Üdv Montezuma!
Nehéz ebben a kommunikációs formában úgy kifejezni magam, hogy az, az olvasó számára úgy is legyen értelmezve, ahogy azt szeretném, mert maga a hanglejtés és a vele együttjáró arckifejezés hiánya ezt lehetetlenné teszi. E két segédforma meg, sok esetben épp a lényeget jelenti.
Montezuma írta:Üdv Nickvagyok!
Tényleg sajnálom azt, ha csalódást okoztam, mint ahogy azt is sajnálom, hogy anno így alakult az egész történet.
A lelépésem addigra már nagyon érett, a "szó nélküliség" oka pedig - szép vagy nem szép - annyi volt, hogy értelmét nem láttam tovább még annak sem, hogy bárkinek bármit is a fejére olvassak.
Ezt, azaz a balhéba történő beleállást - szerintem - akkor teszi meg az ember a való életben is, ha látja értelmét, azaz vár vagy számít valamilyen folytatásra egy adott dologban, emiatt változtatni akar az addigi meneten. Ha viszont valaminek számára nincs tovább folytatása és nem vár már semmiféle helyeslést/elutasítást, akkor minek a szócséplés, előtte hosszú évekig úgyis volt bőven a részemről elég. Legalábbis én ezt így gondoltam akkor is és most is.
Csak magamat tudom megint ismételni:
Egy ilyen terepen is, mint ez, és ilyen kialakult állapot esetében az a helyes, szerintem, ha mindkét oldal tájékoztatva van a miért-ről.
Nem kell balhézni, mert itt mindig a DEL gomb tulaja a nyertes. Tapasztaltam Tcatnél is, hogy akkora *
sípszó!*, hogy egyáltalán nem érdeklik az előzmények, és arról papolt folyamatosan, amiről fingja sem volt. Azaz, a tudatlanság legfelsőbb foka az, ha az egyén olyanról alkot meg véleményt -akár pozitívat, akár negatívat-, amiről semmit nem tud.
Két olyan munkahelyem is volt, ahol keményen összezörrentem a főnökkel, mert olyanok voltak a körülmények. Ki is rúgott mindkettő, amire számítottam is, hiszen épp a várható távozásom okát elemeztem ki feléjük, ha azokat a dolgokat, amiket megkritizáltam, nem változtatják meg közös-nevezőre jutással. Viszont, az üzleti kapcsolat megmaradt külsősként, meg a volt kollegák szeme is ki lett nyitva, aminek hatására megtörténtek azok a változások, amik miatt én távozásra lettem kényszerítve. Az esetek váratlansága okán, nem voltak képesek az emberek összefogni, de utána mégis megtették, és nyertek is általa. Mindkét oldal más szemmel nézett rám e történés megtörténte után.
Menekülés? Nevezhetjük így is, de én valósabbnak érzem azt, hogy egy never ending story gyors befejezése volt a döntésem, ahol sosincs lépés egyről a kettőre, mert mindenki folyamatosan csak és kizárólag a saját malmában őröl és önmagát ismétli unos-untalan a végtelenségig. Ha jobban megnézzük, a távozásom óta ez mit sem változott, ergo semmi jelentősége nem volt annak, hogy ott én írok bármit avagy sem, megyek vagy maradok.
Viszont, nem tudod meg soha, mi történt volna, ha megírod mindkét oldal felé a távozásod okát. Jaja, akkor távoztál volna, így meg leléptél. Hatalmas különbség. Meg éreztetve van az is, hogy vannak/voltak ott olyanok, akik számítottak valamit az ottlétükkel.
Azon persze el lehet gondolkodni, hogy a távozásom mikéntje és stílusa vajon megfelelő volt-e vagy sem, ezt nem tudom eldönteni.
Azt viszont tudom, hogy ahol ilyen lenéző és pocskondiázó stílusban írnak véleményeket olyan témákról, amelyek nekem kedvesek és ami érdekelnek, ott voltaképpen mit is mondhatnék valójában? A zéró tisztelet és elfogadás esete...
Mit lehet tenni olyankor, ha hagyva van, hogy telesz*rják azt a helyet, aminek magam kezdtem bele az építésébe, így azt magam alkottam meg? Leromboltatom!!, ha azt magam nem tudom megtenni. Miért? Mert eleve az alkotója neve kint marad továbbra is, a totális pöcegödörré válása esetében is, ezért! Ezért írtam, hogy töröltesd ki onnan a nickedet, vagy írják át akár Vendég-re. Tudom, hogy baromira tud fájni egy megalkotónak, ha látja a műve ilyen irányú változását, de hiába léptél le, mégis a "nevedet" adod továbbra is annak a történésnek. Hidd el, az újak meg nem fogják elolvasni a múltat, mert már a jelen történése miatt regiztek oda be, így a Te alkotásaid senkinek sem fognak hiányozni
onnan.
...Így 44 évesen ma már többre értékelem a nyugalmat, mint a kakaskodást a saját vélt vagy valós igazamért olyan helyen/helyzetben, ahol valójában tétje sincs a dolognak.
Hopppp, a meglátásaid okán, megérettebb emberre gondoltam
Csak szólok, hogy ez a kor, amiben vagy, még nem az, amikor így helyes a hozzáállás. Minimum egy 20-as kell még hozzáadódjon ahhoz, hogy az lehessen. Egy 10-essel vagyok nálad több, és igencsak úgy vagyok, hogy még bőven van helyem a harctéren, hiszen a jövő generációjával együtt élek az aktív korom miatt, és nem állhatok ki a part szélére, hogy harcoljanak a jövőjükért már maguk, mert én mindent megtettem idáig, és a kiérdemelt pihenésem már az, amit töltök. A fentebb leírt példa meg épp arra bizonyíték, hogy nem biztos, hogy a kimondott szavaknak nem lesz eredménye, így jobb, ha azt az ember magában tartja. A probléma, ami hamarosan már bajjá fog fajulni az, hogy az emberek egyre nagyobb létszáma pofázik, mert kívülállóként ugatnak bele a dolgokba, míg, mikor meg kéne szólaljon, kőkeményen kussban tartja magát. Olyan világban élünk, ahol lassan minden felfelé esik! Amit leejtünk, azt nem felvesszük, hanem levesszük onnan!!