után foglalkoznék.
Előre jelzem, hogy mostanáig Todd több meglátása is beigazolódott és napi szinten a média (mainstream és alternatív közösen) hírei jeleznek olyan folyamatokat, amelyek a további „todd-i előrejelzések” helyességére utalnak.
„A minap még a nemzetközi rend fontos tényezőjeként elfogadott Egyesült Államok egyre határozottabban a zűrzavar főszereplőjének tűnik. Az amerikai gazdaság mindinkább rejtélyesnek látszik: már nem igazán tudható, mely vállalkozásai bírnak valóságos tartalommal. Az amerikai vezető körök nyugtalansága szinte kitapintható, a sajtó napról napra aggodalommal figyeli a dollár árfolyamát. A gazdaság zavaros helyzetéhez már diplomáciai és katonai zűrzavar is társul.” – írja mindezt Todd 2003. február 4.-én, az USA második iraki inváziója előtt bő egy hónappal a magyar kiadáshoz írt előszavában!
Meglátása szerint az USA, amelyre sokáig mindenki, mint a megoldások letéteményesére tekintett, „mostanra egyre több problémát jelent a világ számára”. Az USA, mint világ hegemón a megfélemlítés érdekében az esetleges ellenfeleket beszámíthatatlannak igyekszik feltüntetni, miközben nyíltan provokálja Oroszországot, Kínát és Iránt, a nyugtalanság pedig eközben érezhetően nő a saját szövetségesi rendszerén belül. A terrorizmus elleni hadjárat meghirdetése pedig „jogossá tesz mindenfajta büntetőakciót, mégpedig időre és helyre való tekintet nélkül”.
„A világ azt álmodta – minthogy az összes, vagy majdnem az összes nemzet elismeri az Egyesült Államok hatalmának létét és jogosságát -, minden adott ahhoz, hogy létrejöjjön a javak igazi birodalma, amelyben a Föld országai alávetik magukat egy központi hatalom felsőbbségének, az amerikai vezetők pedig az igazság szolgálatának.”
A helyzet az, hogy ebből semmi nem lett, az ébredés pedig egyre fájdalmasabbá vált. Washington 1997. decemberében elutasította az ottawai szerződést, 1998. júliusában pedig egy nemzetközi büntetőbíróság felállításáról szóló egyezményt. Sőt, azóta túl vagyunk egy Kis-Jugoszlávia elleni háborún és Koszovó kiszakításán, egy második iraki háborún, a Közel-kelet szándékos felforgatásán és éppen gőzerővel haladunk egy lehetséges orosz-amerikai és/vagy kínai-amerikai közvetlen katonai összeütközés felé a grúziai incidenstől kezdve a kijevi Majdanon át egészen a dél-kínai tengeren folyamatosan emelkedő militarista hisztériáig.
Todd egyértelmű állásfoglalást tesz arról, miszerint az amerikai külpolitika titkának a kulcsa nem a hatalom, hanem a gyengeség oldalán található. Az USA külpolitikai mozgatórugói mostanra (XX. szd. vége) jórészt a félelemből erednek.
Az író külön kis részt szentel a NYITÁNY című fejezetben Francis Fukuyama írásának és a nagy paradoxonnak, amely a „diadal Amerikájától” a „haszontalanság Amerikájáig” vezet.
„Amerika a történelmi véletlen folytán arra szakosodott, hogy megvédje a fenyegetettnek hitt demokratikus eszmét. Mint láttuk: a német nácizmus, a japán militarizmus, az orosz és kínai kommunizmus fenyegetésétől. A második világháború és a hidegháború mintegy intézményesítette Amerikának ezen történelmi szerepét. Csakhogy, amikor a demokrácia mindenhol győz, az az ellentmondásos helyzet áll elő, hogy az Egyesült Államok katonai hatalomként haszontalanná válik a világ számára és el kell viselnie, hogy ekkortól csak egy lesz a demokráciák között.”
Ez még akkor is igaz lehet, ha az amerikai politikai elit Amerikát rendszeresen nélkülözhetetlen és kivételezett nemzetnek nyilvánítja. Az Egyesült Államok geográfiai értelemben elszigetelt, ami azt jelenti, hogy igen távol esik a népes és iparosodott Eurázsiától, amely a jövő centrumja lesz. Brzezinski is elismerte a Fukuyama-paradoxonban rejlő fenyegetést és egy diplomáciai és katonai módszert javasolt a régi világ feletti ellenőrzés megőrzésére.
Megjegyzés: Történelmi véletlen ugyanúgy nincs, mint ahogy a véletlen sem létezik. A véletlen csak annyit jelent, hogy jelenlegi ismereteink alapján nem véltük volna, de semmiképpen sem azt, hogy ok és előzmény nélküli, pláne nem az első két világháború.
„Fukuyama legnagyobb teljesítménye az, hogy nagyon gyorsan felismerte a nem nyugati típusú országok egyensúly felé tartó fejlődését.” Ezzel együtt a „társadalomérzékelését a gazdasági szemlélet jelentősen befolyásolja; nem tekinti az oktatást, a szellemi fejlődést a történelem fő mozgatórugójának és alig veszi figyelembe a népesedéssel kapcsolatos kérdéseket.”
Pedig érdekes összefüggés sejlik fel a népesség alfabetizációs fejlődésével párhuzamban: ahogy csökkent az írástudatlanság és ahogy fejlődött a közoktatás és lassan a felsőfokú képzés általánossá vált, úgy térünk vissza egyre inkább az oligarchiák korszakába, ami Arisztotelész világát idézi, „ahol az oligarchia követhette a demokráciát”.
Todd megfogalmazza az USA problémáját a világgal, miszerint „amikorra a világ ráérez a demokrácia ízére és kész lesz nélkülözni Amerikát politikai szempontból, akkora ez utóbbi kezdi elveszteni demokratikus jegyeit és rádöbben, hogy a világ más részeinek gazdasága nélkül nem képes létezni. A Föld tehát egy kettős fordulattal szembesül: egyrészt az Egyesült Államok és a világ fordított gazdasági függőségi kapcsolatával; másrészt a demokratikus dinamizmus megfordulásával, amely immár Eurázsiában pozitív és Amerikában negatív.”
Az USA – mint az egykori angolszász világbirodalom reinkarnációja – a XX. század végére sikeresen elérte azt, hogy a világ többi része a demokrácia irányába mozduljon el, aminek a legnagyobb hátulütője az, hogy az USA által meghirdetett eszmék és ideák sikere esetén nincs szükség tovább az USA-ra, mint szuperhatalomra, se gazdasági, se katonai, se ideológiai téren.
Ez természetesen a jelenlegi politikai elitnek ebben a formában nem elfogadható.
„Az Egyesült Államok alapvető stratégiai célja a világ erőforrásainak politikai ellenőrzése.” Bár ez a gondolat a könyvben is szó szerint elhangzik, annyival kiegészíteném, hogy ugyanezt elmondta anno egy olyan „pizsamás” (a csíkos nadrágjuk miatt), aki előtte a West Pointon végzett.
„… az Egyesült Államok hanyatló gazdasági, katonai és ideológiai ereje már elégtelen ahhoz, hogy valóban uralkodjon a már túlságosan kiterjedt, megfelelően népes, művelt és meglehetősen demokratikus világ felett. Amerika egyeduralmának valódi akadályai a világ jelentős stratégiai fontosságú szereplői, nevezetesen Oroszország, Európa és Japán, amelyek semlegesítése meghaladja az USA erejét. Velük a nagy ország csak tárgyalni tud, sőt, gyakran csupán meghajolni előttük. Mindenesetre az aggasztó gazdasági függőségére valós vagy látszólagos megoldást kell találni, s ehhez legalább szimbolikusan meg kell maradnia a világ középpontjában, ezt azonban csak „hatalmának”, azaz – bocsánat – „mindenhatóságának” színrevitelével érheti el. Mi tehát egy teátrális militarizmus kialakulásának nézői és résztvevői vagyunk…”, amely három lényegi vonással jellemezhető:
1. a gondot okozó problémákat soha nem szabad véglegesen megoldani, hiszen az szükségtelenné tenné az „egyetlen szuperhatalom” vég nélküli katonai jelenlétét
2. összeütközés a mikrohatalmakkal (Irak, Irán, Kuba, Észak-Korea), erőt mutatva maradni a világ középpontjában
3. fegyverkezési verseny generálása
Todd a NYITÁNY című fejezetben már akkor olyan reális képet festett az USA világban betöltött valós helyzetéről és szerepéről, ami most, 15 évvel később igen nehezen cáfolható. Az Egyesült Államok nehezen kezeli a saját hanyatlását és azóta emelte a tétet is – a színpadias mikromilitarizmus átcsapott makromilitarizmusba, jelen idő szerint már Oroszországot és Kínát is nyíltan háborúval fenyegetve.
Hogy ez csak egy színpadias előadás (blöff) vagy valós opció…, ez bizony belátható időn belül kiderül.
Addig is – a következő fejezetben – tovább ismerkedünk Todd analízisével.
Montezuma- Tiszthelyettes
Emmanuel Todd: A BIRODALOM UTÁN
(A vastag színes kiemelések az író könyvének magyar nyelvű fordításából vett szó szerinti idézetek, a dőlt betűs és számozott részek a saját hozzátett megjegyzéseim.)
Fejezetek:
1. NYITÁNY
2. A VILÁGTERRORIZMUS MÍTOSZA
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
4. A BIRODALOM TÁVLATA
5. A SÉRÜLÉKENY BIRODALMI SARC
6. AZ EGYETEMESSÉG GONDOLATÁNAK VISSZASZORULÁSA
7. ÜTKÖZNI AZ ERŐSSEL VAGY MEGTÁMADNI A GYENGÉT?
8. OROSZORSZÁG VISSZATÉRÉSE
9. EURÓPA EGYENJOGÚVÁ VÁLÁSA
10. VÉGJÁTÉK
Elég sok író tollából született 2002 óta tengernyi cikk/elemzés/könyv a témában, sőt, azóta már Tony Blair is bocsánatot kért a hazug indokok miatt indított 2003-as iraki invázióban történt brit részvételért (1) és az amerikai politikai vezetés is a CIA-ra kente a téves értesüléseket a perceken/órákon belül bevethető iraki vegyi fegyverekről (2), de ettől függetlenül érdemes megismerkedni a könyv ezen fejezetével is.
(1) A világon olyan diktatúra még nem létezett, amely házon belül a saját – önmagára nézve is életveszélyes - konkurenciáját nemhogy életben hagyta, de még támogatta is.
(2) Mennyire életszerű az, hogy az a Szaddam Husszein - aki nem mellesleg a nyugat-európai NATO tagállamoktól egyenesben szerzett be vegyi fegyvert és ezeket be is vetette a kurd lakosság ellen - bő tíz évvel az első Öböl-háború után tömeges vegyi fegyver csapást készít elő úgy, hogy se rakétája se zsebpénze, miközben a határainál százszor erősebb hadseregek állnak ugrásra készen.
Még ha lett volna is valamennyi vegyi fegyvere, mégis, hol és ki ellen vetette volna be és milyen katonai-stratégiai célokat követett volna ez a lépés?
Mielőtt belemegyünk Todd által felvázolt kérdésekbe, előtte fontosnak tartok tőle néhány gondolatot idézni ezen fejezet bekezdéséből – fontosnak, mert ezek alapvetően determinálják Todd nézeteit bizonyos kérdésekbe.
„Világunk azon képe, mely az utóbbi tíz-tizenöt évben alakult ki a Nyugaton élők szemében, igazán katasztrofális. Médiumaink napról napra gyűlölettől vezérelt, erőszaktól megtépázott bolygó képét tárják elénk (3), ahol egyre gyorsuló ütemben követik egymást a vérfürdők és népirtások: ruandai tömeggyilkosság…
…befejezésként említsük meg a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak Allah nevében véghezvitt ledöntését, amely olyan öngyilkos merénylők műve, akiknek származási helyét egykor a harmadik világnak neveztük" (4).
(3) Azt gondolom, hogy jelen idő szerint ennek a napi aktualitásához továbbra sem fér kétség, a különbség csak annyi, hogy mostanra jelentősen bővült a démonizált államok és vezetőinek a listája. Sőt, mostanában a Nyugati világ zászlóshajójának a kapitánya is szóvá tette elégedetlenségét a nyugati mainstream médiával kapcsolatban, igaz, ő sokkal prózaibb okból.
(4) A tornyok ledőltek, de ehhez sok köze nem volt a kéthetes pilótaképzésen részt vett Attának és a Boeingnek sem, még akkor sem, ha valóban ő vezette volna az egyik gépet Nem a végrehajtó - és egyben fogyóeszköznek tekintett - baka a lényeg, hanem a Megrendelő/Finanszírozó és a Kitervelő/Szervező/Levezénylő, ugyanis nélkülük még soha egyetlen projekt sem valósult meg. Tartok tőle, hogy a jelzett titulussal bírókat Amerikához sokkal, de sokkal közelebb kellene keresni, mint Közép-Ázsia vagy akár Irak, de semmiképpen sem Afganisztán!
„Ebben az erőszaktól tépázott világban mostanság a történelemszemlélet egy sajátos formája kezd uralkodóvá válni: a visszafejlődésé. Mindezen öldöklésnek csak egy jelentése lehet: a bolygó életnívója süllyed, a fejlődés zátonyra futott, a haladást, amely a XVIII. századi Európa régi illúziója volt, az elévült fogalmak közé kell sorolni, s mint olyat, újra kell értékelni.
…
Ám amennyiben elvetjük, hogy valamely túlságosan együgyű, jobb vagy baloldali, marxista vagy neoliberális ökonomizmusra hagyatkozzunk, akkor hála a bőséges statisztikai anyagnak, magunk is lemérhetjük világunk óriási kulturális fejlődését, amely két alapvető mérőszámban nyilvánul meg: az írástudatlanság tömeges mértékben való felszámolásában és a születésszabályozás általános elterjedésében.” (5)
(5) A globális szinten csökkenő analfabétizmushoz mostanra hozzátehetjük nyugodtan a széles tömegek által a napi rutin szintjén használt kommunikációs eszközöket is, aminek alapfeltétele az írás/olvasás kompetenciája. Okos telefonokkal és közösségi oldalakkal manapság kormányokat lehet megdönteni „ideális esetben” akár órák alatt - a világ Legelső Színes Forradalma (1917. Oroszország) a mai Színes Forradalmakhoz és Tavaszokhoz képest csigalassúsággal haladt.
1980 és 2000 között a 15 éves vagy ennél idősebb korú, írni és olvasni tudó egyének aránya a teljes felnőtt lakossághoz mérten:
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tyybly17](https://i.servimg.com/u/f58/19/63/02/17/tyybly17.jpg)
(Ha csak a 15-24 év közötti fiatalokat tekintjük, akkor Niger 22%, mali pedig 65%-ot produkál.)
„A folyamat nem befejezett, a kulturális fejlődési fokok pedig igen eltérőek. Ugyanakkor előrelátható, hogy a nem túl távoli jövőben bolygónk általánosan írástudó lesz. A gyorsulási tényezőt is figyelembe véve úgy számolhatunk, hogy a fiatal generációk számára a Föld általános alfabetizációja 2030-ra várható. Az írás feltalálása körülbelül Kr. e. 3000-re tehető, tehát az emberiségnek hozzávetőleg ötezer évre volt szüksége, hogy a maga teljességében megvalósítsa az írásbeliség forradalmát.”
Az író a globalizáció és az írásbeliség terjedés között is érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amely olyan alapvető tételre épül, mint az, hogy „amikor az emberek már megtanultak írni, olvasni és számolni, szinte természetesen jutottak el odáig, hogy kezükbe vegyék anyagi környezetük irányítását is.” Ami Európában az elmúlt 2-300 évben zajlott le ebben a kérdésben, az ma Ázsia és Latin-Amerika jelene. Véleménye szerint ezen térségek gazdasági felemelkedése egyértelműen a kulturális fejlődés következménye.
„Az egykori harmadik világ munkásai… tudnak írni, olvasni és számolni – ezért váltak kizsákmányolhatóvá.” A fejlett(ebb) technológiai színvonalat képviselő üzemek „alacsony bérszínvonalú zónákba” történő áttelepítése nem történhetett volna meg ezen területek kulturális fejlődése nélkül.
„Amikor az emberek, pontosabban a nők már tudnak olvasni és írni, akkor kezdődik el a terhességszabályozás. Korunk világa, amely 2030-ra általános alfabetizációval számolhat, demográfiai átmenetének szintúgy a vége felé tart.” - azaz a világ népességének a növekedése lassul!
A világ termékenységi mutatója 1981-ben 3,7 volt, ez 2001-ben visszaesett 2,8-ra, így nem kizárt, hogy a világ 2050. év körül elérheti azt az egyensúlyi állapotot, ahol a világ népességének növekedése megáll és egyensúlyi állapotba jut.
A szerző a könyvében a termékenység mérőszámául a TFR-t (Total Fertility Rate) használja, ami azt fejezi ki, hogy hány gyerek világra hozása esne egy nőre reproduktív életszakaszában, azaz 15. és 49. év között. Az egyszerű reprodukció szintjének a 2,1-2,2 közötti értéket tartják.
Néhány adat táblázatos formában – TFR:
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tyybly18](https://i.servimg.com/u/f58/19/63/02/17/tyybly18.jpg)
Az alábbi táblázat a muzulmán országok népességszaporulatának alakulását mutatja be:
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tyybly19](https://i.servimg.com/u/f58/19/63/02/17/tyybly19.jpg)
Az adatok alapján a demográfiai átmenet tendenciája előrehaladott állapotban van a muzulmán világban is, „a muzulmán világ, mint demográfiai entitás nem létezik.”
A 2001. szeptember 11.-i esemény „tulajdonképpen az iszlamista láz hanyatló szakaszába robbant be”.
A szerző meglátása alapján „a világterrorizmus fogalma kizárólag Amerika számára hasznos, amennyiben szüksége van egy állandósult háborús állapot által lángba borított régi világra.”
Természetesen a fejezet további érdekes részeket tartalmaz az átmenet válságának elemzéséről, az iszlamista átmenet állapotairól, Jugoszláviáról, mint az elhalasztott és halmozott válságok iskolapéldájáról és közben nem fukarkodik a másik kedvenc szerzőm, S. P. Huntingon bírálatával sem. Ami viszont figyelemre méltó, 2002-ben az író két új válságot is ígér: Szaúd-Arábia és Pakisztán, melyek közvetlenül az amerikai hatalmi szférába tartoznak.
(A vastag színes kiemelések az író könyvének magyar nyelvű fordításából vett szó szerinti idézetek, a dőlt betűs és számozott részek a saját hozzátett megjegyzéseim.)
Fejezetek:
1. NYITÁNY
2. A VILÁGTERRORIZMUS MÍTOSZA
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
4. A BIRODALOM TÁVLATA
5. A SÉRÜLÉKENY BIRODALMI SARC
6. AZ EGYETEMESSÉG GONDOLATÁNAK VISSZASZORULÁSA
7. ÜTKÖZNI AZ ERŐSSEL VAGY MEGTÁMADNI A GYENGÉT?
8. OROSZORSZÁG VISSZATÉRÉSE
9. EURÓPA EGYENJOGÚVÁ VÁLÁSA
10. VÉGJÁTÉK
Elég sok író tollából született 2002 óta tengernyi cikk/elemzés/könyv a témában, sőt, azóta már Tony Blair is bocsánatot kért a hazug indokok miatt indított 2003-as iraki invázióban történt brit részvételért (1) és az amerikai politikai vezetés is a CIA-ra kente a téves értesüléseket a perceken/órákon belül bevethető iraki vegyi fegyverekről (2), de ettől függetlenül érdemes megismerkedni a könyv ezen fejezetével is.
(1) A világon olyan diktatúra még nem létezett, amely házon belül a saját – önmagára nézve is életveszélyes - konkurenciáját nemhogy életben hagyta, de még támogatta is.
(2) Mennyire életszerű az, hogy az a Szaddam Husszein - aki nem mellesleg a nyugat-európai NATO tagállamoktól egyenesben szerzett be vegyi fegyvert és ezeket be is vetette a kurd lakosság ellen - bő tíz évvel az első Öböl-háború után tömeges vegyi fegyver csapást készít elő úgy, hogy se rakétája se zsebpénze, miközben a határainál százszor erősebb hadseregek állnak ugrásra készen.
Még ha lett volna is valamennyi vegyi fegyvere, mégis, hol és ki ellen vetette volna be és milyen katonai-stratégiai célokat követett volna ez a lépés?
Mielőtt belemegyünk Todd által felvázolt kérdésekbe, előtte fontosnak tartok tőle néhány gondolatot idézni ezen fejezet bekezdéséből – fontosnak, mert ezek alapvetően determinálják Todd nézeteit bizonyos kérdésekbe.
„Világunk azon képe, mely az utóbbi tíz-tizenöt évben alakult ki a Nyugaton élők szemében, igazán katasztrofális. Médiumaink napról napra gyűlölettől vezérelt, erőszaktól megtépázott bolygó képét tárják elénk (3), ahol egyre gyorsuló ütemben követik egymást a vérfürdők és népirtások: ruandai tömeggyilkosság…
…befejezésként említsük meg a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak Allah nevében véghezvitt ledöntését, amely olyan öngyilkos merénylők műve, akiknek származási helyét egykor a harmadik világnak neveztük" (4).
(3) Azt gondolom, hogy jelen idő szerint ennek a napi aktualitásához továbbra sem fér kétség, a különbség csak annyi, hogy mostanra jelentősen bővült a démonizált államok és vezetőinek a listája. Sőt, mostanában a Nyugati világ zászlóshajójának a kapitánya is szóvá tette elégedetlenségét a nyugati mainstream médiával kapcsolatban, igaz, ő sokkal prózaibb okból.
(4) A tornyok ledőltek, de ehhez sok köze nem volt a kéthetes pilótaképzésen részt vett Attának és a Boeingnek sem, még akkor sem, ha valóban ő vezette volna az egyik gépet Nem a végrehajtó - és egyben fogyóeszköznek tekintett - baka a lényeg, hanem a Megrendelő/Finanszírozó és a Kitervelő/Szervező/Levezénylő, ugyanis nélkülük még soha egyetlen projekt sem valósult meg. Tartok tőle, hogy a jelzett titulussal bírókat Amerikához sokkal, de sokkal közelebb kellene keresni, mint Közép-Ázsia vagy akár Irak, de semmiképpen sem Afganisztán!
„Ebben az erőszaktól tépázott világban mostanság a történelemszemlélet egy sajátos formája kezd uralkodóvá válni: a visszafejlődésé. Mindezen öldöklésnek csak egy jelentése lehet: a bolygó életnívója süllyed, a fejlődés zátonyra futott, a haladást, amely a XVIII. századi Európa régi illúziója volt, az elévült fogalmak közé kell sorolni, s mint olyat, újra kell értékelni.
…
Ám amennyiben elvetjük, hogy valamely túlságosan együgyű, jobb vagy baloldali, marxista vagy neoliberális ökonomizmusra hagyatkozzunk, akkor hála a bőséges statisztikai anyagnak, magunk is lemérhetjük világunk óriási kulturális fejlődését, amely két alapvető mérőszámban nyilvánul meg: az írástudatlanság tömeges mértékben való felszámolásában és a születésszabályozás általános elterjedésében.” (5)
(5) A globális szinten csökkenő analfabétizmushoz mostanra hozzátehetjük nyugodtan a széles tömegek által a napi rutin szintjén használt kommunikációs eszközöket is, aminek alapfeltétele az írás/olvasás kompetenciája. Okos telefonokkal és közösségi oldalakkal manapság kormányokat lehet megdönteni „ideális esetben” akár órák alatt - a világ Legelső Színes Forradalma (1917. Oroszország) a mai Színes Forradalmakhoz és Tavaszokhoz képest csigalassúsággal haladt.
1980 és 2000 között a 15 éves vagy ennél idősebb korú, írni és olvasni tudó egyének aránya a teljes felnőtt lakossághoz mérten:
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tyybly17](https://servimg.com/r/5819630217/tyybly17.jpg)
(Ha csak a 15-24 év közötti fiatalokat tekintjük, akkor Niger 22%, mali pedig 65%-ot produkál.)
„A folyamat nem befejezett, a kulturális fejlődési fokok pedig igen eltérőek. Ugyanakkor előrelátható, hogy a nem túl távoli jövőben bolygónk általánosan írástudó lesz. A gyorsulási tényezőt is figyelembe véve úgy számolhatunk, hogy a fiatal generációk számára a Föld általános alfabetizációja 2030-ra várható. Az írás feltalálása körülbelül Kr. e. 3000-re tehető, tehát az emberiségnek hozzávetőleg ötezer évre volt szüksége, hogy a maga teljességében megvalósítsa az írásbeliség forradalmát.”
Az író a globalizáció és az írásbeliség terjedés között is érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amely olyan alapvető tételre épül, mint az, hogy „amikor az emberek már megtanultak írni, olvasni és számolni, szinte természetesen jutottak el odáig, hogy kezükbe vegyék anyagi környezetük irányítását is.” Ami Európában az elmúlt 2-300 évben zajlott le ebben a kérdésben, az ma Ázsia és Latin-Amerika jelene. Véleménye szerint ezen térségek gazdasági felemelkedése egyértelműen a kulturális fejlődés következménye.
„Az egykori harmadik világ munkásai… tudnak írni, olvasni és számolni – ezért váltak kizsákmányolhatóvá.” A fejlett(ebb) technológiai színvonalat képviselő üzemek „alacsony bérszínvonalú zónákba” történő áttelepítése nem történhetett volna meg ezen területek kulturális fejlődése nélkül.
„Amikor az emberek, pontosabban a nők már tudnak olvasni és írni, akkor kezdődik el a terhességszabályozás. Korunk világa, amely 2030-ra általános alfabetizációval számolhat, demográfiai átmenetének szintúgy a vége felé tart.” - azaz a világ népességének a növekedése lassul!
A világ termékenységi mutatója 1981-ben 3,7 volt, ez 2001-ben visszaesett 2,8-ra, így nem kizárt, hogy a világ 2050. év körül elérheti azt az egyensúlyi állapotot, ahol a világ népességének növekedése megáll és egyensúlyi állapotba jut.
A szerző a könyvében a termékenység mérőszámául a TFR-t (Total Fertility Rate) használja, ami azt fejezi ki, hogy hány gyerek világra hozása esne egy nőre reproduktív életszakaszában, azaz 15. és 49. év között. Az egyszerű reprodukció szintjének a 2,1-2,2 közötti értéket tartják.
Néhány adat táblázatos formában – TFR:
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tyybly18](https://servimg.com/r/5819630217/tyybly18.jpg)
Az alábbi táblázat a muzulmán országok népességszaporulatának alakulását mutatja be:
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tyybly19](https://servimg.com/r/5819630217/tyybly19.jpg)
Az adatok alapján a demográfiai átmenet tendenciája előrehaladott állapotban van a muzulmán világban is, „a muzulmán világ, mint demográfiai entitás nem létezik.”
A 2001. szeptember 11.-i esemény „tulajdonképpen az iszlamista láz hanyatló szakaszába robbant be”.
A szerző meglátása alapján „a világterrorizmus fogalma kizárólag Amerika számára hasznos, amennyiben szüksége van egy állandósult háborús állapot által lángba borított régi világra.”
Természetesen a fejezet további érdekes részeket tartalmaz az átmenet válságának elemzéséről, az iszlamista átmenet állapotairól, Jugoszláviáról, mint az elhalasztott és halmozott válságok iskolapéldájáról és közben nem fukarkodik a másik kedvenc szerzőm, S. P. Huntingon bírálatával sem. Ami viszont figyelemre méltó, 2002-ben az író két új válságot is ígér: Szaúd-Arábia és Pakisztán, melyek közvetlenül az amerikai hatalmi szférába tartoznak.
Montezuma- Tiszthelyettes
Emmanuel Todd: A BIRODALOM UTÁN
(A vastag színes kiemelések az író könyvének magyar nyelvű fordításából vett szó szerinti idézetek, a dőlt betűs és számozott részek a saját hozzátett megjegyzéseim.)
Fejezetek:
1. NYITÁNY
2. A VILÁGTERRORIZMUS MÍTOSZA
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
4. A BIRODALOM TÁVLATA
5. A SÉRÜLÉKENY BIRODALMI SARC
6. AZ EGYETEMESSÉG GONDOLATÁNAK VISSZASZORULÁSA
7. ÜTKÖZNI AZ ERŐSSEL VAGY MEGTÁMADNI A GYENGÉT?
8. OROSZORSZÁG VISSZATÉRÉSE
9. EURÓPA EGYENJOGÚVÁ VÁLÁSA
10. VÉGJÁTÉK
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
Ha tömören és röviden akarnám megfogalmazni ezen fejezet mondanivalóját, akkor az annyit tenne, hogy a fokozatosan állandó népességűvé váló alfabetizált világ létrejöttével „az Egyesült Államok számára nem maradna semmiféle különleges szerep. Akkor Amerikát arra kellene kérni, hogy legyen ugyanolyan liberális és demokratikus nemzet, mint a többi, hogy szerelje le a hadseregét és élvezze egy hálás bolygó szeretetével övezett, jól megérdemelt stratégiai nyugdíját.”
A bolygószintű alfabetizáció és a születésszám növekedés lassulása természetesen nem bizonyítja azt, hogy a demokrácia általánossá válik és a világbéke állandósul, de az nyilvánvaló, hogy egy ilyen világ a jelenkor Amerikájának mindenképpen fenyegetést jelentene. Az Egyesült Államok gazdasági függősége miatt szüksége van a rendezetlenség és felfordulás azon szintjének a fenntartására, amely indokolja a politikai-katonai jelenlétet, többek között az Óvilágban (Európában) is.
„Ha Amerika viszonya a világhoz a visszájára – a védelemből a lappangó fenyegetés felé – fordul, akkor Oroszország világban betöltött szerepe is megváltozik, a fenyegetőből a védelmező irányába billenve.” – írja Todd a fejezet végén.
A nagy kérdés az, hogy a világot valóban fenyegeti-e az „általános demokratizálódás rémképe” vagy pedig valami egészen más fenyegetéssel kell szembenéznie - a fejezet érdemi részében Todd erre keres választ.
Az író konkrét összefüggést tár fel az olvasás és írás elsajátításából adódó magasabb tudatosság és az ebből törvényszerűen következő születésszabályozás előtérbe kerülésére, mint azt láthattuk a korábbi fejezetben.
A globális szinten mostanra real-time szinten zajló alfabetizáció valamint a demográfiai egyensúly irányába történő globális elmozdulás előbb-utóbb a bolygót a demokratizálódás felé mozdítja. Véleménye szerint az alfabetizáció hatására tudatossá (és ebből eredően egyenlővé vált) egyéneket nem lehet a végtelenségig tekintélyelvi alapon kormányozni, a tudatosságra ébredt népek felett gyakorolt autoriter irányítás a saját hatalmának a fenntartására fordított növekvő költségei miatt a társadalma gazdaságilag versenyképtelenné válik.
Ugyanakkor a globalizáció gazdasági téren a növekedési értékek csökkenésével, a tömegek életszínvonalbeli emelkedésének lassulásával, visszaeséssel és az egyenlőtlenségek további növekedésével jár. Belátható, hogy az egyre növekvő anyagi bizonytalanság semmiképpen sem segíti elő a diktatórikus rendszerek bukását és a demokratikus választási rendszerek stabilizációját.
Ha belegondolunk a 2017. év napi realitásaiba, nehezen lehetne cáfolni ezeket a meglátásokat. Mind globális szinten, mind az egyes társadalmakra vetítve a fejlődő és a fejlett világban is megfigyelhető egy rendkívül torz vagyoneloszlás, ami a bolygó populációját tekintve jelentéktelen létszám kezében összpontosítja a bolygó javainak igen jelentős hányadát. Az ilyen torz és kiegyensúlyozatlan struktúrák a legtöbb esetben – egy esetleges „többlet terhelés” hatására – könnyen összeomolhatnak. Márpedig a civilizációnk gazdasági és pénzügyi instabilitása egy időbe esik a klíma és az egész ökoszisztéma állapotának gyorsuló romlásával, amelyek együttesen szinte száz százalékosan garantálják az elkerülhetetlen többlet terhelések létrejöttét.
Visszatérve a demokrácia általánossá válásával egyesülő világról alkotott elképzeléshez (fukuyama-i modell) fontos figyelembe venni azt, hogy még egy teljesen demokráciává váló világ sem lesz uniformizált demokrácia.
Ha megnézzük például a brit vagy a francia demokráciát, akkor nehezen találni olyan politikai erőt, aki két ciklusnál képes végigkormányozni, ugyanakkor a német, a svéd vagy a japán modell ennek pont az ellenkezőjét mutatja. „Fukuyama szerint a hatalmon lévő pártok váltakozásának a hiánya egyáltalán nem teszi lehetetlenné, hogy a japán rendszert demokratikusnak nevezzük…”
„… az angolszász váltakozás és a japán vagy svéd folytonosság egyidejű létezése igen különböző demokratikus altípusok meglétét sugallja, vagyis egy olyan kiegyenlítődést, amely nem lehet tökéletes”.
Az író 1983-ban, A harmadik bolygó. Családszerkezetek és ideológiai rendszerek című írásában javasolt egy embertani természetű magyarázatot arra, amire az ortodox politikatudomány nem volt képes a mai napig magyarázatot adni: Mi az alapvető oka a modernizációs fázisba lépett társadalmak drámai ideológiai különbözőségének? A család szerkezetével foglalkozó hipotézise lehetővé teszi a születőben lévő demokratikus világ tartós különbségeinek leírását és megértését.
A család a társadalom szövetének sejtje, amilyen a működő családmodell, olyan lesz a társadalom is. Csak a működő családmodellekre lehet működő társadalmi struktúrákat felépíteni, ellenkező esetben a modell eleve élet- és működésképtelen.
Todd az alábbi rendszerezéssel él a könyvében:
"Az angolszász liberalizmus a politika területére vetítette az angol családon belül a szülők és a gyermekek közti viszonyokat régtől jellemző kölcsönös függetlenség gondolatát csakúgy, mint az egyenlő vonatkozási alap hiányát a fiútestvérek közötti kapcsolatban.
A francia forradalom általánosan elfogadottá tette a szabadságot és egyenlőséget, a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat liberalizmusát, továbbá a fiútestvérek közötti egyenlőséget…
Az orosz muzsikok egyenlőségi alapon bántak fiaikkal, de egészen saját halálukig tekintélyelvű irányításuk alatt tartották őket, akár megnősültek, akár nem: az átmenet orosz ideológiája, a kommunizmus tehát ennek megfelelően – a francia mintához hasonlóan – egyenlőségpárti volt, ám ezen túlmenően tekintélyuralmi is. Ezt a formát alkalmazták mindenhol, ahol az orosz típusú családrendszerek túlsúlyban voltak, így Kínában, Jugoszláviában, Vietnamban, nem elfelejtkezve Európa néhány térségéről, amelyekben tapasztalható a parasztság kommunista beállítottságú választási szokása, például Toszkánában, Limoge környékén és Finnországban.
Németországban a család tekintélyelvű, egyenlőtlenségpárti értékrend jellemző, mely minden egyes generációban csak egy örököst ismer el. Ez a családi szerkezet biztosította a tekintélyelvű és egyenlőtlenségpárti nácizmus előretörését. Japánban és Svédországban ennek jelentősen könnyített változatai terjedtek el.
Az arab-muzulmán család szerkezete lehetővé teszi a szélsőséges iszlamizmus bizonyos apektusainak – amely egyike az átmenet ideológiájának – megértését, megmagyarázását. E szerkezet az egalitarizmus (azaz mindenki egyenlő) és a közösségi törekvés érdekes keverékével jellemezhető, anélkül, hogy e vegyület az államhatalom korlátlan kiterjesztésének táptalajául szolgálna…
.. E családtípsuban a nő igen alacsony elsimetsége csak a rendszer legnyilvánvalóbb elleme. Közösségi formája közel áll az orosz mintához, mely az apát és nős fiait közösen kezeli, ámde lényegesen különbözik ettől az unokatestvérek házasságát szorgalmazó szokásjog következtében. Az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság, különösen két fivér gyermekei között rendkívül sajátos tekintélyi viszonyt vezet be úgy a család, mint az ideológiai területén. Az apa-fiú viszony valójában nem tekintélyelvű. A szokás fontosabb az apa szerepénél és ennek következtében a meghatározó kapcsolat a fivérek közötti horizontális kötelék.”
Todd meglátása szerint az arab-muzulmán rendszer egyenlőségpárti és közösség centrikus, de nem igazán kedvez az általában vett tekintélytiszteletnek, különösen nem az állam felé irányulónak! Ez egy nagyon fontos felismerés, lásd Aktuálpolitikai kitekintés (2)!
Az alábbi táblázat a muzulmán világon belül az elsőfokú unokatestvérek közötti házasságokat arányát mutatja az 1990-es évek első felében:
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tyybly20](https://i.servimg.com/u/f58/19/63/02/17/tyybly20.jpg)
Az egyes társadalmi rendszerek nem ugyanolyan módon szembesülnek a demokratikus individualizmus terjedésével. A francia és angol rendszerekben közös a szabadság ősrégi eszméje, a német, japán, orosz, kínai vagy arab rendszerek esetében az egyéni szempontok felerősödése viszont támadja az eredeti társadalmi értékek némelyikét és ide vezethető vissza az átmenet folyamatának eldurvulása illetve az átmenetet követő időszak egymáshoz képesti eltérései.
„A modernizáció bizonyos szakaszában a társadalmak megnyugszanak és olyan, nem önkényuralmi kormányzati formát találnak, amelyet a lakosság többsége akceptál.”
„Amennyiben a régi világ a béke felé halad, ha többé már nincs szüksége az Egyesült Államokra és ha – ezzel ellentétben – ez utóbbi gazdaságilag ragadozóvá és fenyegetővé vált, Oroszország szerepe is megváltozik, sőt, a visszájára fordul… Katonai hanyatlása ellenére Oroszország az egyetlen állam, melynek nukleáris arzenálja az Egyesült Államok katonai mindenhatóságának akadályát jelenti.”
Aktuálpolitikai kitekintés (1):
A könyv megírása óta eltelt 15 év hozott némi változást az akkori és a mostani katonai erőviszonyok kérdésében mind Oroszországot, mind Kínát illetően. 2017-re az Egyesült Államok nukleáris fegyverzete a jelenlegi orosz arzenálhoz képest öregedő és egyre inkább avuló.
Nem csak a világban betöltött szerepek változtak meg, hanem bizonyos katonai képességek is, melyek egyik oldalon a korábbi saját szinthez képest jelentősen erodálódtak (USA), a másik oldalon pedig döbbenetes fejlődést (Kína) produkáltak.
A legnagyobb katonai hatalmat biztosító stratégiai atomfegyverzet területén pedig bekövetkezett az, amire a Hidegháború idején nem nagyon akadt példa: Oroszország megelőzte az Egyesült Államokat, az amerikai nukleáris dominancia/fölény ma már csak történelem.
Aktuálpolitikai kitekintés (2):
A mai német bevándorlási politika hátteréhez az előző fejezetben ismertetett adatokat is érdemes figyelembe venni – ez természetesen továbbra sem ad magyarázatot arra, hogy példának okáért a kelet-európaiak helyett miért pont a muszlim bevándoroltatást segítették elő.
Ha valaki megnézi, hogy a termékenységi ráta hogyan alakult Németországban, akkor kiderül, hogy már 1981(!)-ben az NSZK-ban 1,3 míg ezzel egy időben az NDK-ban 1,9 volt. Bár egyik sem elegendő a fennálló populáció stagnálásához sem, ettől függetlenül az eltérés jelentős volt a maga közel másfélszeres értékével. Az egyesítést követően 2001-ben Németország a korábbi értéket fixen tartotta továbbra is, azaz immár a teljes német lakosságra vetítve elérte ismét az 1,3-as értéket alig egy évtized alatt.
https://888.hu/article-nogradi-nemetorszag-lakossaganak-egyharmada-mar-nem-nemet##
(A vastag színes kiemelések az író könyvének magyar nyelvű fordításából vett szó szerinti idézetek, a dőlt betűs és számozott részek a saját hozzátett megjegyzéseim.)
Fejezetek:
1. NYITÁNY
2. A VILÁGTERRORIZMUS MÍTOSZA
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
4. A BIRODALOM TÁVLATA
5. A SÉRÜLÉKENY BIRODALMI SARC
6. AZ EGYETEMESSÉG GONDOLATÁNAK VISSZASZORULÁSA
7. ÜTKÖZNI AZ ERŐSSEL VAGY MEGTÁMADNI A GYENGÉT?
8. OROSZORSZÁG VISSZATÉRÉSE
9. EURÓPA EGYENJOGÚVÁ VÁLÁSA
10. VÉGJÁTÉK
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
Ha tömören és röviden akarnám megfogalmazni ezen fejezet mondanivalóját, akkor az annyit tenne, hogy a fokozatosan állandó népességűvé váló alfabetizált világ létrejöttével „az Egyesült Államok számára nem maradna semmiféle különleges szerep. Akkor Amerikát arra kellene kérni, hogy legyen ugyanolyan liberális és demokratikus nemzet, mint a többi, hogy szerelje le a hadseregét és élvezze egy hálás bolygó szeretetével övezett, jól megérdemelt stratégiai nyugdíját.”
A bolygószintű alfabetizáció és a születésszám növekedés lassulása természetesen nem bizonyítja azt, hogy a demokrácia általánossá válik és a világbéke állandósul, de az nyilvánvaló, hogy egy ilyen világ a jelenkor Amerikájának mindenképpen fenyegetést jelentene. Az Egyesült Államok gazdasági függősége miatt szüksége van a rendezetlenség és felfordulás azon szintjének a fenntartására, amely indokolja a politikai-katonai jelenlétet, többek között az Óvilágban (Európában) is.
„Ha Amerika viszonya a világhoz a visszájára – a védelemből a lappangó fenyegetés felé – fordul, akkor Oroszország világban betöltött szerepe is megváltozik, a fenyegetőből a védelmező irányába billenve.” – írja Todd a fejezet végén.
A nagy kérdés az, hogy a világot valóban fenyegeti-e az „általános demokratizálódás rémképe” vagy pedig valami egészen más fenyegetéssel kell szembenéznie - a fejezet érdemi részében Todd erre keres választ.
Az író konkrét összefüggést tár fel az olvasás és írás elsajátításából adódó magasabb tudatosság és az ebből törvényszerűen következő születésszabályozás előtérbe kerülésére, mint azt láthattuk a korábbi fejezetben.
A globális szinten mostanra real-time szinten zajló alfabetizáció valamint a demográfiai egyensúly irányába történő globális elmozdulás előbb-utóbb a bolygót a demokratizálódás felé mozdítja. Véleménye szerint az alfabetizáció hatására tudatossá (és ebből eredően egyenlővé vált) egyéneket nem lehet a végtelenségig tekintélyelvi alapon kormányozni, a tudatosságra ébredt népek felett gyakorolt autoriter irányítás a saját hatalmának a fenntartására fordított növekvő költségei miatt a társadalma gazdaságilag versenyképtelenné válik.
Ugyanakkor a globalizáció gazdasági téren a növekedési értékek csökkenésével, a tömegek életszínvonalbeli emelkedésének lassulásával, visszaeséssel és az egyenlőtlenségek további növekedésével jár. Belátható, hogy az egyre növekvő anyagi bizonytalanság semmiképpen sem segíti elő a diktatórikus rendszerek bukását és a demokratikus választási rendszerek stabilizációját.
Ha belegondolunk a 2017. év napi realitásaiba, nehezen lehetne cáfolni ezeket a meglátásokat. Mind globális szinten, mind az egyes társadalmakra vetítve a fejlődő és a fejlett világban is megfigyelhető egy rendkívül torz vagyoneloszlás, ami a bolygó populációját tekintve jelentéktelen létszám kezében összpontosítja a bolygó javainak igen jelentős hányadát. Az ilyen torz és kiegyensúlyozatlan struktúrák a legtöbb esetben – egy esetleges „többlet terhelés” hatására – könnyen összeomolhatnak. Márpedig a civilizációnk gazdasági és pénzügyi instabilitása egy időbe esik a klíma és az egész ökoszisztéma állapotának gyorsuló romlásával, amelyek együttesen szinte száz százalékosan garantálják az elkerülhetetlen többlet terhelések létrejöttét.
Visszatérve a demokrácia általánossá válásával egyesülő világról alkotott elképzeléshez (fukuyama-i modell) fontos figyelembe venni azt, hogy még egy teljesen demokráciává váló világ sem lesz uniformizált demokrácia.
Ha megnézzük például a brit vagy a francia demokráciát, akkor nehezen találni olyan politikai erőt, aki két ciklusnál képes végigkormányozni, ugyanakkor a német, a svéd vagy a japán modell ennek pont az ellenkezőjét mutatja. „Fukuyama szerint a hatalmon lévő pártok váltakozásának a hiánya egyáltalán nem teszi lehetetlenné, hogy a japán rendszert demokratikusnak nevezzük…”
„… az angolszász váltakozás és a japán vagy svéd folytonosság egyidejű létezése igen különböző demokratikus altípusok meglétét sugallja, vagyis egy olyan kiegyenlítődést, amely nem lehet tökéletes”.
Az író 1983-ban, A harmadik bolygó. Családszerkezetek és ideológiai rendszerek című írásában javasolt egy embertani természetű magyarázatot arra, amire az ortodox politikatudomány nem volt képes a mai napig magyarázatot adni: Mi az alapvető oka a modernizációs fázisba lépett társadalmak drámai ideológiai különbözőségének? A család szerkezetével foglalkozó hipotézise lehetővé teszi a születőben lévő demokratikus világ tartós különbségeinek leírását és megértését.
A család a társadalom szövetének sejtje, amilyen a működő családmodell, olyan lesz a társadalom is. Csak a működő családmodellekre lehet működő társadalmi struktúrákat felépíteni, ellenkező esetben a modell eleve élet- és működésképtelen.
Todd az alábbi rendszerezéssel él a könyvében:
"Az angolszász liberalizmus a politika területére vetítette az angol családon belül a szülők és a gyermekek közti viszonyokat régtől jellemző kölcsönös függetlenség gondolatát csakúgy, mint az egyenlő vonatkozási alap hiányát a fiútestvérek közötti kapcsolatban.
A francia forradalom általánosan elfogadottá tette a szabadságot és egyenlőséget, a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat liberalizmusát, továbbá a fiútestvérek közötti egyenlőséget…
Az orosz muzsikok egyenlőségi alapon bántak fiaikkal, de egészen saját halálukig tekintélyelvű irányításuk alatt tartották őket, akár megnősültek, akár nem: az átmenet orosz ideológiája, a kommunizmus tehát ennek megfelelően – a francia mintához hasonlóan – egyenlőségpárti volt, ám ezen túlmenően tekintélyuralmi is. Ezt a formát alkalmazták mindenhol, ahol az orosz típusú családrendszerek túlsúlyban voltak, így Kínában, Jugoszláviában, Vietnamban, nem elfelejtkezve Európa néhány térségéről, amelyekben tapasztalható a parasztság kommunista beállítottságú választási szokása, például Toszkánában, Limoge környékén és Finnországban.
Németországban a család tekintélyelvű, egyenlőtlenségpárti értékrend jellemző, mely minden egyes generációban csak egy örököst ismer el. Ez a családi szerkezet biztosította a tekintélyelvű és egyenlőtlenségpárti nácizmus előretörését. Japánban és Svédországban ennek jelentősen könnyített változatai terjedtek el.
Az arab-muzulmán család szerkezete lehetővé teszi a szélsőséges iszlamizmus bizonyos apektusainak – amely egyike az átmenet ideológiájának – megértését, megmagyarázását. E szerkezet az egalitarizmus (azaz mindenki egyenlő) és a közösségi törekvés érdekes keverékével jellemezhető, anélkül, hogy e vegyület az államhatalom korlátlan kiterjesztésének táptalajául szolgálna…
.. E családtípsuban a nő igen alacsony elsimetsége csak a rendszer legnyilvánvalóbb elleme. Közösségi formája közel áll az orosz mintához, mely az apát és nős fiait közösen kezeli, ámde lényegesen különbözik ettől az unokatestvérek házasságát szorgalmazó szokásjog következtében. Az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság, különösen két fivér gyermekei között rendkívül sajátos tekintélyi viszonyt vezet be úgy a család, mint az ideológiai területén. Az apa-fiú viszony valójában nem tekintélyelvű. A szokás fontosabb az apa szerepénél és ennek következtében a meghatározó kapcsolat a fivérek közötti horizontális kötelék.”
Todd meglátása szerint az arab-muzulmán rendszer egyenlőségpárti és közösség centrikus, de nem igazán kedvez az általában vett tekintélytiszteletnek, különösen nem az állam felé irányulónak! Ez egy nagyon fontos felismerés, lásd Aktuálpolitikai kitekintés (2)!
Az alábbi táblázat a muzulmán világon belül az elsőfokú unokatestvérek közötti házasságokat arányát mutatja az 1990-es évek első felében:
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tyybly20](https://servimg.com/r/5819630217/tyybly20.jpg)
Az egyes társadalmi rendszerek nem ugyanolyan módon szembesülnek a demokratikus individualizmus terjedésével. A francia és angol rendszerekben közös a szabadság ősrégi eszméje, a német, japán, orosz, kínai vagy arab rendszerek esetében az egyéni szempontok felerősödése viszont támadja az eredeti társadalmi értékek némelyikét és ide vezethető vissza az átmenet folyamatának eldurvulása illetve az átmenetet követő időszak egymáshoz képesti eltérései.
„A modernizáció bizonyos szakaszában a társadalmak megnyugszanak és olyan, nem önkényuralmi kormányzati formát találnak, amelyet a lakosság többsége akceptál.”
„Amennyiben a régi világ a béke felé halad, ha többé már nincs szüksége az Egyesült Államokra és ha – ezzel ellentétben – ez utóbbi gazdaságilag ragadozóvá és fenyegetővé vált, Oroszország szerepe is megváltozik, sőt, a visszájára fordul… Katonai hanyatlása ellenére Oroszország az egyetlen állam, melynek nukleáris arzenálja az Egyesült Államok katonai mindenhatóságának akadályát jelenti.”
Aktuálpolitikai kitekintés (1):
A könyv megírása óta eltelt 15 év hozott némi változást az akkori és a mostani katonai erőviszonyok kérdésében mind Oroszországot, mind Kínát illetően. 2017-re az Egyesült Államok nukleáris fegyverzete a jelenlegi orosz arzenálhoz képest öregedő és egyre inkább avuló.
Nem csak a világban betöltött szerepek változtak meg, hanem bizonyos katonai képességek is, melyek egyik oldalon a korábbi saját szinthez képest jelentősen erodálódtak (USA), a másik oldalon pedig döbbenetes fejlődést (Kína) produkáltak.
A legnagyobb katonai hatalmat biztosító stratégiai atomfegyverzet területén pedig bekövetkezett az, amire a Hidegháború idején nem nagyon akadt példa: Oroszország megelőzte az Egyesült Államokat, az amerikai nukleáris dominancia/fölény ma már csak történelem.
Aktuálpolitikai kitekintés (2):
A mai német bevándorlási politika hátteréhez az előző fejezetben ismertetett adatokat is érdemes figyelembe venni – ez természetesen továbbra sem ad magyarázatot arra, hogy példának okáért a kelet-európaiak helyett miért pont a muszlim bevándoroltatást segítették elő.
Ha valaki megnézi, hogy a termékenységi ráta hogyan alakult Németországban, akkor kiderül, hogy már 1981(!)-ben az NSZK-ban 1,3 míg ezzel egy időben az NDK-ban 1,9 volt. Bár egyik sem elegendő a fennálló populáció stagnálásához sem, ettől függetlenül az eltérés jelentős volt a maga közel másfélszeres értékével. Az egyesítést követően 2001-ben Németország a korábbi értéket fixen tartotta továbbra is, azaz immár a teljes német lakosságra vetítve elérte ismét az 1,3-as értéket alig egy évtized alatt.
https://888.hu/article-nogradi-nemetorszag-lakossaganak-egyharmada-mar-nem-nemet##
Montezuma- Tiszthelyettes
Emmanuel Todd: A BIRODALOM UTÁN
Fejezetek:
1. NYITÁNY
2. A VILÁGTERRORIZMUS MÍTOSZA
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
4. A BIRODALOM TÁVLATA
5. A SÉRÜLÉKENY BIRODALMI SARC
6. AZ EGYETEMESSÉG GONDOLATÁNAK VISSZASZORULÁSA
7. ÜTKÖZNI AZ ERŐSSEL VAGY MEGTÁMADNI A GYENGÉT?
8. OROSZORSZÁG VISSZATÉRÉSE
9. EURÓPA EGYENJOGÚVÁ VÁLÁSA
10. VÉGJÁTÉK
4. A BIRODALOM TÁVLATA
„…bármely globalizált világgazdaság kialakulása politikai-katonai folyamat eredménye”
A gondolat figyelemre méltó, de a politikai-katonai jelzők párosítása ebben a esetben nem két, egymástól független de egymást jól kiegészítő komponens, hanem sokkal inkább egymásra épülő összetevő. A katonai-ipari komplexum(ok) gazdasági ereje eleve kizárja azt, hogy ne legyen közvetlen beleszólásuk a politikába, ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy a komplexum csak akkor működő és életképes, ha a termékeikre van fizetőképes fogyasztói réteg, akkor el is érkeztünk a jelen korszak egyik fő sajátosságához: a háború immár nem a politika folytatása más eszközökkel, hanem egy gazdasági projekt (amerikai terminusban kampány), ahol a háborúkat ugyanolyan jól elő kell készíteni, mint bármely más befektetést és projektet. A háború a katonai-ipari komplexumok széles körű szolgáltatásainak egy ágazata, ahol megteremtik a közvetlen igényt az eladni kívánt termékre.
A jelenleg ismert globalizált világ számos területen mutat történelmi hasonlóságokat, az is igaz, hogy jelen idő szerint párhuzamosan több olyan ismérv is található egymás mellett, amelyek a történelemben többnyire nem egyetlen rendszerre voltak egy az egyben érvényesek.
„Az amerikai rendszerre vonatkozó gondolatokat történelmi példákkal is alátámaszthatjuk – alkalmasint kínálkozik is a két antik birodalommal, nevezetesen Athénnal és Rómával történő összevetés. Az első példa az Egyesült Államok híveinek tetszik, a második az antiamerikánusoknak. Az Egyesült Államok mellett kardoskodókra hivatkozási alap megválasztásakor általában Athénra voksolnak. Ekkor aláhúzzák, hogy az Egyesült Államok esetében a nemzeti kereteket meghaladó politikai uralmi övezet kialakítása nem egy római típusú katonai hódítás eredménye...
...Róma számára a területi növekedés maga volt a történelmi lét értelme…, ehhez képest minden egyéb – belpolitikai élet, gazdaság, művészet – másodlagos volt. Ezzel ellentétben Athén eredetileg kereskedő- és kézművesváros volt, a színház, a filozófia és a demokrácia szülőhelye."
Ugyanakkor az athéni befolyási övezet kialakulásának előfeltétele a Déloszi Szövetség volt, ahol az „erősebbek adták a hajókat, a gyengébbek pedig a pénzt.” A rendszer időközben változáson ment keresztül, ahol a városállamok a katonai kötelezettségeiktől szabadulva adót kezdett fizetni Athénnak. A vezető városállam végül megkaparintotta a Délosz-szigetén elhelyezett közös kincstárat és abból nem csupán „a szövetség ellenszegülő városállamainak megregulázását finanszírozta, hanem az Akropolisz-templomok építését is.”
„Az amerikai rendszer (jelenlegi világrendszer) kiépülése 1945-ben kezdődött, amikor Németországot és Japánt katonailag meghódította és megszállta. A Németország és Japán feletti hatalom (kontroll) egyben biztosította az egész világgazdaság ellenőrzésének a kézben tartását” – márpedig ez a mintázat sokkal inkább Rómára, semmint Athénra hajaz…
„Az Egyesült Államok katonai erővel építette ki a hatalmát e két, a világ gazdasági rendszerének ellenőrzéséhez oly fontos támaszponton.”
Az USA által egyre inkább globalizált világgazdaságban a kereslet világviszonylatú stagnálása tette lehetővé azt, hogy Amerika igazolja azt a szerepét, amit a Még Többet Fogyasztani elve jelent a valóságban.
„Az összes világgazdasági visszaesés alkalmával kitörő lelkesedéssel ünnepeljük az amerikai fogyasztás örök dinamizmusát (megjegyzés: a bolygó erőforrásainak és tartalékainak pazarló felélését), amely eképpen egy olyan gazdaság pozitív vonásává lényegül át, amelynek alapvető improduktivitását többé már észrevenni sem óhatjuk.”
Miközben az amerikai megtakarítások mértéke közel áll a nullához, addig az USA minden egyes gazdasági fellendülése jelentősen megnöveli a világ egyéb részeiből származó javak odaáramlását.
„Így La Fontaine világának a tükörképét éljük, melyben a hangya könyörög a tücsöknek, hogy legyen olyan jó és fogadja el az ennivalót.” - nagyon találó meglátás!
A torzulás megmutatkozik az amerikai társadalmon belül is, ahol „Amerika a nemzet és a birodalom, azaz két különböző típusú gazdasági és szociális rendszer között ingadozott. Bár korántsem veszítette el összes nemzeti vonását, birodalomként bukásra van ítélve,” mert két alapvető hiányossággal rendelkezik:
1. A katonai és gazdasági hatalma elégtelen a bolygó jelenlegi kizsákmányolási szintjének fenntartásához (a könyv kiadása óta eltelt 15 év alatt az amerikai katonai fölény a rivális hatalmakhoz képest további jelentős csökkenést tudhat a magáénak)
2. ideológiájának egyetemlegessége hanyatlóban van
Ahogy mondani szoktam volt: a gyarmatosítás a harctéren kezdődik és a fejekben/lelkekben ér véget, míg a birodalmak bukása a fejekben/lelkekben kezdődik és a harctéren ér véget.
Fejezetek:
1. NYITÁNY
2. A VILÁGTERRORIZMUS MÍTOSZA
3. A NAGY DEMOKRATIKUS FENYEGETÉS
4. A BIRODALOM TÁVLATA
5. A SÉRÜLÉKENY BIRODALMI SARC
6. AZ EGYETEMESSÉG GONDOLATÁNAK VISSZASZORULÁSA
7. ÜTKÖZNI AZ ERŐSSEL VAGY MEGTÁMADNI A GYENGÉT?
8. OROSZORSZÁG VISSZATÉRÉSE
9. EURÓPA EGYENJOGÚVÁ VÁLÁSA
10. VÉGJÁTÉK
4. A BIRODALOM TÁVLATA
„…bármely globalizált világgazdaság kialakulása politikai-katonai folyamat eredménye”
A gondolat figyelemre méltó, de a politikai-katonai jelzők párosítása ebben a esetben nem két, egymástól független de egymást jól kiegészítő komponens, hanem sokkal inkább egymásra épülő összetevő. A katonai-ipari komplexum(ok) gazdasági ereje eleve kizárja azt, hogy ne legyen közvetlen beleszólásuk a politikába, ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy a komplexum csak akkor működő és életképes, ha a termékeikre van fizetőképes fogyasztói réteg, akkor el is érkeztünk a jelen korszak egyik fő sajátosságához: a háború immár nem a politika folytatása más eszközökkel, hanem egy gazdasági projekt (amerikai terminusban kampány), ahol a háborúkat ugyanolyan jól elő kell készíteni, mint bármely más befektetést és projektet. A háború a katonai-ipari komplexumok széles körű szolgáltatásainak egy ágazata, ahol megteremtik a közvetlen igényt az eladni kívánt termékre.
A jelenleg ismert globalizált világ számos területen mutat történelmi hasonlóságokat, az is igaz, hogy jelen idő szerint párhuzamosan több olyan ismérv is található egymás mellett, amelyek a történelemben többnyire nem egyetlen rendszerre voltak egy az egyben érvényesek.
„Az amerikai rendszerre vonatkozó gondolatokat történelmi példákkal is alátámaszthatjuk – alkalmasint kínálkozik is a két antik birodalommal, nevezetesen Athénnal és Rómával történő összevetés. Az első példa az Egyesült Államok híveinek tetszik, a második az antiamerikánusoknak. Az Egyesült Államok mellett kardoskodókra hivatkozási alap megválasztásakor általában Athénra voksolnak. Ekkor aláhúzzák, hogy az Egyesült Államok esetében a nemzeti kereteket meghaladó politikai uralmi övezet kialakítása nem egy római típusú katonai hódítás eredménye...
...Róma számára a területi növekedés maga volt a történelmi lét értelme…, ehhez képest minden egyéb – belpolitikai élet, gazdaság, művészet – másodlagos volt. Ezzel ellentétben Athén eredetileg kereskedő- és kézművesváros volt, a színház, a filozófia és a demokrácia szülőhelye."
Ugyanakkor az athéni befolyási övezet kialakulásának előfeltétele a Déloszi Szövetség volt, ahol az „erősebbek adták a hajókat, a gyengébbek pedig a pénzt.” A rendszer időközben változáson ment keresztül, ahol a városállamok a katonai kötelezettségeiktől szabadulva adót kezdett fizetni Athénnak. A vezető városállam végül megkaparintotta a Délosz-szigetén elhelyezett közös kincstárat és abból nem csupán „a szövetség ellenszegülő városállamainak megregulázását finanszírozta, hanem az Akropolisz-templomok építését is.”
„Az amerikai rendszer (jelenlegi világrendszer) kiépülése 1945-ben kezdődött, amikor Németországot és Japánt katonailag meghódította és megszállta. A Németország és Japán feletti hatalom (kontroll) egyben biztosította az egész világgazdaság ellenőrzésének a kézben tartását” – márpedig ez a mintázat sokkal inkább Rómára, semmint Athénra hajaz…
„Az Egyesült Államok katonai erővel építette ki a hatalmát e két, a világ gazdasági rendszerének ellenőrzéséhez oly fontos támaszponton.”
Az USA által egyre inkább globalizált világgazdaságban a kereslet világviszonylatú stagnálása tette lehetővé azt, hogy Amerika igazolja azt a szerepét, amit a Még Többet Fogyasztani elve jelent a valóságban.
„Az összes világgazdasági visszaesés alkalmával kitörő lelkesedéssel ünnepeljük az amerikai fogyasztás örök dinamizmusát (megjegyzés: a bolygó erőforrásainak és tartalékainak pazarló felélését), amely eképpen egy olyan gazdaság pozitív vonásává lényegül át, amelynek alapvető improduktivitását többé már észrevenni sem óhatjuk.”
Miközben az amerikai megtakarítások mértéke közel áll a nullához, addig az USA minden egyes gazdasági fellendülése jelentősen megnöveli a világ egyéb részeiből származó javak odaáramlását.
„Így La Fontaine világának a tükörképét éljük, melyben a hangya könyörög a tücsöknek, hogy legyen olyan jó és fogadja el az ennivalót.” - nagyon találó meglátás!
A torzulás megmutatkozik az amerikai társadalmon belül is, ahol „Amerika a nemzet és a birodalom, azaz két különböző típusú gazdasági és szociális rendszer között ingadozott. Bár korántsem veszítette el összes nemzeti vonását, birodalomként bukásra van ítélve,” mert két alapvető hiányossággal rendelkezik:
1. A katonai és gazdasági hatalma elégtelen a bolygó jelenlegi kizsákmányolási szintjének fenntartásához (a könyv kiadása óta eltelt 15 év alatt az amerikai katonai fölény a rivális hatalmakhoz képest további jelentős csökkenést tudhat a magáénak)
2. ideológiájának egyetemlegessége hanyatlóban van
Ahogy mondani szoktam volt: a gyarmatosítás a harctéren kezdődik és a fejekben/lelkekben ér véget, míg a birodalmak bukása a fejekben/lelkekben kezdődik és a harctéren ér véget.
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu11](https://i.servimg.com/u/f11/19/63/02/17/emmanu11.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu12](https://i.servimg.com/u/f11/19/63/02/17/emmanu12.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu13](https://i.servimg.com/u/f11/19/63/02/17/emmanu13.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu14](https://i.servimg.com/u/f11/19/63/02/17/emmanu14.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu15](https://i.servimg.com/u/f11/19/63/02/17/emmanu15.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu16](https://i.servimg.com/u/f11/19/63/02/17/emmanu16.jpg)
Montezuma- Tiszthelyettes
SOS!
Kérek némi technikai segítséget valakitől, hogy pdf vagy jpeg formátumban hogyan tudok több oldalt úgy feltenni, hogy olvasható is legyen majd!
Előre is köszönöm!
Más: Nyugodtan meg lehet köpködni Todd írását vagy a saját kiegészítő véleményemet a témáról, ugyanis geopolitikában főleg nincsenek kőbe vésett szabályok és tévedhetetlen egyenletek - (bár ez a műszaki gyakorlatra is igaz néhányszor, még ha néhányan ezt tagadják is
).
Kérek némi technikai segítséget valakitől, hogy pdf vagy jpeg formátumban hogyan tudok több oldalt úgy feltenni, hogy olvasható is legyen majd!
Előre is köszönöm!
Más: Nyugodtan meg lehet köpködni Todd írását vagy a saját kiegészítő véleményemet a témáról, ugyanis geopolitikában főleg nincsenek kőbe vésett szabályok és tévedhetetlen egyenletek - (bár ez a műszaki gyakorlatra is igaz néhányszor, még ha néhányan ezt tagadják is
).
nyugger- Tiszthelyettes
Nos pdf-t sajnos a fórummotor nem tud kezelni viszont a képeket feltöltheted ide https://imgbb.com és mint normál képként linkeled be őket akkor azok rendes minőségben maradnak megMontezuma írta:SOS!
Kérek némi technikai segítséget valakitől, hogy pdf vagy jpeg formátumban hogyan tudok több oldalt úgy feltenni, hogy olvasható is legyen majd!
Előre is köszönöm!
Más: Nyugodtan meg lehet köpködni Todd írását vagy a saját kiegészítő véleményemet a témáról, ugyanis geopolitikában főleg nincsenek kőbe vésett szabályok és tévedhetetlen egyenletek - (bár ez a műszaki gyakorlatra is igaz néhányszor, még ha néhányan ezt tagadják is
Montezuma- Tiszthelyettes
Üdv Nyugger!
Köszönet, a következőt megpróbálom majd így feltenni.
Kiegészítés:
Mindenkitől elnézést kérek, igyekszem az ismertetőt a könyv fejezeteihez és témáihoz hűen lekövetni, de nem tudom, hogy mennyire érthető vagy kezelhető összefüggésében a dolog.
Egy-egy fejezet nagyjából 15-30 oldal a könyvből, amit nem túl egyszerű zanzásítani, így a saját észjárásom szerint igyekszem kiemelni az érdekesebb részeket, hogy akik nem akarják az egészet végig olvasni, azok is kapjanak valami ízelítőt a dologból, illetve ezeket egészítem ki néhány saját magánvéleménnyel.
Szívesen fogadok észrevételt vagy kritikát az eddigiekkel kapcsolatban, mert közben bennem felmerült két lehetőség:
1. Továbbra is a fejezetek fő tartalmi mondanivalójával foglalkozom, így viszonylag nagy ugrások tapasztalhatóak majd egyes idézetek között - ugyanis ha hűen akarnám levezetni a témák összefüggését, akkor gyakorlatilag a könyv lapjait kellene beszkennelnem.
2. Egy-egy fejezetből inkább egy alfejezetet részletezek ki, ami konkrétan érdekes lehet a jelen idő szerinti napi események tükrében, a többi részt meghagyom azoknak, akik inkább elolvassák az egész könyvet. (A magam részéről ezt javasolnám inkább az eddigiek tükrében.)
Todd azért egy-egy fejezeten belül lazán ugrál a történelmi párhuzamok (Athén és Róma), a közgazdaságtan valamint a jelenkor katona politikai/geopolitikai témakörei között oldalakon keresztül. Ezt így igen nehéz összefoglalni úgy, hogy közben koherens és logikailag érthető legyen a levezetés és az összefüggések halmaza.
Nos, várom a nem hízelgő kritikákat, mert nekem végigolvasva az írásaimat oké a dolog, csakhogy én ismerem a könyvet, sőt, itt van az orrom előtt. Aki viszont sosem olvasta és a nulláról veszi az egészet, annak nem tudom, mennyire követhető így, tartok tőle, hogy néha nem.
Köszönet, a következőt megpróbálom majd így feltenni.
Kiegészítés:
Mindenkitől elnézést kérek, igyekszem az ismertetőt a könyv fejezeteihez és témáihoz hűen lekövetni, de nem tudom, hogy mennyire érthető vagy kezelhető összefüggésében a dolog.
Egy-egy fejezet nagyjából 15-30 oldal a könyvből, amit nem túl egyszerű zanzásítani, így a saját észjárásom szerint igyekszem kiemelni az érdekesebb részeket, hogy akik nem akarják az egészet végig olvasni, azok is kapjanak valami ízelítőt a dologból, illetve ezeket egészítem ki néhány saját magánvéleménnyel.
Szívesen fogadok észrevételt vagy kritikát az eddigiekkel kapcsolatban, mert közben bennem felmerült két lehetőség:
1. Továbbra is a fejezetek fő tartalmi mondanivalójával foglalkozom, így viszonylag nagy ugrások tapasztalhatóak majd egyes idézetek között - ugyanis ha hűen akarnám levezetni a témák összefüggését, akkor gyakorlatilag a könyv lapjait kellene beszkennelnem.
2. Egy-egy fejezetből inkább egy alfejezetet részletezek ki, ami konkrétan érdekes lehet a jelen idő szerinti napi események tükrében, a többi részt meghagyom azoknak, akik inkább elolvassák az egész könyvet. (A magam részéről ezt javasolnám inkább az eddigiek tükrében.)
Todd azért egy-egy fejezeten belül lazán ugrál a történelmi párhuzamok (Athén és Róma), a közgazdaságtan valamint a jelenkor katona politikai/geopolitikai témakörei között oldalakon keresztül. Ezt így igen nehéz összefoglalni úgy, hogy közben koherens és logikailag érthető legyen a levezetés és az összefüggések halmaza.
Nos, várom a nem hízelgő kritikákat, mert nekem végigolvasva az írásaimat oké a dolog, csakhogy én ismerem a könyvet, sőt, itt van az orrom előtt. Aki viszont sosem olvasta és a nulláról veszi az egészet, annak nem tudom, mennyire követhető így, tartok tőle, hogy néha nem.
HTKAzsolti
Montezuma írta:Üdv Nyugger!
Köszönet, a következőt megpróbálom majd így feltenni.
Kiegészítés:
Mindenkitől elnézést kérek, igyekszem az ismertetőt a könyv fejezeteihez és témáihoz hűen lekövetni, de nem tudom, hogy mennyire érthető vagy kezelhető összefüggésében a dolog.
Egy-egy fejezet nagyjából 15-30 oldal a könyvből, amit nem túl egyszerű zanzásítani, így a saját észjárásom szerint igyekszem kiemelni az érdekesebb részeket, hogy akik nem akarják az egészet végig olvasni, azok is kapjanak valami ízelítőt a dologból, illetve ezeket egészítem ki néhány saját magánvéleménnyel.
Szívesen fogadok észrevételt vagy kritikát az eddigiekkel kapcsolatban, mert közben bennem felmerült két lehetőség:
1. Továbbra is a fejezetek fő tartalmi mondanivalójával foglalkozom, így viszonylag nagy ugrások tapasztalhatóak majd egyes idézetek között - ugyanis ha hűen akarnám levezetni a témák összefüggését, akkor gyakorlatilag a könyv lapjait kellene beszkennelnem.
2. Egy-egy fejezetből inkább egy alfejezetet részletezek ki, ami konkrétan érdekes lehet a jelen idő szerinti napi események tükrében, a többi részt meghagyom azoknak, akik inkább elolvassák az egész könyvet. (A magam részéről ezt javasolnám inkább az eddigiek tükrében.)
Todd azért egy-egy fejezeten belül lazán ugrál a történelmi párhuzamok (Athén és Róma), a közgazdaságtan valamint a jelenkor katona politikai/geopolitikai témakörei között oldalakon keresztül. Ezt így igen nehéz összefoglalni úgy, hogy közben koherens és logikailag érthető legyen a levezetés és az összefüggések halmaza.
Nos, várom a nem hízelgő kritikákat, mert nekem végigolvasva az írásaimat oké a dolog, csakhogy én ismerem a könyvet, sőt, itt van az orrom előtt. Aki viszont sosem olvasta és a nulláról veszi az egészet, annak nem tudom, mennyire követhető így, tartok tőle, hogy néha nem.
Negatív kritikát nem tudok és nem is akarok hozzáfűzni, nekem tetszik így ahogy eddig csináltad, szerintem logikus, érthető.
Köszönjük, és csak így tovább!
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu22](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu22.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu25](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu25.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu26](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu26.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu27](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu27.jpg)
Montezuma- Tiszthelyettes
Utószó a fejezethez:
Igyekeztem ezt a fejezetet már úgy összerakni, hogy nem követtem le szolgaian Todd könyvének alfejezeteit, hanem a lényegi mondanivalót szedtem össze, így talán koherensebb és érhetőbb az elv és a lényeg.
Az ismertetőből kimaradt a Belső egyetemesség visszaszorulása: A fekete és latin-amerikai felvilágosítók, Az egyetemesség külső visszaszorulása: Izrael kiválasztása és Az amerikai zsidók nyugtalansága című alfejezet, de ez nem csökkenti az ismertetett fejezet össztartalmi mondanivalóját.
(Sőt, akit érdekel, az olvassa el a könyvet teljes egészében, elvileg nem káros az egészségre!)
Úgy vélem – mégiscsak gyakorolva némi önkritikát a korábbi fejezetekből – hogy így olvashatóbb és értelmezhetőbb egy-egy ismertető fejezet és mivel a cél nem is a könyv egy az egyben történő szolgai „bemásolása”, hanem ízelítő adása abból a gondolatmenetből, amit Todd 2001-ben papírra vetett, így jobbnak/használhatóbbnak érzem a dolgot, mivel nem cél senki elriasztása unalmas és száraz oldalak ismertetésével – többek között emiatt sem zárkózóm el néhány saját gondolat közbeszúrásától vagy épp a napi aktuális eseményekre történő utalástól.
Így sokkal életszerűbb a dolog. Jó olvasást!
Igyekeztem ezt a fejezetet már úgy összerakni, hogy nem követtem le szolgaian Todd könyvének alfejezeteit, hanem a lényegi mondanivalót szedtem össze, így talán koherensebb és érhetőbb az elv és a lényeg.
Az ismertetőből kimaradt a Belső egyetemesség visszaszorulása: A fekete és latin-amerikai felvilágosítók, Az egyetemesség külső visszaszorulása: Izrael kiválasztása és Az amerikai zsidók nyugtalansága című alfejezet, de ez nem csökkenti az ismertetett fejezet össztartalmi mondanivalóját.
(Sőt, akit érdekel, az olvassa el a könyvet teljes egészében, elvileg nem káros az egészségre!)
Úgy vélem – mégiscsak gyakorolva némi önkritikát a korábbi fejezetekből – hogy így olvashatóbb és értelmezhetőbb egy-egy ismertető fejezet és mivel a cél nem is a könyv egy az egyben történő szolgai „bemásolása”, hanem ízelítő adása abból a gondolatmenetből, amit Todd 2001-ben papírra vetett, így jobbnak/használhatóbbnak érzem a dolgot, mivel nem cél senki elriasztása unalmas és száraz oldalak ismertetésével – többek között emiatt sem zárkózóm el néhány saját gondolat közbeszúrásától vagy épp a napi aktuális eseményekre történő utalástól.
Így sokkal életszerűbb a dolog. Jó olvasást!
Montezuma- Tiszthelyettes
Lassan elérkezünk a könyv ismertetőjében a jelenkort közvetlenül érintő legérdekesebb fejezetekhez,
amelyeket bár 2001-2002 körül vetettek papírra, ma, 15 évvel később igen könnyű dolgunk lesz a jelen realitásaival összevetni.
Még mielőtt belekezdenék, néhány gondolat a közelmúltbeli olvasási élményeiből, amelyet a korábbi fórumon szereztem és
– bár eszemben sincs visszatérni oda – de nem fogom szó nélkül hagyni a dolgot.
Ez most fájni fog, ígérem.
Vannak néhányan, akiknek személyes szívügye az amerikai neoliberális propaganda védelme és terjesztése,
ebből kifolyóan minden alkalmat és lehetőséget megragadnak a valóság eltakarására,
ehhez pedig előrángatják a régi csontvázakat a szekrényből, a blikk szintű olcsó álliberális propagandán kívül zéró valódi tudással és ismerettel.
Ezen kollégák közös ismertetője, hogy jobbára az olcsóbb és ifjabb generációhoz tartoznak és a múltat igen hézagosan
és nagyon manipulatív módon ismerik csak. Ez alapvetően persze nem az ő hibájuk, az igénytelenség a pontosabb tájékozódásra viszont konkrétan igen.
Nem elfogadható esti mese az, hogy adott népet/nemzetet azért gyűlölnek, mert egy vesztes világháború végén
a bevonuló Vörös Hadsereg katonái háromszor fejték meg a nagymamájukat és négyszer dugták meg a tehenüket vagy fordítva
– nem indok, mert ezek akkor még jó esetben a nagyapjukkal jártak éppen egy gatyában és habár a genetika félve és csendben elismeri a genetikai emlékezést,
de ez persze a brit és amerikai szőnyegbombázásokra már nem terjed ki az esetükben. Szelektív evolúció a javából, gratulálok hozzá.
Ők személy szerint egyébként az élő bizonyítékai annak, hogy a nyugati agymosás (is) roppant hatékonyan működött,
Goebbels büszke lenne rájuk, hiszen szinte minden, az agymosottakkal szemben támasztott követelménynek jeles módon megfelelnek, sőt,
olyan is akad, aki csillagos ötöst érdemel. Az agymosás másik következménye a kozmopolita szemléletmód, ami gyakorlatilag idegenszívűséget is eredményez,
azaz minden, ami a régebbi világhoz tartozik az szar, sőt, minden szar, ami ma itthon van és magyar.
Vannak olyanok is, akik 1956 jelképeit és jelmondatait válasszák 2017-ben a saját avataruknak, cseppet sem törődve azzal a ténnyel,
hogy 1956-ban sok olyan család volt, amelyik szétszakadt, mert a barikád két oldalán álltak egymással szemben. Az ő nevükben is kikérem magamnak,
hogy senkiházi nímandok provokatív módon olyan jelképeket gyalázzanak, amihez semmi közük. Arról nem is beszélve, hogy 2017-ben
nem a hivatkozott népnek, hanem ezeknek a nímandoknak kellene végre eltakarodniuk az országból.
Sajnos sok jó ember ment el és sok hitvány maradt itthon, mert ezek sehová sem kellenek valójában. Ahhoz hülyék és gyengék, hogy bárhol megállják a helyüket,
ezért inkább itthon maradnak és a lúzerságukat ebben élik meg.
Ennek súlyosabb, már-már a hazaárulás és Magyarország gyalázásának a szintjét kapirgáló megnyilvánulás az,
amikor egyik jóképességű társuk Magyarország térképét egy idegen állam trikolórjával színezi át és ezt a saját avatar képeként teszi fel
– meglepő módon a moderátorok oldaláról még csak egy figyelmeztetés sem hangzik el egyik esetben sem.
Gondolom, ha valaki a számukra oly kedves állam zászlaját gyalázná, akkor igen hangos lenne a visítás, ellenkező esetben
azt kell gondolnom, hogy akár Mengele doktor avatárként megjelenése sem okozna különösebb lelki fájdalmat közülük senkinek.
Az oldal rettentően ki van büszkülve a minőségre és a szakszerűségre, de számomra – két diplomás gyakorló mérnökként
– felfoghatatlan,
hogy az adott részletkérdésekre oly kényes „szakmai közönség” más területeken mindenféle egzakt tudás és ismeret nélkül lazán ítélkezik
és sommás véleményt formál olyan dolgokról, amiről valójában semmit sem tud. Az ilyen szinten jó esetben is csak féligazságokat hirdetők és ismerők
valójában hiteltelenek a saját témáikban is – ott mitől lenne hirtelen igényesebb az illető?
Még mielőtt bárki felül az érzelgős önvallomásaiknak, javaslom, hogy az illetők kerüljenek képbe az ok-okozati összefüggésekkel,
próbálják meg időrendbe rakni az ismert és tény szerűen történt dolgokat, ne keverjék a személyes érzelmeiket és vágyaikat a realitással.
Valamint igyanak kevesebb bort, mielőtt nekiesnek az igehirdetésnek, mert ez nem indok, csak kifogás a személyes hülyeségük takargatására.
Végezetül konkrét példával élve:
A legutóbbi markáns ökörség Észak-Koreával kapcsolatban derült ki számomra, amikor a hivatkozott nagytudású delikvens nettó hazugságokat
és hülyeségeket terjeszt arról, hogy mi a dörgés.
A marhaságok nagyüzemi terjesztése előtt a delikvens talán utánanézhetne annak, hogy példának okáért a Clinton-kormány és személy szerint Madeleine Albright
akkori USA külügyminiszter miben állapodott meg Észak-Koreával, majd röviddel a Clinton-kormány után érkező ifjabb Bush-kormány
mennyi megállapodást rúgott fel egyoldalúan – nem csak az ABM szerződést, de konkrétan Észak-Koreával kapcsolatban mindent.
Ilyen szintű szószegés után ki és mit akar még szerecsen mosdatni?
2017-ben biztonságpolitikai/geopolitikai szempontból szinte irreleváns, hogy mi történt 25-50-75-100 éve,
sokkal fontosabb, hogy mi történik most és mi történt az elmúlt 25 évben!
Ami ennél régebbi, az nem real-time geopolitikai, hanem történelmi kérdés!
Rövidesen pedig érkezik a következő fejezet Todd könyvéből, mert ez a fórum valóban az, aminek mondja magát.
amelyeket bár 2001-2002 körül vetettek papírra, ma, 15 évvel később igen könnyű dolgunk lesz a jelen realitásaival összevetni.
Még mielőtt belekezdenék, néhány gondolat a közelmúltbeli olvasási élményeiből, amelyet a korábbi fórumon szereztem és
– bár eszemben sincs visszatérni oda – de nem fogom szó nélkül hagyni a dolgot.
Ez most fájni fog, ígérem.
Vannak néhányan, akiknek személyes szívügye az amerikai neoliberális propaganda védelme és terjesztése,
ebből kifolyóan minden alkalmat és lehetőséget megragadnak a valóság eltakarására,
ehhez pedig előrángatják a régi csontvázakat a szekrényből, a blikk szintű olcsó álliberális propagandán kívül zéró valódi tudással és ismerettel.
Ezen kollégák közös ismertetője, hogy jobbára az olcsóbb és ifjabb generációhoz tartoznak és a múltat igen hézagosan
és nagyon manipulatív módon ismerik csak. Ez alapvetően persze nem az ő hibájuk, az igénytelenség a pontosabb tájékozódásra viszont konkrétan igen.
Nem elfogadható esti mese az, hogy adott népet/nemzetet azért gyűlölnek, mert egy vesztes világháború végén
a bevonuló Vörös Hadsereg katonái háromszor fejték meg a nagymamájukat és négyszer dugták meg a tehenüket vagy fordítva
– nem indok, mert ezek akkor még jó esetben a nagyapjukkal jártak éppen egy gatyában és habár a genetika félve és csendben elismeri a genetikai emlékezést,
de ez persze a brit és amerikai szőnyegbombázásokra már nem terjed ki az esetükben. Szelektív evolúció a javából, gratulálok hozzá.
Ők személy szerint egyébként az élő bizonyítékai annak, hogy a nyugati agymosás (is) roppant hatékonyan működött,
Goebbels büszke lenne rájuk, hiszen szinte minden, az agymosottakkal szemben támasztott követelménynek jeles módon megfelelnek, sőt,
olyan is akad, aki csillagos ötöst érdemel. Az agymosás másik következménye a kozmopolita szemléletmód, ami gyakorlatilag idegenszívűséget is eredményez,
azaz minden, ami a régebbi világhoz tartozik az szar, sőt, minden szar, ami ma itthon van és magyar.
Vannak olyanok is, akik 1956 jelképeit és jelmondatait válasszák 2017-ben a saját avataruknak, cseppet sem törődve azzal a ténnyel,
hogy 1956-ban sok olyan család volt, amelyik szétszakadt, mert a barikád két oldalán álltak egymással szemben. Az ő nevükben is kikérem magamnak,
hogy senkiházi nímandok provokatív módon olyan jelképeket gyalázzanak, amihez semmi közük. Arról nem is beszélve, hogy 2017-ben
nem a hivatkozott népnek, hanem ezeknek a nímandoknak kellene végre eltakarodniuk az országból.
Sajnos sok jó ember ment el és sok hitvány maradt itthon, mert ezek sehová sem kellenek valójában. Ahhoz hülyék és gyengék, hogy bárhol megállják a helyüket,
ezért inkább itthon maradnak és a lúzerságukat ebben élik meg.
Ennek súlyosabb, már-már a hazaárulás és Magyarország gyalázásának a szintjét kapirgáló megnyilvánulás az,
amikor egyik jóképességű társuk Magyarország térképét egy idegen állam trikolórjával színezi át és ezt a saját avatar képeként teszi fel
– meglepő módon a moderátorok oldaláról még csak egy figyelmeztetés sem hangzik el egyik esetben sem.
Gondolom, ha valaki a számukra oly kedves állam zászlaját gyalázná, akkor igen hangos lenne a visítás, ellenkező esetben
azt kell gondolnom, hogy akár Mengele doktor avatárként megjelenése sem okozna különösebb lelki fájdalmat közülük senkinek.
Az oldal rettentően ki van büszkülve a minőségre és a szakszerűségre, de számomra – két diplomás gyakorló mérnökként
– felfoghatatlan, hogy az adott részletkérdésekre oly kényes „szakmai közönség” más területeken mindenféle egzakt tudás és ismeret nélkül lazán ítélkezik
és sommás véleményt formál olyan dolgokról, amiről valójában semmit sem tud. Az ilyen szinten jó esetben is csak féligazságokat hirdetők és ismerők
valójában hiteltelenek a saját témáikban is – ott mitől lenne hirtelen igényesebb az illető?
Még mielőtt bárki felül az érzelgős önvallomásaiknak, javaslom, hogy az illetők kerüljenek képbe az ok-okozati összefüggésekkel,
próbálják meg időrendbe rakni az ismert és tény szerűen történt dolgokat, ne keverjék a személyes érzelmeiket és vágyaikat a realitással.
Valamint igyanak kevesebb bort, mielőtt nekiesnek az igehirdetésnek, mert ez nem indok, csak kifogás a személyes hülyeségük takargatására.
Végezetül konkrét példával élve:
A legutóbbi markáns ökörség Észak-Koreával kapcsolatban derült ki számomra, amikor a hivatkozott nagytudású delikvens nettó hazugságokat
és hülyeségeket terjeszt arról, hogy mi a dörgés.
A marhaságok nagyüzemi terjesztése előtt a delikvens talán utánanézhetne annak, hogy példának okáért a Clinton-kormány és személy szerint Madeleine Albright
akkori USA külügyminiszter miben állapodott meg Észak-Koreával, majd röviddel a Clinton-kormány után érkező ifjabb Bush-kormány
mennyi megállapodást rúgott fel egyoldalúan – nem csak az ABM szerződést, de konkrétan Észak-Koreával kapcsolatban mindent.
Ilyen szintű szószegés után ki és mit akar még szerecsen mosdatni?
2017-ben biztonságpolitikai/geopolitikai szempontból szinte irreleváns, hogy mi történt 25-50-75-100 éve,
sokkal fontosabb, hogy mi történik most és mi történt az elmúlt 25 évben!
Ami ennél régebbi, az nem real-time geopolitikai, hanem történelmi kérdés!
Rövidesen pedig érkezik a következő fejezet Todd könyvéből, mert ez a fórum valóban az, aminek mondja magát.
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu28](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu28.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu29](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu29.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu30](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu30.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu31](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu31.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu32](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu32.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu33](https://servimg.com/r/1119630217/emmanu33.jpg)
Papajoe
Jó topik,szívesen olvasom,kérünk még. 
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu13](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu13.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu14](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu14.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu15](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu15.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu16](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu16.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu17](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu17.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu18](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu18.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu19](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu19.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu20](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu20.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu21](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu21.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Emmanu22](https://servimg.com/r/6219630217/emmanu22.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy10](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy10.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy11](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy11.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy12](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy12.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy13](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy13.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy14](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy14.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy15](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy15.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy16](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy16.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy17](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy17.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy18](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy18.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy19](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy19.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy20](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy20.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy21](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy21.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy22](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy22.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Vygjyy23](https://servimg.com/r/6219630217/vygjyy23.jpg)
Vendég- Vendég
Üdv Montezuma,
Nagyszerü iràs. Különösen köszönet, hogy a relevàns helyeken aktualizàltad a könyvben mondottakat. Ez kitünöen sikerült is.
Az elmondottakkal csak egyetèrteni tudok. Ritka éléslàtàsù elemzese a nemzetközi helyzetnek, szerintem.
Brezsinszkivel kapcsolatban mosolyognom kellett: Komolyan gondolta, hogy az oroszok(különösen Putyin) nem olvassàk el a könyvét ès nem vonjàk le a megfelelö következtetéseket?
Öszinten remélem, hogy lassan Europa közeledik megint Oroszorszàghoz. Mivel végre Merkel ideje az alkonyathoz közeledik, erre van esély.
Köszönöm, hogy magadra vàllaltad ezt a munkàt, megadva a Biztpolnak azt a rangot, amit megerdemel a Hadtech mellett !!
Buék!
Nagyszerü iràs. Különösen köszönet, hogy a relevàns helyeken aktualizàltad a könyvben mondottakat. Ez kitünöen sikerült is.
Az elmondottakkal csak egyetèrteni tudok. Ritka éléslàtàsù elemzese a nemzetközi helyzetnek, szerintem.
Brezsinszkivel kapcsolatban mosolyognom kellett: Komolyan gondolta, hogy az oroszok(különösen Putyin) nem olvassàk el a könyvét ès nem vonjàk le a megfelelö következtetéseket?
Öszinten remélem, hogy lassan Europa közeledik megint Oroszorszàghoz. Mivel végre Merkel ideje az alkonyathoz közeledik, erre van esély.
Köszönöm, hogy magadra vàllaltad ezt a munkàt, megadva a Biztpolnak azt a rangot, amit megerdemel a Hadtech mellett !!
Buék!
Zolkas
Montezuma- Tiszthelyettes
Üdv Fiúk!
Először is nagyon szívesen, de nem volt ez akkora nagy durranás, kábé ennyire futotta az időmből és az energiámból.
Akit komolyabban érdekel a könyv, annak ismét azt javaslom, hogy olvassa el, ez a kis kedvcsináló szösszenet nagyjából arra jó, hogy aki elolvassa, az, ha kedvet nem is, de valamilyen szintű alapismeretet kaphat egy vérprofi szociológus-társadalomtudós-történész 2002-ben finoman szólva is határokat feszegető írásából.
Természetesen Todd sem hibátlan és mindentlátó, az összeesküvésekkel kapcsolatos spekulációkat messziről kerüli (sem a vérvonal családokról nem értekezik, sem 9/11 kapcsán nem megy tovább a hivatalos verziónál), de ezt semmiképpen sem lehet felróni neki, mert ellenkező esetben persosn non grata-vá válna a szakmai-tudományos körökben.
A jelenkori emberiség egyik nagy rákfenéje, hogy más tudományágakban is szó szerint kötelező a trendekhez igazodni, az összes olyan új gondolatot felvető tudós, aki szembe megy a pillanatnyi etalonnal azt kockáztatja, hogy szó szerint kiátkozzák és nevetségessé teszik – lásd fizika/kvantumfizika világa, de akár beszélhetnénk az orvostudományokról is. Igaz, mostanában például az UFO kutatások egy pin@szőrszálnyi figyelmet és elismerést hivatalosan is kaptak, de ez csak molekula a cseppben, a csepp a tengerben kategóriát még nem éri el ahhoz képest, ami valójában van.
Zolkasnak köszönet a cikkért, természetesen kénytelen vagyok a fordítót igénybe venni, mert a francia nyelvismeretem zéró. Ettől függetlenül máris komoly és jó infók jönnek, többek között jelzi az amerikai társadalmon belül a halandóság növekedését, ami további nagyon komoly problémákat vetít előre az Egyesült Államok jövőjével kapcsolatban. Annyit érdemes megjegyezni, hogy miközben az USA-ban költik a világon szinte a legtöbbet egészségügyre (fajlgosan, dollár/fő), ehhez képest az amerikai társadalom a fejlett társadalmak rangsorában egészségügyi szempontból a 24. helyen áll per pillanat, ami egy drámaian sz@r érték!
Aquarell: Brzezinski stratégiája teljes bukás, ráadásul Brzezinski meghalt – és vele együtt halt Amerika tartós szuperhatalmi álma is. Utolsó könyve is megérne egy misét, halála előtt már látta, hogy nemcsak a nagy geostratégiai álom foszlik szét, de lassan maga az Egyesült Államokat jelentő és összetartó „szövet” is. A világtörténelem következő nagy bukása a Szovjetunió után az Amerikai Egyesült Államok lehet, bízzunk benne, hogy Európa népei és vezetői időben eszmélnek és nem veszik át ezt a kétes szerepet az egykori Nagy Gyarmattól.
Még egyszer kívánok Mindenkinek Békés és Sikerekben, Egészségben bővelkedő Boldog Új Esztendőt!
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió 061812_0410_IsChessTooB1](https://2img.net/h/www.centives.net/S/wp-content/uploads/2012/06/061812_0410_IsChessTooB1.jpg)
Először is nagyon szívesen, de nem volt ez akkora nagy durranás, kábé ennyire futotta az időmből és az energiámból.
Akit komolyabban érdekel a könyv, annak ismét azt javaslom, hogy olvassa el, ez a kis kedvcsináló szösszenet nagyjából arra jó, hogy aki elolvassa, az, ha kedvet nem is, de valamilyen szintű alapismeretet kaphat egy vérprofi szociológus-társadalomtudós-történész 2002-ben finoman szólva is határokat feszegető írásából.
Természetesen Todd sem hibátlan és mindentlátó, az összeesküvésekkel kapcsolatos spekulációkat messziről kerüli (sem a vérvonal családokról nem értekezik, sem 9/11 kapcsán nem megy tovább a hivatalos verziónál), de ezt semmiképpen sem lehet felróni neki, mert ellenkező esetben persosn non grata-vá válna a szakmai-tudományos körökben.
A jelenkori emberiség egyik nagy rákfenéje, hogy más tudományágakban is szó szerint kötelező a trendekhez igazodni, az összes olyan új gondolatot felvető tudós, aki szembe megy a pillanatnyi etalonnal azt kockáztatja, hogy szó szerint kiátkozzák és nevetségessé teszik – lásd fizika/kvantumfizika világa, de akár beszélhetnénk az orvostudományokról is. Igaz, mostanában például az UFO kutatások egy pin@szőrszálnyi figyelmet és elismerést hivatalosan is kaptak, de ez csak molekula a cseppben, a csepp a tengerben kategóriát még nem éri el ahhoz képest, ami valójában van.
Zolkasnak köszönet a cikkért, természetesen kénytelen vagyok a fordítót igénybe venni, mert a francia nyelvismeretem zéró. Ettől függetlenül máris komoly és jó infók jönnek, többek között jelzi az amerikai társadalmon belül a halandóság növekedését, ami további nagyon komoly problémákat vetít előre az Egyesült Államok jövőjével kapcsolatban. Annyit érdemes megjegyezni, hogy miközben az USA-ban költik a világon szinte a legtöbbet egészségügyre (fajlgosan, dollár/fő), ehhez képest az amerikai társadalom a fejlett társadalmak rangsorában egészségügyi szempontból a 24. helyen áll per pillanat, ami egy drámaian sz@r érték!
Aquarell: Brzezinski stratégiája teljes bukás, ráadásul Brzezinski meghalt – és vele együtt halt Amerika tartós szuperhatalmi álma is. Utolsó könyve is megérne egy misét, halála előtt már látta, hogy nemcsak a nagy geostratégiai álom foszlik szét, de lassan maga az Egyesült Államokat jelentő és összetartó „szövet” is. A világtörténelem következő nagy bukása a Szovjetunió után az Amerikai Egyesült Államok lehet, bízzunk benne, hogy Európa népei és vezetői időben eszmélnek és nem veszik át ezt a kétes szerepet az egykori Nagy Gyarmattól.
Még egyszer kívánok Mindenkinek Békés és Sikerekben, Egészségben bővelkedő Boldog Új Esztendőt!
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tanulm24](https://servimg.com/r/3119630217/tanulm24.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tanulm27](https://servimg.com/r/3119630217/tanulm27.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tanulm28](https://servimg.com/r/3119630217/tanulm28.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tanulm29](https://servimg.com/r/3119630217/tanulm29.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Tanulm30](https://servimg.com/r/3119630217/tanulm30.jpg)
Zolkas
Szia Monte:)
A minőség a régi csak a mennyiséggel vannak problémák.
üdv újra itt.
A minőség a régi csak a mennyiséggel vannak problémák.
üdv újra itt.
Montezuma- Tiszthelyettes
Üdv Zolkas!
Inkább ritkán minőséget, mint napi szinten ocsút - arra ott vannak más fórumok.
Olyan gyorsan történnek fordulatok és események, hogy kell egy adott időszak, mire tisztulni kezd valamennyire az összkép és el akarom kerülni azt, hogy a napi szintű gyors fordulatváltások összezavarjanak.
Amire most még érdemes figyelni - de korai lenne még pálcát törni az ügyben - az Szaúd-Arábia és vezetőjének, bin Salmannak a megbuktatására indult kampány, amit a megölt újságíró ürügyén kezdtek el. Nehéz elhinni, hogy miközben Rijád heti szintű háborús bűnei totál hidegen hagyják a Nyugat államait, egy újságíró személye valóban ekkora horderejű lenne.
Gondolkodom még egy átfogóbb kis íráson, de egyenlőre még kevés az infó és a dezinfó a puzzle kirakásához.
Inkább ritkán minőséget, mint napi szinten ocsút - arra ott vannak más fórumok.
Olyan gyorsan történnek fordulatok és események, hogy kell egy adott időszak, mire tisztulni kezd valamennyire az összkép és el akarom kerülni azt, hogy a napi szintű gyors fordulatváltások összezavarjanak.
Amire most még érdemes figyelni - de korai lenne még pálcát törni az ügyben - az Szaúd-Arábia és vezetőjének, bin Salmannak a megbuktatására indult kampány, amit a megölt újságíró ürügyén kezdtek el. Nehéz elhinni, hogy miközben Rijád heti szintű háborús bűnei totál hidegen hagyják a Nyugat államait, egy újságíró személye valóban ekkora horderejű lenne.
Gondolkodom még egy átfogóbb kis íráson, de egyenlőre még kevés az infó és a dezinfó a puzzle kirakásához.
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Ukrajn10](https://servimg.com/r/6220004622/ukrajn10.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Ukrajn11](https://servimg.com/r/6220004622/ukrajn11.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Ukrajn12](https://servimg.com/r/6220004622/ukrajn12.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Ukrajn13](https://servimg.com/r/6220004622/ukrajn13.jpg)
![[BIZTPOL] Stratégiai Stúdió Ukrajn14](https://servimg.com/r/6220004622/ukrajn14.jpg)
|
|
|